2007. III. 16. Szentendre, Barlang - Last Minute, Malacka és a Tahó 2007. III. 17. Almássy tér, Kultiplex - Reggae feszt, Copy Con Az igazat megvallva kurvára felesleges bármit írni, úgyse érdekel senkit, engem se.
	20070318

	2007. II. 28. Bécs, Arena - An Albatross Külföldi útjaink sorát ez a koncert nyitotta, öten indultunk Bécs városába, gond nélkül meg is érkeztünk az Arenahoz, ahol már gyűlt a nép a nagytermes bulira. A kisterem elvileg 8-kor nyitott, volt még pár perc elmenni a benzinkútra sörért. Hamarosan feltűnt a jelenleg helyi lakos Tauber Peti, így hatan vártunk a bejáratnál. Fél 9 körül jutottunk be a nemrég felújított kistermes kocsmába. A színpad a kocsma és a kisterem közötti mégkisebb térben állt, csak egy pár centis emelvényről van szó. A nem túl népes közönség kb. 30-40 főből állhatott. Hamarosan kezdett az osztrák előzenekar, a Delilah. Szokás szerint pedálhegyek, gitár, basszus, dob. A színpadot egy karácsonyi izzósor díszítette. Iszonyatosan elvontak voltak a srácok, a gitáros többek között vasakkal, alumínium dörzsivel, kisrádióval, és egyéb eszközökkel kezelte a hangszerét. Túl sokat akartak, kevés lett belőle. Zeneileg semmi érdekesett nem nyújtottak. Hamarosan kint üldögélt az egész magyar csapat az előtérben. A merch pulton pár póló, CD, plakát szerepelt, többnyire ezek is nagyon elvontak voltak, szóval szerencsére nem kellett semmit vennem. Aztán következett az An Albatross nevű zenekar, amiért jöttünk. Utasaim ismerték, én nem, én igazából csak sofőr voltam. Már az ajtóban ingyen osztották a füldugót, szükség is volt rá, mert brutálisan szólt az egész cucc. Sajnos annyira felnyomták a hangerőt, hogy az amúgy is kaotikus zenéből csak valami torz zaj maradt. Pedig nyomkodták a tagok a pedálokat bőszen. Rövid, energikus koncertet adtak, az igazi műsort az énekes szolgáltatta. Nagymamáink ruhájába öltözve, szűk farmerben buzit játszva vonaglott, a mikrofont nem a szájához tartotta, hanem az arcához, és így rikácsolt össze-vissza. Színpadkellékként egy nagy rózsaszín papírszívet használt. Összességében leginkább érdekesnek mondanám a koncertet, nem élvezhetőnek. Ennek egyik oka a fáradtság volt, többször állva elaludtam, a másik, hogy egyszerűen szarul szólt az egész. Túl sok ilyen káosz-zenekar van mostanában, mind ugyanolyan. A koncertnek este 11 körül szerencsére vége is volt, indulhattunk haza. 2007. III. 1. Bécs, Badeschiff - Hawnay Troof Csütörtökön munka után újra irány Bécs. Erre a bulira már kisebb volt az érdeklődés, de azért sikerült plusz három fővel feltölteni az autót. GPS segítségével simán meglett a Flex klubhoz közeli Badeschiff hajó, csak a parkolás okozott gondot, majdnem fél órát kavarogtunk, mire találtunk helyet. A hajó A38 méretű, de a nagyja kocsmának van kialakítva. Elvileg egy medence is üzemel a tetején jobb időben. A hajó gyomrában egy keskeny de hosszú klub található bárpulttal. Extrém világító ülőhelyekkel, falakra vetített DVD filmekkel próbálták feldobni a hangulatot. Fura módon az árlista is a falra volt vetítve. Az ajtóban az egyszemélyes zenekar énekese fogadott minket, szerencsére a vendéglistájára kerültünk mindannyian. A buli kilenckor kezdődött volna, ekkor a nagyon elvont jegyszedőn és indierocker barátnőjén kívül csak egy-két csapos tartózkodott a helyszínen. Hamarosan a világító székeken és a mellette elhelyezett puha zsákokon aludtam. Párszor felébredtem, és szörnyülködve néztem a helyi indie-pop színtér képviselőit. A háttérzene is hasonló stílusú volt. Kb. 2 óra késéssel aztán rázendített az előzenekar, a helyi Vortex Rex. Már megint az elvontkodás! Szörnyű. Ezek az emberek vajon mi a faszt képzelnek? Affektálva beszélő idióta gitáros, dobokat ütögető szintis, és a legfelháborítóbb, egy xilofonon (!) játszó csajszi. Lassú, béna, töketlen zene. Ennyit róluk. A közönségnek tetszett, biztos haverok voltak. Aztán érkezett a Da Hawnay Troof, a laptop és az amerikai fickó. Sajnos a windows-t a buli kezdete előtt újra kellett indítani, mert valami nem ment, de aztán minden helyreállt, és kezdődhetett az őrületes koncert. Igazából fogalmam nincs, mi ebben a jó, idióta elektronikus hip-hop alapokra énekelt baromságokat a fickó. Egyfajta Atom and His Package is lehetne, de tök más volt. A koncepció azonban valószínűleg azonos. Az egésznek olyan pozitív hangulata, kisugárzása van, hogy az ember kénytelen vigyorogva nézni, ahogy a koncert kedvéért öltönybe átvedlett átlag-amerikai hülyét csinál magából, és ebbe a közönséget is bevonja. Persze most se voltunk 40 főnél többen, de szerintem mindenkinek tetszett, ahogy a Vice Cooler névre hallgató művész a színpadról lemászva közöttünk énekelt baromságokat. A ráadás alatt mindenki felmehetett a színpadra, aztán vége. A hajóról gyorsított léptekkel távoztunk... 2007. III. 2. Szlovákia, Pozsony, Randal Club - Neville Staple's Specials Neville Staple, a legendás Specials volt vokalistája zenekarával péntek este a pozsonyi Randal klubban adott tökéletes hakni-koncertet. Lassan gyakrabban jár az ember külföldre koncertre, mint a budapesti klubokba, a héten harmadszor ültünk autóba, hogy a hazai gyenge kínálat helyett valami érdekesebbet válasszunk. A pozsonyi Randal klub előtt már várt helyi kapcsolattartónk, aki a két autóval érkező magyar különítménynek előre megvásárolta a jegyeket. A 8-ra kiírt buli 8 után néhány perccel meglepő módon már bőven zajlott, csak a "sajtósok" bejutása volt kétséges, az ajtóban álló jegyszedők nem voltak hajlandóak a kedvünkért a press-listára tekinteni, így végül a helyszínen váltottunk meg beugrónkat. Végül is örülhettünk, hogy bejutottunk, mert a koncertre már rég elkelt minden jegy. Így a terembe lépve nem is lepődtünk meg, hogy a kb. 3-400 fő befogadására képes kocsma dugig volt. A keverőpult mögé sikerült benyomakodnunk, és innen végighallgatni a helyi legenda Ventil RG őszülő tagjai által prezentált maradék néhány számot, plusz a ráadást. Információim szerint egy rég feloszlott bandáról van szó, akik Neville Staple érkezésének hírére úgy döntöttek, összeállnak egy koncert erejéig. Állítólag new wave/ska stílusban mozognak, nekem leginkább a 60-as évek táncdalfesztiváljainak hangulata ugrott be róluk. A közönség mindenesetre élvezte a reunion-t, kivétel nélkül mindenki énekelte a lagymatag slágereket. Sejtésem szerint ők lehettek a helyi Madness jó pár évvel ezelőtt. A magyar csapat csak azt a pillanatot várta, amikor a Ventil tagjai a backstage felé vették az irányt, a közönség pedig ki sörért. Az öltönybe öltözött rudeboy-ok, kislányukat terelgető apukák-anyukák és egyéb izzadt szlovákok hadjáratával szembeindulva egészen a színpad bal széléig nyomultunk. Neville zenekara nem sokat szórakozott, felhordták saját hangszereiket a színpadra, hangolgattak egy kicsit, aztán már kezdődhetett is a show. Bár a plakátokon a Specials szó szerepelt mindenhol a legnagyobb betűkkel, a zenekar hangsúlyozta, ők a Neville Staple's Specials ("Neville Staple and His Band"). Egy eredeti taggal nem is lenne illendő a régi legendás csapat nevét használni. A felállás: ifjú dobos és szintetizátoros, gitáron, bőgőn és harsonán tapasztaltabb zenészek (állítólag Bad Manners tag is van közöttük), a színpad közepén pedig a showman Neville Staple. A zenészek természetesen öltönyben, napszemüvegben érkeztek, ami a pillanatok alatt kb. 40 fokra emelkedő hőségben igazán tiszteletreméltó. A jó 2 órás műsorban szinte kizárólag Specials számok szerepeltek, de felbukkant egy-két Wailers, Skatalites, Fun Boy Three (Specials utódzenekar) és saját szerzemény is. Nem tartogatták a slágereket a végére, a koncert első harmadában már mindenki a Monkey Man-re táncolt, majd pár perccel később elhangzott a legnagyobb Specials sláger, az A Message To You Rudy is. Kisebb technikai problémák miatt időnként elégedetlenek voltak a zenekar tagjai, de Neville-t szinte nem lehetett kibillenteni a folyamatos mosolygásból. Számok között pacsizott az első sorokba feltorlódott rajongókkal, integetett a színpad szélén fotózó kislánynak, vagy italát osztotta meg az izzadtságban úszó emberekkel. A tavaly 50 éves énekes végigtáncolta a koncertet, ki is nevette a nála kb. 30-cal fiatalabb dobost, aki kevésbé bírta a hőséget. Az 1979-es Specials album összes fontos számát eljátszották, volt Too Much Too Young, Nite Klub, Do The Dog, és a koncertre nagyon illő Too Hot is. Közte pedig a többi, amiket műkedvelőként nem mind ismertem, de persze kénytelen voltam a tömeggel együtt táncolni. Természetesen a zenekar levonulása után a közönség követelte a ráadást, amit meg is kapott, elhangzott még néhány szám. Az emberek szedelődzködtek, a technikus bekeverte az átszerelés közben is hallott Metallica albumot. A színpad jobb oldalán álló keménymag azonban nem hagyta abba a tapsot, néhány perc múlva újra feltűntek a zenekar tagjai, majd Neville is. Következett a kívánságműsor, a rajongók addig kántálták a Message to You-t, amíg a dobos bele nem kezdett. A többiek csatlakoztak, szinte végig a közönség énekelt. Még néhány szám, majd tényleg vége. Nem sokan maradtunk a teremben, amikor Neville újra feltűnt, és a leglelkesebb rajongóknak még eljátszották a Doesn't Make it Alright-ot, szerintem ezzel tették fel az i-re a pontot. Tökéletes volt. A koncert után Neville kapott még egy üveg Tokajit, majd hazafelé vettük az irányt. Akinek nem volt lehetősége annakidején látni a Specials-t, vagy kezdő punkrockerként csak a földön ülve unatkozott az 1998-as budapesti koncert alatt, mint én, annak ennél jobb lehetősége valószínűleg soha nem lett volna élőben átélni ezeket a legendás számokat. Neville elragadó színpadi produkciója, a zenekar profizmusa garantálta, hogy felejthetetlen legyen ez az este. (Megjelent a quart.hu-n.) 2007. III. 3. Benczúr klub - Tapolczai Attila A rossz idő miatt elmaradt a péntek estére tervezett holdfogyatkozás-nézős túra, ezért Zsoltiék invitálására elmentem McCheap koncertre. Szerencsére csúszott a program, azért nem késtünk le semmit, érkezésünkkor még ősz szakállú bácsik játszottak egyhelyben állva, a közönség székeken üldögélt. Aztán jött McCheap, akihez egy szám erejéig egy fiatal benjo-s is csatlakozott. Vegyesen hangzottak el tradicionális és punk feldolgozások (HT, Bad Religion) és saját számok. Nagyon tetszett a dolog, szerintem érezni az egészben a punk gyökereket. A kb. fél órás koncert után volt még holdfogyatkozás-nézés a Gellért-hegyről, kocsmázás elvont emberekkel és hungaristákkal...
	20070304

	2007. II. 20. Kultiplex, Süsi 2007. II. 21. City Pub, Trafó Előző este kaptam az infót, hogy 21-én McCheap játszik valahol az Almássy tér környékén. Meglett a kocsma, ami City Pub névre hallgat, és viszonylag kicsi, füstös, és ahol blues zenekarok szoktak fellépni. Érkezésemkor már játszott Tapolczai Attila és társa, akusztikus gitáron. Öröm volt nézni és hallgatni a koncertet annak ellenére, hogy a kocsma közönsége csak aláfestő zenének tekintette őket, ezért végig pofáztak. Leginkább a saját szerzemények és a Bad Religion feldolgozások tetszettek, de ezen kívül sok egyéb feldolgozás is elhangzott. Érdekes volt látni, hogy sok punk-rocker, akikkel régen a mocsokban fetrengtünk, most konszolidáltan, sört kortyolgatva hallgatta az akusztikus koncertet. A második szünet után távoztunk, és átmentünk a Trafóba, ahol a szokásos ska klub zajlott. Elsőként valami szörnyű reggae zenekar játszott, a betépett énekes pont úgy nézett ki, mint Tunyacsáp a Spongyabobban. Asszem Another Day volt a nevük. Aztán jött a Skambulance a szokásos tréfás/paraszt stílusukkal, és lenyomtak egy jó hangulatú bulit. Kár, hogy a szinti hiányzott. Kis pöcsölés után indultam haza dolgozni... http://www.myspace.com/attilatapolczai 2007. II. 24. LeFaGySz 55 roviden: 3 oras keles, kicsit elszamoltam magunkat, negyed 6-kor mar ott voltunk, meg az elozo esterol maradt szemetdombban oltozkodtunk. 6-kor rajt, Bubuekkal, mert hogy igy majd nem tevedunk el. Bubu valamiert nagyon sietett. Az elso 1 km-en ez meg poenos volt, aztan mar kevesbe. 5,5 folotti atlaggal vonultunk a brutal emelkedokon is. Az elso 20 km boven 4 ora alatt megvolt, en mar a halalomon jartam. A tajbol semmit nem erzekeltem, csak meneteltem elore. Nem sokkal ez utan a lemaradas mellett dontottem, semmi ertelme nem volt igy menni. Mint kiderult, a tajekozodassal semmi gond nem volt igy sem. Egy darabig OT Ibolya es Petami tarsasagaban mentem, aztan megtalaltuk Pit-et, aztan Ibolya elszaladt, aztan ramjott a fosas, de durvan. Az ocska csokira fogom, amibol egy csomot megettem, de lehet, hogy siman virusos. A Magosfahoz felmenu K haromszog elott a patakparton ketszer is megallasra kenyszerultem, a masodik alkalom nem sikerult tul jol, elnezest azon turazoktol, akik szemtanui voltak az esemenynek. :)) Innentol egyedul mentem, a maradek 20-asra volt meg 6 oram, igy a feladas majd 45-re nevezes gyakori gondolata utan maradtam az 55-nel, mert hat nem hozhatok szegyent magamra. Neha talalkoztam turazokkal, tobbnyire lehagytak, en csak meneteltem, ahogy birtam. Mar semmi nem szamitott, csak a celbaeres. Aztan jott a kod a Csovanyosra fel, meg a ho, es mar nagyon szarul voltam. A Csovirol le mar semmit nem lattam, a szemuvegemen allt az izzadtsag, plusz a kod, es mar sotetedett is erosen. Itt ratapadtam 3 masik sracra, ok hoztak le vegulis a hegyrol. Mar minden fenypontban az utolso EP-t veltem felfedezni, ami vegul mar nem is volt ott... 13:02 lett a vege. Tanulsag: semmikepp nem szabad elszaladni az elejet, akkor se, ha igy nagyobb az eltevedes veszelye. Sapkat, kesztyut juliusig viszek magammal. (A Csovin szabalyosan rafagytak az ujjaim a botra.) A vizvetel kerdeset elore fel kell merni. (A vegen mar nagyon kellett sporolnom, el is fogyott ido elott a tea.) Osszessegeben sokkal kemenyebb volt, mint szamitottam ra, de csakis a sajat hibambol. Bonusz: szettortem a fenykepezogepem kijelzojet, hogy mikor, abban nem vagyok biztos.
	20070225

	2007. II. 14. Kultiplex - Semmi Komoly 25 perces koncertet adott a Semmi Komoly valami tehetségkutató keretein belül a Kultiplexben, és mint jó rajongó, elmentem tapsolni. Hatalmas volt az érdeklődés, minden bandára lejött 5 haver, még a zsűrit sem sikerült megtalálnom a teremben. A SK előtt játszott valami nevetséges metálbanda fiatal tagokkal, aztán mi ugrándoztunk a rövidke de legalább nagyon korrektül megszólaló műsorra. Mint kiderült, az összes számot rólam írta a zenekar, ez igazán megtisztelő. A koncert végén jelentkezéssel kellett szavazni, hogy tetszett-e a banda. Aztán jött a Septic, akik nyertek, de én inkább indultam haza. Következő forduló a Kék Yukban, azt inkább kihagyom... 2007. II. 16. Szentendre, Barlang Meló után vágtunk neki a nem túl hosszú útnak Szentendrére, gyorsan meg is lett a Duna-parti művház. Kutyával beültünk pizzázni a koncert kezdetéig, aztán felmértük a terepet. Viszonylag sokan (köztük sok haver) érkezett a koncertre, ez garantálta a jó hangulatot. Maga a hely is fasza, nagy pozitívuma, hogy nem lehet dohányozni, és ezt be is tartatják. A pia olcsó, a pultosok barátságosak, a tánctér mérete korrekt, a hangzás se volt rossz. A Szeszkór bemutatkozó koncertjét tekinthettük meg először, akik valamiféle drunk-oi-punkot játszottak. Nekem tetszett a fiatal énekes suttyó ordibálása, amúgy a hangszerek használatát még kicsit gyakorolni kéne. Persze a sok megjelent rajongónak köszönhetően remek volt a hangulat, játszottak pár feldolgozást is, amiket vagy nem ismertem, vagy nem ismertem fel. Nem hiszem, hogy minden héten Szeszkór koncertre fogok járni, de azért majd egy év múlva biztos újra megnézem őket, hogy mennyit fejlődtek. Plusz élmény volt az egyik számban basszusgitáron debütáló Ricsusz teljesítménye. Másodikként a Semmi Komoly nyomta le remek programját. Táncoltunk, énekeltünk, röhögtünk a fiatal tankcsapdás punkokon, akik szarrá verték egymást, még egy kicsi a rakás legaljára is sikerült bekerülnöm. Végül a Skambulance érkezett, sajnos csak egy gitárral, mert a másikhoz tartozó erősítő beszart. Ez kicsit rontott a buli hangulatán, de amúgy fasza volt, már amennyit láttam belőle. Szokásos számok, szokásos enyhén részeg tagok, táncoló fiatalok. A koncertek közben és után lehetett balhézni a megjelent tini nácikkal, akinek volt kedve. Éjfélre vége is volt az egésznek, elvittem egy autónyi embert Budapestre, majd még visszanéztem egy környékbeli kocsmába, ahol elüldögéltem egy darabig a maradék néppel. Leginkább itt is csak a balhé ment, nem tudom, minek. Újabb fuvar Pomázra, majd vissza a békásiakért, Békásról hazafelé már csak a Fanni büfében álltam meg egy hamburgerre. Jó koncert volt, kell néha a változatosság... 2007. II. 17. Százhalombatta, Iksz Alvás délig, majd nyomás moziba, onnan egyenesen Battára Kutyával. A kötelező Tesco-kör után beültem a klubba, elcsevegtem a lányokkal, amíg nem kezdődött a Last Minute. Viszonylag sokan összegyűltek eddigre, ment is a pogó meg a tánc. Az átlagéletkor 16 év körül mozgott. Kutyáék kissé belassulva és szétesve adták elő a programot, de még így is tetszett a dolog. A hangzásra se lehetett kifogás. Aztán jött a helyi sztárcsapat, a Honeyball, és egy szinte teltházas koncertet adtak sok ugrándozó gyereknek. Jó, hogy ott voltam, mert ez volt Gergő és Móni utolsó koncertje, az új dobosnak meg talán az első. Amúgy már kicsit sem tudtam átérezni a dalokat, amikre régebben én is boldogan táncoltam. Úgy látszik, ezt a stílust ki lehet nőni... Azért megvettem az új CD-t, hátha... A koncert után még üldögéltünk pár percet, aztán nyomás haza...
	20070218

	2007. II. 13. Kultiplex - Chuck Norris Action Squad, The Nobles Elérkezett az alkalom, hogy megnézzem a "legendás" Chuck Norris Action Squad zenekart, amiről már jó rég hallottam. Annakidején még egyfajta Deadbeats poén-sideproject-ként került szóba, mára komoly zenekarrá "nőtte ki magát" a banda. Leperkáltam az 500 Ft-os beugrót, és szerencsére már csak pár percet kellett várnom a hivatalosan 10-kor kezdődő koncertre. Nagy meglepetésemre viszonylag sok ismerős is feltűnt. Hát, nem tudom. Nem mondanám, hogy el voltam ragadtatva, nem az én zeném ez a rock/metal/funky/hip-hop/ragga keverék. Tény, hogy KRSA ragga-betétei sokat emelnek az egészen, de amúgy nekem kicsit túl monoton, túl funky-s, és túl sok benne a gitárszóló. Azért egyszer érdemes megnézni. A Nobles-t a vicc kedvéért vártam csak meg, őket már láttam, így tudtam, mire számítsak. Igazából ha eltekintünk az idióta ruháktól és az énekes ultra-irritáló viselkedésétől, egész korrekt rock-koncertet kapunk. A végéig nem is menekültem fejvesztve a teremből. A Who My Generation feldolgozása pedig különösen kedves nekem, mivel még a Green Day feldolgozásában ismertem meg annakidején. A koncertek után még volt elvileg valami disco, de azt már nem vártam meg, inkább üvöltettem az iPodból ömlő zenét hazafelé a kocsiban, és örültem magamnak.
	20070214

	2007. II. 9. Kultiplex, A38 Lee Perry nevét jópár hónapja bevéstem a naptáramba, de egy közbejött betegség miatt a koncertjegyet nem vettem meg, és persze csak az utolsó pillanatban észleltem, hogy elfogyott mind elővételben. Gyors hadjáratba kezdtem, melynek - Matthew és Dorci közreműködésével - meglett a gyümölcse. Az estét bemelegítés gyanánt a Kultiplexben kezdtem, a pár napos ágyban fekvés után jól esett már végre koncertre menni. Idoru lemezbemutató, korai kezdés 20:00. Kivételesen kénytelenek voltak betartani az időpontokat, mivel fél 12-től már átvették a terepet az elektronikus zenék kedvelői. Ahogy az várható volt, viszonylag szépen megtelt a hely, az új generáció is képviseltette magát a jelenleg menő stílust követve. Kár, hogy ebben az emo-ban az égvilágon semmi egyediség nincs. Mindegy, majd megszokjuk. Vagy elkopnak. A Penalty Kick kezdett, ami ugye "allstar" banda, meg ilyenek, és még mindig nem a kedvenceim, de azért jól nyomták, kicsit viccesen hatott a Young Till I Die feldolgozás, amire kb. 4-5 emoharcos zúzta összesen. Az Embers viszont nagyon tetszett, már rég nem hallottam őket. Főleg a most készülő új album számait játszották, kicsit eleinte csodálkoztam is, hogy ennyire nem ismerem meg egyik szerzeményt sem... Aztán következett pár régi, de azok se tűntek túlságosan ismerősnek. Időnként komolyabb mosh-t mutatott be a közönség, a köztes időben csak egy-két idióta próbálgatta a TV-ből tanult tánclépéseket, néhány srác valóban mókásan szerepelt az este. Jótanácsok az énekesnek: - a konferálásokat nem kell ám hörögve Tankcsapda módjára előadni - felesleges állandóan táncba hívni a népet, ha jó a zene, majd úgyis mozognak maguktól - a "death wall" az igazából wall of death - számok közepén kiadni az aktuális tánclépéseket a közönségnek extra-béna ("most jön a lassú rész!") A fentiek ellenére remek koncert volt, kíváncsi leszek az új lemezre. Az Idoru-ra megtelt a terem, amit az első szám után el is kellett hagynom, mert találkoztam Lilivel, akitől megvettem az esti koncertjegyem. A Kultiba visszatérve már csak a merch asztal körül baromkodtunk pár percig, aztán elindultam az A38-ra. Gyors parkolás után irány a hajó, sokan próbáltak jegyhez jutni még este 11 körül is, sikertelenül. Kifelé angol nyelvű jegyet kereső táblákat is találtunk, szopó lehet külföldről jönni és lemaradni a buliról... Bent hatalmas tömeg és csak pár ismerős arc fogadott. Befurakodtam a terem hátsó 2/3-ába, és a fix helyemről távozásig el se mozdultam. Elvileg 11-kor kezdett volna Scratch és zenekara, de persze csúszott a program. A hajó gyomrának bal falán a már ismert négy vetítő segítségével összeállított spéci képek váltakoztak, ez nekem nagyon tetszett. A színpadon meg asszem Kemon nyomta a show-t, ami már kevésbé. Az emberek lötyögtek a félhangos reggae-re, én is próbáltam átvenni a ritmust a metál után. Sikerült ultrasuttyó idióták mögé kerülnöm, róluk igyekeztem nem tudomást venni. Jellemzően a közönség nagy része nem igazán tűnt odavalónak. (Nem mintha én Rancid pólóban, szakadt bakancsban tipikus reggae-arcnak tűnnék...) Jó egy órás késés után aztán megérkezett a zenekar, idősebb fekete előadókkal. Nem gyakran láttam az egész színpadot, többnyire csak az elém tornyosuló többi fejet bambultam hátulról. Belekezdtek a koncertbe, nagyon korrektül szólt az egész, majd rövid felvezető után érkezett a legenda, Lee "Scratch" Perry bácsi. Az öreg szokás szerint teljes díszben lépett fel, lógott róla a sok arany és egyéb csilli-villi ékszer. Kb. másfél órás reggae előadás részesei lehettünk, a számokból egy ha ismerős volt. Nem mondanám, hogy nagyon felpörgetett a műsor, de mindenképp élmény volt egy újabb legendát színpadon látni. Scratch beszélt a számok között mindenféléről, de ritkán lehetett érteni. Az mindenesetre kiderült, hogy a cigaretta káros, de a marihuána jó dolog. A ráadást követően levonult mindenki a színpadról, és érkezett vissza Kemon, én meg gyorsan elindultam kifelé. Benéztem még az UW-be Sas születésnapja alkalmából, de már sajnos nem találtam ott. Azért egy tonik mellett elbeszélgettünk a többiekkel a semmiről még pár órát, majd hajnalban már megint a Fanni büfében kötöttünk ki Mezőnek köszönhetően. :)
	20070210

	2006. XII., 2007. I. - Kína Az utolsó nap új, a többi megintcsak már ismert lehet. Fotók a fotószekcióban.
	20070131

	2006. X. 23 - XI. 1. Kalifornia Az utolsó két napot most írtam, a többi már ismerős lehet.
	20061126

	Fotószekcióval bővült az oldal, link jobb fenn. Igyekszem behozni a lemaradást...
	20061123

	Holnap elhúzok Kaliforniába. Arról tuti lesz beszámoló, nagy valószínűséggel itt, igyekszem naponta frissíteni. A két amerikai látogatás közötti időszakról nem maradtak fenn írásos feljegyzések, meglepő, de találtam izgalmasabb elfoglaltságot is, mint unalmas életem krónikájának feljegyzése. Jó volt. De persze nem kellett sokat várnom a pofáraesésre, és vége is volt... Most már folytathatom, ahol abbahagytam, majd összeszedem, milyen koncerteken és túrákon jártam.
	20061022

	Kettes számú amerikai látogatás: 2006. VIII.21-31. New York
	20061015

	2006. VIII. 9-16. Sziget fesztivál 2006 Figyelem! A cikk nagyja a Fesztivált követő napokban készült el, de aztán a szerző akadályoztatása miatt a maradékot a napokban dobta össze emlékezetből. Szóval inkább el se olvasd! Kiküldött tudósítónk, Kólás Edina számol be a látottakról, hallottakról. A Kedves Olvasók már bizonyára végigolvastak egy halom élménybeszámolót, jól tudják, Madafaka szerdán épp melyik színpadon aludt el, vagy szombaton Enba hol metálvillázott, mielőtt mocsárrészegre itta magát. Arra meg aztán végképp nem kíváncsiak, én mikor merre sétálgattam. A Sziget-beszámolókat úgyis csak azok olvassák, akik felléptek a szaros bandájukkal, és kíváncsiak, hogy ki mennyire húzza le a Tálentum-színpados szerencsétlenkedésüket, vagy akik nem látták a Prodigy-t és meg akarják tudni, hogy az adott portál cikkírója épp jónak tartotta-e, vagy sem. Éppen ezért megkönnyítjük az Olvasó dolgát, csak ki kell keresni az érdekes zenekart, aztán elolvasni róla három semmitmondó mondatot, amiből amúgy sem derül ki semmi. Nem kell végigverekedni magunkat 10 oldalnyi baromságon, pár mozdulat, és kész. Persze hogy a "fíling" elemzése se maradjon ki, először olvasható néhány nem zenei jellegű helyszín, élmény beszámolója, aztán jönnek a zenekarok... karszalag - valamiért a Szigeten nem tudják követni a már mindenhol bevett szokást, maradt a szar műanyag, ráadásul a zöld „ottalvós”-ról folyamatosan kopott le a festék. A bejáratnál szokás szerint rángatták le az emberről, ha sikerrel jártak, csak reménykedni lehetett, hogy adnak egy másikat homok - idén tengerparti hangulatot kaptunk, sár helyett homok szállt az ember pofájába. Egyik este találkoztunk egy csajjal, akit a haverjai épp ástak el a homokba. Segítettünk nekik... krsna kaja - csak néhányszor volt alkalmam a krisnásoknál kajálni, szokás szerint nagyon jó volt mindig. Csak javasolni tudom a sültkolbász helyett. főzelékes - a Sziget kb. egyetlen értékelhető kajáldája. Alapmenü a borsófőzelék kenyérrel. Ráadásul a legjobb arcokkal is itt futottunk össze. Találkoztunk részeg picsákkal, akikkel kajacsatára került sor (főzelék a fagyiban, stb.), francia sráccal, aki mexikóinak adta ki magát, és mindent hajlandó volt megkóstolni, amit mixeltünk neki, vagy éppen harcos amazonnal, aki meg akart verni minket. A legjobbakat itt röhögtünk egész héten. silent disco - kintről nézve vicces volt, állítólag nagyon halk volt a füles, szóval annyira nem lehetett élvezni. Hogy miről van szó, azt már úgyis mindenki tudja, szóval nem részletezem. mozi - na, a mozit idén már meg sem találtam, valami nagyon egzotikus helyre rakták. divat - a divatszínpad viszont sokkal elérhetőbb helyre került, nem igazán értem, minek ez egyáltalán. Épp a metálsátor környékén csöveztünk, amikor érkezett valami extra trendi divatpicsa, és a koszos rockerek között fényképeztette magát. Szánalmas volt. diszkó a nagyszínpad mellett - vicces hely, a nevére nem emlékszem. Párszor betértünk baromkodni. Lehet fotót készíttetni magadról, amihez aztán tengerpartos vagy hasonló hátteret fabrikálhat az ember, és elküldheti magának mailben. Találtunk egy fél dinnyét, ez volt a színpadi kellék, vicces képek készültek. Ideális Myspace-re. :) lovarda - az állandó találkozóhely, itt gyűlt össze egy nagyobb társaság, akikkel mindig el lehetett lenni, ha már nagyon unta magát az ember. Esténként rock-disco, minden este ugyanazokkal a zenékkel, tánc az asztalon. Gyorsan unalmassá válik, de mégsem mehet az ember haza este 10-kor, itt ki lehetett még húzni pár órát. külföldiek - a közönség nagyja már nem tudott magyarul, ezért úgy érezhette magát a fesztiválozó, mintha külföldön lenne. Meg is lepődtem, amikor visszaszólt valaki valami bunkó megjegyzésre, mert véletlenül pont magyar volt. zúzda színpad - kb. az egyetlen értékelhető színpad idén, a Zöld Udvarból átkerült a világ végére egy félig kész ház mögé, elég ingoványos terepre. Legalább szólt rendesen, nem úgy, mint a szaros Hammer. sajtórész a nagyszínpad mellett - órákat kellett sorbaállni a press karszalagért, amit aztán semmire nem használtam, csak egyszer tértem be a press területre, ahol sokkal profibb wc-t használhattam, mint az egyszerű halandók mastercard - volt a Bahia mellett egy Mastercard reklámterület, ahol kisebb csapatok kareokezhattak vicces ruhákba öltözve, a felvételt kint TV-n lehetett nézni, majd a végén DVD-re írták nekik. Megnéztem párat, nem voltak túl viccesek. Zenekarok: AMD - lásd a Leukémiánál írtakat, engem meggyőztek a múlt ismerete nélkül is. Beatrice - na, itt már eléggé be voltam baszva, legnagyobb élményem a "Piros, fehér, piros-fehér-zöld, ez a, ez a, ez a Magyar föld" refrén volt. Hihetetlen, mik léteznek még 2006-ban is. Beatsteaks - németek játszottak németeknek német punkzenét ugyanúgy, mint tán tavaly... Senkit nem érdekelt a dajcsokon kívül az egész... Blood Is Fire - kezdem kinőni a zenéjüket sajnos, azért a régi slágerek most is tetszettek Boban Markovic - fúvószenekarral lépett fel, egynek elment Böiler - bármennyire is paraszt zene ez, amit nem kedvelek, legalább hitelesen csinálják. Bridge to Solace - jó hagyományokhoz híven hallgathatatlan volt a koncert. Vajon nem tűnt fel a keverősöknek? Legalább találkoztam pár ismerőssel, és nekiálltam sörözni a koncert helyett. The Buttholes - valamiért őket mindig részegen csípem el a Szigeten. Így legalább igazán élveztem a koncertet. Nyomták az új album számait, a közönség reakciója is pozitív volt. Büdösök - gáz, de most, 2006-ban csíptem el először a Büdösök zenekart. Élmény volt sok legendás dalt élőben is hallani, de a trombitával és szintetizátorral fűszerezett "zenét" azért hosszútávon hallgatni egészségügyi okokból nem javallott. CAFB - egy szót jegyeztem fel e mellé a zenekar mellé a koncert másnapján: "bénaság". Ezek szerint nem tetszett, már nem is emlékszem. Chief Rebel Angel - ugye te is láttad már Pándi úr remeklését a koncert végén? Nem? Akkor katt ide. Choose Your Path - végre egy eredeti zenekar! Koradélután, a Talentumon játszottak pár embernek, mégis a Sziget egyik legjobb buliját nyomták le. Aki nem ismerné őket, járjon utána! Dobtak be cumi-gumicukrot, meg amúgy is viccesek voltak. CPg - jóideje nem láttam őket az összeállás óta, egyre jobban rombolják a régi legendás nevet. Béna új számok (Adj egy cigit??), néhány 88-as Csoport feldolgozás, majd a rövid műsor végén újra elölről szinte az egész program. Egyetlen pozitívum, hogy az Erdős Péter nem hangzott el. (Vagy csak lemaradtam róla?) Oszoljatok fel! Copy Con - szarul szólt, de jó volt a hangulat. Copy Con és társa, Copy Klón CD-re énekelt, a közönség táncolt. Nekem tetszett. Csermanek Lakótelep - végre én is átélhettem Csermanekék produkcióját. Az biztos, hogy felejthetetlen élmény volt, nem az az átlagos punk-rock, amin elalszik az ember. Felállás: basszusgitár és szinti. A számok között pecás szakkifejezések jelentését tudhattuk meg. Sok ilyet a Szigetre! Death by Stereo - furcsa módon sokkal jobban tetszett ez a koncert, mint a belgiumi áprilisban. Pedig a repertoár valószínűleg nem sokban különbözött, talán a hangulat volt jobb a tánctéren. Vagy én voltam részegebb most. :) Végigénekeltem a koncertet a szövegeket ismerete nélkül. Jó volt. Derkovbois - sajnálom, de ha nem bírom a szöveget, nem tudok azonosulni a zenével. Értem a pozitív üzenetet, de nekem ez akkor se tetszik. The Exploited - azt hiszem, egyszer elég lett volna a 'Ploited. Akkor még mosolyogva végignéztem a koncert (sajnos nem a '96-os legendás buliról van szó), másodszorra (ráadásul a Hammer sátorban) teljesen kiábrándító volt az egész, nem is kellett sokat várni, hogy elmenjek még egy sörért inkább. Gecizők - éljen! Bucóék vitték a prímet a 2006-os Szigeten, elnyerték a Fesztivál Legjobbjának járó díjat tőlem. Kivételesen szórakoztatóak voltak, elhangzottak a régi slágerek, egyszerűen úgy volt jó az egész, ahogy volt. Gentleman - ganja füstje szállt körülöttem, majd a német reggae-sztár színpadra lépett live band-jével. Volt béke, szeretet, jó hangú énekes lányok, és jó hangulat. Aztán továbbálltam. Glen Matlock - a vén ex-pistolsos papa összeszedett valami haknizenekart, aztán pár szerencsétlen ismeretlen szám közé becsempészett alap Pistols slágereket, így próbálta eladni magát. Jól elbeszélgettünk közben, az I’m Not Your Stepping Stone-t meg énekeltem. Felejthető. Gogol Bordello - Sokat vártam tőlük, és kb. azt kaptam, amire számítottam. Teltházas, jó hangulatú koncertet. Nem véletlen, hogy ilyen hirtelen világhírűek lettek. A koncert elején egy kb. 3 méter magas sörösdobozokból épült emelvényt cipeltek be páran a tömegbe, kíváncsi lennék, mi lett a sorsa... A Gogol Bordellot meg megnézném egy kis amerikai klubban. The Idoru - vicces ruhákban nyomták a szokásos remek zenét. Lehet, hogy gáz, de én még mindig szeretem az Idorut... Iggy & The Stooges - hatalmas tömeg fogadott minket Iggy koncertjének végén. Majdnem kilógott a fasza, kb. ennyi maradt meg bennem. Állítólag a koncert végén felhívott egy rakás embert a színpadra és ebből volt valami balhé, de azt már nem láttam. Irie Maffia - egyre népszerűbb bagázs, szépen megtelt rájuk a sátor. Én csak az utolsó 2 számot csíptem el, tetszett. Ráadásul Krsa is vendégszerepelt az egyikben. Meleg, por, tánc, dancehall. Last Minute - jó helyre kerültek, a Talentum az első főút mellett terült el, meg már törzsrajongóik is vannak, szóval egy elég jó koncertet sikerült összehozniuk. Talán pár új rajongót is szereztek. Leukémia - ilyenkor sajnálom, hogy nem X évvel ezelőtt ismertem meg ezeket a zenekarokat. Sokan nosztalgiából jöttek, nekem most már tényleg illene magolni a szövegeket. Liberal Youth - nyitózenekar első nap délután 4-kor. Jól szólt, jól nyomták, csak hát ez inkább egy kis klubban üt. Pozitívum: értelmes kommentárok a színpadról. Mad Heads - ukrán rockabilly/psychobilly/ska banda, totális őrület volt a Wan2 sátorban, kár, hogy csak a végére értünk oda. A legvagányabb a basszeros hangszere volt, nagybőgő és basszusgitár keverékének nézett ki, szerintem egyedi darab lehetett. Malacka és a Tahó - az első pár számot láttam csak, aztán valahova távoztam valamiért. Az okokat a múlt homálya fedi. Mystery Gang - nemzetközi szinten elismert rockabilly zenekar, legalább a Blues színpadot is megnéztem idén. Szabadtéri koncert volt rengeteg emberrel, néhány szám után következett a néha bekattanó megőrülés és össztánc. Király volt. Nesze - sikeresen lekéstem :( Pannonia Allstars Ska Orchestra - siettünk, hogy még elcsípjük a PASO-t a világzenein, az utolsó néhány számra oda is értünk. Elég nagy tömeg fogadott minket. Ilyenkor mindig az a kérdés merül fel az emberben, hogy örüljön-e, vagy nem. Persze, jó, hogy sikeres a zenekar, de nem biztos, hogy az underground valamilyen szintű feladása megér ennyit Prodigy - hehe, azért se írom le, milyen volt Roy Paci - vártam a koncertjüket, de aztán valamiért mégsem tetszett, szóval gyorsan ott is hagytam a Wan2 sátrat, és visszamentem a Lovardába lazulni The Snobs - bocs, de a Snobs se jött be most valamiért... Tankcsapda - igen! Idén is láttam a Tankcsapdát! Na jó, csak hallottam, épp a főzelékes felé tartottunk, amikor felcsendült a s/t számuk. Király volt, de épp elég. Tigris - ezért utálni fogtok, a Sick of it All helyett inkább megnéztem a Tigrist a Civil színpadon, egy pici kis sátorban, és nem csalódtam bennük. Remek hangulatú koncertet adtak, ahogy mindig. Tisztán a Cél Felé - valamelyik nap kajálás közben a Krisna sátornál pont a TACF-be futottunk bele. Ha nem arról énekelnének, amiről énekelnek, még szeretném is ezt a bandát. Torres Dani és a Veni Styx - kíváncsiak voltunk, hol is dobol Pogesz, a volt Smafu zenekar híres zenésze. Reménykedtem, hátha jó lesz. Nem volt az, egy szám után kénytelenek voltunk továbbállni, hamarosan amúgy is megvertek volna minket a tánctéren felvonult tinilányok és anyukák, mert nem viselkedtünk rendesen. Semmi Komoly - a koncert napjára megjelent az új album, aminek nagyon örültem, a koncerten viszont valami nem stimmelt. Valahogy szétesett volt az egész. Pedig még akusztikus gitárt is bevetettek. A koncert végére a mostantól állandó záró Decadence-re azért összeszedték magukat. Ska Hecc - a Ska Hecc jó, most is jó volt. Tirpunk - én úgy emlékeztem, hogy a Tirpunk a nevük ellenére jó zenekar. Most erről nem tudtak meggyőzni. Ennyi. Ezeket láttam, viszonylag jól éreztem magam. Az idei sziget pont olyan volt, mint az elmúlt akárhány év bármelyike. Nagy valószínűséggel jövőre is pont ugyanilyen lesz. Megjelent a PunkPortálon
	20061015

2005. VII. 7 - 2005. X. 19.
2005. X. 23. - 2006. III. 30.
2006. IV. 12. - 2006. VIII. 8.