edit  keksz      
                                                                      |    vinsz  robit      
    /                                                                 |    pándi  zs_t       
  ,--. .         /          .                /            .   /  .    |    slodo  onechord   
  \__  |  ,-,-. ,-. ,-. . . |-. ,-. ,-. ,_, ,-. ,-,-. ,-. |  ,-. | ,  |   mettyu  kaloz      
  /    |  | | | |-' | | | | | | |-' `-.  /  ,-| | | | | | |  | | |<   | napirajz  postsecret 
  `--' `' ' ' ' `-' ' ' `-| ^-' `-' `-' '"' `-^ ' ' ' `-' `' `-' ' `  |   alaska  madafaka   
                         /|                                           |    japan  subba      
                        `-'                                           |     tech  webisztán  
                                                             Fotók         quart  comment    
                                                                              sofa  NN2S         
                                                                                BB  wdc          
                                                                             konti               

  =======================================================================================    

London befejezve, képek a képeknél.

20080109

Enélkül már nincs blog, szóval bemásolom ide is a fórumról, és még ékezeteket is rakok bele.

top2007

Zene:
Alig hallgattam új zenéket 2007-ben, úgy néz ki. Azért 10-et össze tudtam vakarni:

1. Tim_Armstrong-A_Poets_Life-2007
2. Sonic_Boom_Six-Arcade_Perfect-2007
3. Mad_Caddies-Keep_It_Going-2007
4. Nesze-Hanyatlas-2007
5. The_Tangled_Lines-Wash_The_Shit_Off-7inch-Vinyl-2007
6. Attila_Tapolczai-We_are_the_ones-2007
7. Choose_Your_Path-Fire_Kills_Children-2007
8. Streetlight_Manifesto-Somewhere_In_The_Between-(Advance)-2007
9. Das_Oath-Das_Oath-2007
10. The_Peacocks-Touch_and_Go-2007

Koncert:
Itt viszont nagyon nehéz volt válogatni.

1. 2007. VIII. 21. London, Electric Ballroom - The Living End
2. 2007. III. 31. Kultiplex - Drumcorps
3. 2007. V. 28. Ajka - ANS, Clorox Girls
4. 2007. VII. 12-14. Free Fest 2007
5. 2007. VIII. xx. Sziget - Otto von Scirach + Pándi
6. 2007. VII. 20-22. Csehország, Fluff Fest 2007
7. 2007. IV. 4. Kultiplex - GWAR
8. 2007. VI. 23. Kultiplex - NDP, Nesze, HT
9. 2007. X. 29. Kultiplex, 2007. III. 20. Süss Fel Nap!, 2007. VIII. 19. London - Sonic Boom Six
10. 2007. V. 14. Bécs, Arena - Mad Caddies

Kimaradt a top 10-ből pár nagyon fontos buli, pl. DING, Neville Staple's Specials, Gorilla Biscuits, Cloak/Dagger, Quakes, da Hawnay Troof, ...

Egy-egy pozi/negi/várakozás, a többit nem részletezném:
+ Haägen-Dazs a következő helyeken: Budapest, Miami Beach, Peking, London
- Against Me!
Horse the Band World Tour

20080107

Lett volna egy fanzine, abban jelent volna meg az alábbi három beszámoló, de végül nem így alakult. Szóval íme, itt vannak. Fotók hozzájuk a gravure.hu-n voltak, de ott most már valami más van, szóval nem is linkelem.

2007. II. 20. Kultiplex, Süsi

Félálomban a munkahelyemen vegetálva örömmel emlékezek vissza az előző esti eseményekre. A Packaged Poison Booking talán utolsó koncertjének lehettünk szem- és fültanúi, aztán jöhetett a ráadás a Süsiben.

Tutipontosan 8-kor kezdődött volna a buli a kisteremben, de egy filmvetítés ezt megakadályozta, a kijelölt időpontban még csak a hangszereket pakolgatták, a jegyszedő főszervező Dóri a kasszát hajkurászta. A 600 Ft-os beugró mellé 500 Ft-ért vadi új duna CD-t lehetett vásárolni.

A kezdésig a magyar színtér jelenlegi helyzetét ecseteltem Noah-nak, egy fiatal amerikai punk srácnak, aki kivett egy évet, hogy körbejárja a bolygót, és megnézze, mi a helyzet az underground körökben más kontinenseken. Könnyű neki...

Gyülekezett a nép, jó 40-50 fős lehetett a társaság csúcsidőben, páran látszólag az alsó szinten folyó Moog-ra érkeztek, csak benéztek ide is. Máskülönben hogy kerülne egy trendi, sört szívószállal fogyasztó fiatal lány rikácsolós duna koncertre?

A hosszas beállást az osztrák főzenekar, a Jakuzzi's Attempt kezdte. Azt hallottam, nagyon "krézi" banda, szóval már izgatottan vártam a koncertet. Szegény amerikai vendégünk már a második sörét kortyolgatta, de az osztrákok még mindig pedálokat pakoltak, kábeleket ragasztgattak a földre, laptopot és szintetizátor-samplert konfiguráltak. Természetesen vadi új méregdrága hangszereken játszottak. Már sejtettük, hogy 20 percnél nem lesz hosszabb maga a koncert. Nagy nehezen elkezdték, az eddig szerény, halkan beszélő ifjak egy pillanat alatt őrült állatokká változtak. Az énekes felpattant egy asztalra, onnan át a másikra, ahonnan sikeresen lezúgott. Fetrengtek, emelgették a hangszereket, idióta pofákat vágtak, és nagyon "extrémek" voltak. De mintha már láttam volna ilyet... A profi emo csapatok ugyanezt az erőltetett hú-de-nagyon-élvezem vonalat képviselik, miközben maga a zene semmi extra. A Jakuzzi's Attempt legalább tényleg viszonylag kaotikus zajt adott elő, de ehhez minek tizenhét pedál, gitárcsere és hangolás minden szám után? A szintiből előcsalt sampler elemek emelték a hangulatot, de a néha erősen elhúzott művészkedő baromságok nem tetszettek. Ilyenek a "mikrofon nélkül ugyanazt ordibálom percekig", a "dobos cintányérját ütögetem ritmusra", vagy a "beülök a sarokba és fogom a fejem" performance-ok. Nem túl hatásos. A koncertek utáni kommentárokból leszűrhető: a zenekar sokat akart, de kevés lett belőle. Persze ne legyünk kíméletlenek, legalább üdítő színfolt voltak a szürke budapesti éjszakában.

A duna lett így az este fénypontja, és valljuk be, simán felülmúlták az osztrákokat. őszintébb előadásmódjuk és a még krézibb zene tarolt. Sajnos a hangolással nekik is pöcsölni kellett, mikrofonproblémák adódtak. Az intrót discmanről keverték, amibe a közönségtől kellett elemet kunyerálni. Aztán beindult az őrület. Most láttam őket először basszusgitárossal, a szépen torzított hangszer remekül illett az összképbe. Nyivákoltak, visítottak, közben pedig összevissza ritmusokra összevissza zenét játszottak. Ez kell a népnek! Remek volt. Mielőtt unalmassá válhatott volna, be is fejezték. Az érdeklődők szokás szerint vehettek szövegkönyvet, aztán lassan továbblibbenhettünk az éjszakába, korán volt még...

11-re kellett leérnem a Süsibe, nehogy lekéssem Victor Rice neves amerikai basszusgitáros előadását. A szokásos csúszásnak köszönhetően még egy pár perces beszélgetés is belefért a hátsó teremben, mielőtt meghallgathattuk a Victor Rice-szal kiegészült PASO's Root Rockers-t, amit sajnos már nem igazán tudtam élvezni.

Aztán következett a produkció, melyet többek merésznek neveztek. Victor egy keverőpulttal és egy szalagos magnóval felszerelkezve a Süsi végébe helyezkedett el, tekert egy cigit, aztán nekiállt a dub produkciójának. A közönség 20-30 főről gyorsan apadt. Pedig nem volt rossz az ötlet, a szalagról minimál dub szólamok szóltak, erre kevert mindenféle egyebeket, aztán oda-vissza tekert a magnóval, és nyomta a visszhangot az egészre ezerrel. Valószínűleg nekem is be kellett volna csúnyán tépnem, így nem indultam volna haza kb. fél órával a program kezdete után. Eddigre már szinte üres terem előtt játszott Rice.

Káosz és dub egy este, megérte elindulni!


2007. III. 20. Süss Fel Nap! - Sonic Boom Six

A tavaly szeptemberi bécsi Slackers bulin hallottam először a Sonic Boom Six zenekarról. Akkor technikai okok miatt csak reggae számokat tudtak játszani, szóval a lényeg nem jött át. Tetszett a dolog, de hamar el is feledkeztem róluk. Pár hónappal később futottam bele véletlenül a Sounds to Consume című EP-jükbe, és azonnal beleszerettem hip-hop-pal kevert punk/ska/reggae zenéjükbe, és még inkább az énekesnő, Laila hangjába. Hamarosan kiderült, hogy Európa-turnéra indulnak, és hazánkat is érintik.

A buliról szinte semmi információ nem volt, elmaradt a fórumokat és kapcsolatépítő oldalakat elárasztó reklámok hada, csak hétfőn jelent meg egy-két weboldalon a szokásos Tues-Die rendezvény ajánlója. Kicsit fellélegeztem, hogy nem marad el a koncert (a myspace-en már egy másik dátum is megjelent a zenekar oldalán erre a napra), az előzenekarok sora viszont kicsit megrémített. "Fellép még: az Everflash és az RHCP Tribute." Nem semmi, mondhatom!

Mivel nincs jobb lehetőség egy zenekar tagjait közelebbről megismerni egy interjúnál, kedd délelőtt összeírtam pár kérdést, és Süsibe már 8 óra előtt megérkeztem. Ekkor még csak néhány rocker/zenekartag élvezte az egyet fizet kettőt kap sörakció előnyeit a klubban. Hamarosan elindultak a beállások, és megpillantottam egy-két angolnak tűnő személyt. A biztonság kedvéért vártam kicsit, amíg Laila is feltűnt, őt tutira be tudtam azonosítani. Megdumáltam, hogy legyen interjú, lejjebb vitettem velük az angol viszonyokhoz igazított merch árakat, majd hamarosan hátravonultunk beszélgetni. Ennek eredménye a Punk Portálon olvasható.

Így sikerült lekésnünk az Everflash zenekar koncertjét. Az RHCP Tribute-tal már nem volt ekkora szerencsénk, több számot is meg kellett hallgatnom, mivel a hátsó teremből nem hallani, mikor van kezdés, a SB6-ből pedig egy hangról se akartam lemaradni. Tény, profi volt a feldolgozás-banda, de mit ér ez, ha az eredetit nem szeretem? Az előtérben üldögéltünk, amikor Laila feltűnt csini-bini halálfejes fellépő-ruhájában, én pedig már nagyon vártam a koncertet.

Eltelt még pár perc, majd színpadon a Sonic Boom Six! Sajnos a gitárosuk a turné előtt két nappal eltörte a kezét, így egy barátjukat kellett gyorsan bevenni helyette. A sérült zenésznek maradt egy kis billentyűs hangszer a gipszre szigszalagozva, és a pedálok kezelése. A további felállás: basszusgitár, dob, ének, sampler. Utóbbinak elég fontos szerepe van, mivel a fúvósok innen szólnak kisebb koncerteken, és a hip-hop számok zenei alapját is a sampler szolgáltatja. Míg tehát az egyik számban megy a punk meg a pogó, a következőben már hárman rappelnek a színpadon, majd könnyed reggae-re lehet rázni. Időnként ezek számokon belül is keverednek. Remek volt az előadásmód, látszott rajtuk, hogy már átéltek pár koncertet. Nem szeppentek meg a főleg RHCP-re érkezett közönségtől, a minimális mozgástól sem. ők - Laila-val az élen - nyomták teljes erőbedobással. Ennek meg is volt az eredménye, egyre többen vették a lapot, és bár nagy tombolás nem alakult ki az első sorokban, szerintem sok vigyorgó képet lehetett látni a színpadról. Nem vitték túlzásba a számok közti dumát, de kedvesek és barátságosak voltak. A "tömegben" feltűnt néhány hazai, manchester-i rajongó is, de a prímet egy tök részeg magyar gyerek vitte, akinek szemmel láthatóan nagyon tetszett az énekes lány. Kár, hogy nem tudott angolul, meg úgy általában már beszélni sem. A repertoárban a legnagyobb slágerek szerepeltek, amiket a koncertet megelőző hónapokban kb. rongyosra hallgattam. (Na jó, az mp3-aknál már nem igazán áll ez a hasonlat...) Meglepetésemre egy-két új szerzemény is elhangzott, mint kiderült, időközben megjelent egy új maxi lemezük, azon szerepelnek ezek a számok. Kb. fél óra játékidő után viszonylag lelkes tapssal követeltük a ráadást, amiben zárásként szerepelt a myspace oldalukról ismert Mighty Mighty Bosstones ún. mash-up. Ez azt jelenti, hogy egy MMB számra (The Impression That I Get) egy SB6 szám (People Acklike They Don't Know) énekét keverték rá. Erre volt talán a legnagyobb tánc. Sajnos az élő felvételekről ismert Saw Red feldolgozás most elmaradt.

A koncerttel teljes mértékben elégedett voltam, remélhetőleg legközelebb nagyobb közönség előtt tudnak játszani. Megvettem minden zenét a disztróból, majd hamarosan indultunk haza.


2007. III. 23. Salgótarján, Kakukk Fogó

Péntek estére Salgótarjánnál közelebb nem találtam érdekes programot, meg mindig is izgatott, milyen a pezsgő 'Tarjáni élet, amiről már annyit hallottam. Nagy nehezen verbuváltam egy autónyi társaságot, ráadásul a legjobbakat, így nem unatkoztam. Kellemesen szar időben kellett levezetnem a kb. 100 km-es távot, az eső mellé ráadásnak jött az erős szél, ami helyettem rángatta a kormányt. Kis kavarás után megtaláltuk a körforgalmat, ahol parkolni kellett, majd kis séta után megtaláltuk a Kakukk Fogó kocsmát, ahol az ingyenes beugró helyett párszáz forintot kértek tőlünk, ezt kompenzálta Rady úr egy-egy sörrel. :)

A hely veganoknak kevéssé ajánlott, a falakat trófeák, szőrmék díszítik. A sört kedvelőknek viszont annál inkább Mekka a hely, 200 Ft alatt árulják a Kozel-t, a tehetősebbek akár Killkenny-t is ihatnak. (Köztudomású, hogy a South Parkban Kenny emiatt halt meg minden részben eleinte.) A kocsma egyébként nagyon hangulatosnak találtatott, sok helyi megjelent, be is tagozódtunk közéjűk az egyik hosszú asztalhoz.

A Säw koncertjét sikeresen lekéstük (pedig kíváncsi lettem volna rájuk), érkezésünkkor műsora közepén járt már a helyi metkazuio zenekar. A kéttagú banda dob - gitár felállásban játszott, viszonylag őrült, kísérletező zenét adtak elő. A gitáros srác néha rikácsolt valamit a mikrofonba, a mondanivalóból sok minden nem esett le. Állítólag esélyes, hogy a duna zenekar is hatással volt rájuk. Dicséretes, hogy errefelé az experimentálisabb zenék jöttek divatba, és a nem csak a deszkáspunk dívik.

Az elég vegyes nézőközönségben néha feltűnt egy Titkolt Ellenállás felvarró, a kedvencem mégis az a tök kész srác volt, aki nem titkolhatta diszkós múltját, végigszeletelte az összes koncertet, amíg össze nem esett. A Choose Your Path-re igazán be lehetett indulni, néha menekülnöm is kellett a kocsma sarkában kialakított "színpad" elől, mert pár helyi arc nekiállt irtani a népet. A debreceni srácok tréfás beszólásokkal fűszerezték a remek programot. Kár, hogy Budapesten ritkán koncerteznek.

Zárásként a duna zenekar darálta le szokásos programját, bár nehéz megbarátkozni az ilyen zenével, nekem egyre jobban tetszik a dolog. Öröm volt nézni pár kislány értetlen arcát a koncert közben. :)

Nem volt vesztegetni való időnk, a buli végeztével gyorsan visszasiettünk az autóhoz, út közben bekukkantottunk a sarki diszkóba, ahol már elég forró volt a hangulat, majd elindultunk haza.

20080103

Londoni élmények
Folyamatosan frissül. Majd lesznek egyszer koncertbeszámolók is, ha ráveszem magam, de nem most.

20071116

Florida + képek a képeknél. Ha elég ügyes vagyok, hamarosan lesz RSS is.

20070926

Felraktam az első adag képet. Majd lesz még a floridai, meg befejezett Florida beszámoló, aztán jöhetnek az elmaradt koncertek...

20070924

2007. VI. 27. A38 - Seattle Sky

A Seattle Sky nevű zenekar nemrég barátnak jelölt a myspace-en, ezért belehallgattam a számaikba. Tetszett a dolog, tiszta Thrice volt az egész, hát visszajelöltem őket. Ez után csak úgy ömlöttek tőlük az első koncertjüket hirdető bulletinek, már csak a kíváncsiság kedvéért is lementem a hajóra megnézni, mi is ez. Nem voltam felkészülve rá, de a helyhez közeledve egyből kiderült, emo/indie bulira érkeztem. Kb. 150-200 "emo" frizurás 14-16 éves lepte el a környéket, más, kultúrált kinézetű ember szinte nem is akadt. Enyhén szólva rosszul éreztem magam. Az egyetlen ismerős Jail Break volt, aki épp a Kulti felé távozott. Belenéztem tehát az első két bandába, azt hiszem a My Wonderful Accident és a Fuwdo lehettek ezek. Nem akarok hülyeséget írni, de asszem az előbbi inkább a metálos kiabálós "emo"-t nyomta, a másik inkább a deszkáspankot. Jó drága cuccokon játszottak. Kérdés számomra, egy kezdő elvileg "underground" zenekar miért nem szakadt cuccon egy lepukkant kocsmában nyomja? Szerintem az az igazi. Bár, ha megtehetik, biztos ez is jó. A műértő közönségnek meg nyilván snassz lett volna lepukkant helyre menni. A távozás mellett döntöttem, mert már nem bírtam tovább, de a parton a Tokyo és Pinky párosba botlottam, ahol leragadtam a korábban látott jelenséget elemezve. Nem akarok nagyon belemenni, meg biztos nincs is igazam, de szerintem nagyon mesterkélt és undorító, amit ezek a gyerekek csinálnak. Hol van itt az ötlet, az eredetiség, a sorból kilógás? MTV által popularizált mainstream divatot követnek ezek a gyerekek (na jó, igazából fogalmam nincs, mi megy az MTV-n), mind ugyanúgy néznek ki, divatolnak, próbálnak trendik lenni, közben az egész nem szól semmiről. A szakadék punkok legalább Sid Vicious-nek vagy Wattie-nak öltöznek, ami talán egy-két nénit még megbotránkoztat a villamoson, de ezeken a srácokon max röhög mindenki. Még egy szakadék punk gyerek is tud annyit mondani, hogy no future meg disztroly, ami valahol jelent valamit, egy ilyen srác max a legújabb myspace profiljával tud felvágni. Szóval szerintem nagyon gáz ez az egész. Persze csinálják, ha ezt szeretik, de én nem gyakran fogok ilyen bulikra járni. Végül belenéztem a Seattle Sky-ba is, ha már elpofáztuk az időt. Ez egy olyan banda, aminek az első koncertje előtt már megjelent az első lemeze, kész voltak a pólók, a myspace sajtófotókkal, szóval keményen rákészültek a dologra. Ezzel még mind nem lenne baj, ha nem viselkedtek volna undorítóan a színpadon. Enyhén szólva irritált az énekes viselkedése, már életük első koncerten előadott száma után saját magukat tapsoltatta meg... A hangzás szar volt, a zene nem túl izgalmas. Igazából se erőm se kedvem nem volt már végignézni a koncertet, szóval átgurultam a Skaland első napjának végére és ping-pongoztam egyet.


2007. VI. 28-29-30. Ártér - 5. Skaland feszt

A helyszín idén elvileg a Balatonon lett volna, de ez végül sajnos nem jött össze, ezért a tavalyi óbudai terepen zajlottak az események. Idén - a tavalyi esőzésekből tanulva - sátor alá rakták a színpadot, így viszont elég nagy volt a por a koncertek alatt, fülledt a levegő rendesen. Kiürítettek továbbá egy régi kis csónakházat, itt kapott helyett a soundsystem pult meg a sarokban egy kipárnázott vízipipás hippitanya, ahol lehetett dögleni.

Csütörtökön korán kimentem, így láthattam a Soulbang és a Boogie Mamma koncertjét. Előbbi egy projektzenekar, ez volt a második és egyben elvileg utolsó koncertjük. Leginkább Tizenhét tagokat véltem felfedezni benne, plusz gitáron szerepelt Böiler Jani is. Kellemes volt a koncert, el lehetett rá lötyögni, pár saját mellett feldolgozások hangzottak el. Vagy fene tudja, lehet, hogy mind feldolgozás volt.

A Boogie Mamma koncertje szokás szerint fergeteges volt, rám fért már ez a buli, rég nem láttam őket. Időközben vokálosként az egész koncertre csatlakozott Vera a Masszívból, aki egyébként az új "Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket" című számban vendégeskedett csak elvileg. Dávid rohangált, fetrengett, kúszott-mászott, ahogy kell, valamint sokszor nem emlékezett a szövegekre. Vicces volt.

Aztán más dolgom akadt, és távoztam pár órára, majd a buli végére visszatértem még kicsit bandázni a többiekkel. Ha másnap nem kellett volna dolgozni menni, még jobb lett volna.

Pénteken Dorog volt tervbe véve, laza 3 óra alatt el is jutottunk szinte Dorog határáig, amikorra szinte biztossá vált, hogy a Nesze nem fog tudni fellépni. (Részleteket most inkább nem írnék.) Szóval fogtuk magunkat és visszafordultunk, cél újra a Skaland. Így persze sok mindenről lemaradtunk, de a Tigrist még pont elcsíptük. Hallottam a Tigrisről pár dolgot, ami kevésbé fényes színben tünteti fel őket a szememben, mint eddig, de mindegy, a koncert egész jó volt, eleget marhultunk a kis sátorban. A Varázsszőnyeg alatt a por kivédésére lefektetett szőnyegek egyikében reptettük meg az egyik kedves koncertlátogatót, jól szórakoztunk.

Meg mintha a német Baboonz-ból is láttunk volna valamennyit, rohadtul nem rémlik. :(

Viszont hajnalig roptuk a csónakházban, nagyon jó volt a hangulat, valamikor az este folyamán Copy Con is fellépett kis barátjával.

Szombaton korán érkeztünk, de nem sok zenekart láttam. A Fekete Teve nem volt annyira rossz, mint a múltkor, de még mindig nem az én zeném. KOC-ra nem voltam hajlandó bemenni a sátorba, most már kicsit sajnálom, mert igazán mókás volt, amit az utolsó 1-2 szám alatt a sátorba tévedve láttam. Madafaka egy állat. A zene igazából nem is lényeges ennél a bandánál.

Aztán benn voltunk a PASO koncerten végig, rég nem láttam őket, de sajnos már nem igazán tetszett a dolog. Jani vendégszereplésével eljátszották a Lakótelepet, az persze jó volt. A többi már valahogy nem a régi. De valószínűleg velem van a baj.

Aztán a Prague Ska Conspiracy megmutatta, hogy kell jó bulit csinálni. Tradicionális ska, ska-jazz zenét nyomattak látszólag punk gyökerekkel rendelkező zenészek egy fekete gyönyörű és mellesleg nagyon jó hangú énekes csajjal kiegészülve. Sokan csak csorgatták a nyálukat a koncert alatt. :) Tényleg nagyon jó volt az egész, csak túl rövid.

A koncertek után a cseh Forward March szolgáltatta a zenét, totál őrült kölykök keverték a lemezeket, egy élmény volt nézni, ahogy a lassú reggae zenékre megőrülnek. Velük ellentétben a tánctér elég foghíjas volt, én is meguntam idővel az ott lötyögést és csak csevegtem a kocsmapultnál.

Röviden ennyi, a Balatonon nyilván jobb lett volna ez a fesztivál, de így, elég minimál közönséggel is sokkal jobb volt, mint amire számítottam.


2007. VII. 1. Kultiplex

Az Another Way / Kernel Panic / Not This Time 3-way split lemez megjelenésének alkalmából háromállomásos turnéra indultak a zenekarok, melynek utolsó állomása vasárnap Budapesten volt. A kezdés 7-kor lett volna, ekkor még a hangcucc sem érkezett meg, szóval a retkes játszótéren üldögéltünk még egy darabig.

Aztán a salgótarjáni a Säw kezdett, ők voltak a legjobbak, igazából túl sok másik zenekarra már nem is figyeltem. A múltkor lekéstük őket, nagy kár, mert tényleg jól nyomják. Mérges, kiabálós punkrock kis hardcore beütéssel, pont úgy, ahogy szeretjük. Mellékeltek a koncerthez design-os szövegkönyvet is, szóval még a mondanivalóban is el lehetett merülni a koncert után. Hogy szokás mondani? "Érdemes lesz odafigyelni rájuk."

A Kickin' it Down-nak új énekese van, egyből kettő, az előző átpártolt a Motivation-be. Elég löttyedten játszottak, a lelkesedés szikrája se villant fel a sötét de meleg kisteremben. Úgy tűnt, még nem igazán szokott össze a két énekes, meg többnyire ugyanazt is énekelték.

A Dance or Die csömör kaotikus zenekara, zajongtak meg rikácsoltak, nekem már kicsit sok volt. De majd meghallgatom a DVD-tokba csomagolt CD-jüket, hátha az jobban emészthető. (Meghallgattam, nem emészthető. :)

Még a Snobs-ba belenéztem, olyan, mint eddig, most nem nagyon volt hangulatom hozzá. Aztán nagy számítógépezésbe csaptunk, ezzel voltam elfoglalva, szóval jól lemaradtam a Not This Time meg az Another Way koncertjéről. A Kernel Panic kezdésére meg már túl késő lett, reggel meló címszóval távoztam. Ennyit rólam, épp csak a bemutatandó zenekarokat nem néztem meg. De legalább a CD-t megvettem...



Most ennyi van, de majd még lesz egy csomó minden érdekes...

20070817

Most egy darabig még tuti nem lesz frissítés. Csinálnék én RSS-t, csak hülye vagyok hozzá...

20070710

2007. V. 14. Bécs, Arena - Mad Caddies

Megint kicsit le vagyok maradva, ez már bőven több mint egy hónapja volt... Odafele a csapat második felével sikerült a határ mellett található Agip kútnál találkozni, amivel csak az az egy baj van, hogy a pályáról csak jelentős kitérővel megközelíthető. Valahogy nem volt túl szimpi a másik csapat egy-két tagja, főleg az a srác nem, aki megvette a rajtunk ragadt plusz jegyet. Nekem nem lenne pofám "majd megadom" jelleggel lefelé kerekíteni az árat olyan valakivel, akivel valószínűleg soha többé nem találkozom.

Hogy aztán még mi volt a kezdésig, arra nem igazán emlékszem, az tuti, hogy láttunk egy emo-tarajos gyereket, akinek a beállított taraja két oldalán tökéletes emo frizurája volt. A fellépők sorát is puskáznom kell, az tuti, hogy nagy meglepetésünkre a Big D and the Kids Table kezdett egy viszonylag rövid koncerttel még erősen kongó terem előtt. Azt hiszem, túlértékeltem ezt a bandát. A múltkori bécsi koncertjük se jött be annyira, most se vágtam magam hanyatt. Szerintem túl kevés lemezüket ismerem, vagy csak túl kevés számukat szeretem igazán. Ezek közül egy-kettő ha elhangzott, a többit nem is igazán ismertem fel. Lelkesen nyomták, pár ember ugrándozott is, aztán ennyi. Azért egy új Big D sálat vettem az előző Bükkben hagyott helyett, mert nagyon trendin néz ki.

A Pepper nevű akármi lehetett a következő banda, a Love Equals Death szerintem elmaradt, de lehet, hogy csak nem emlékszem rájuk. A hawaii Pepper egy az egyben Sublime-ot játszott jó hazafiként virágos ingben. Nem lett volna rossz, de akkor már lettek volna inkább Sublime tribute és játszották volna a jól ismert számokat. Így elég gyorsan unalmassá vált az egyértelműen koppintott számok sora.

Mad Caddies-en már jó párszor voltam, és egyszerűen nem tudom megunni. Az új lemez megjelenése óta ez volt az első koncertem, így vártam az új kedvenceket, amiket szerencsére meg is kaptam. Hatalmas volt az egész. A Mad Caddies egy olyan zenekar, aminek fogalmam nincs, miről szólnak a szövegei, mégis végigéneklem az összeset a koncerteken. Sírok és nevetek, ömlik az izzadtság én meg táncolok úgy, ahogy ritkán szoktam. Velem együtt ugrándozott az Arena nagyterem fél közönsége, a lépcsőig az egész embertömeg mozgott. Persze zavaró volt a sok ugrándozó hülyegyerek, főleg az állandóan visszamászók, de kedves road-ok próbáltak rendet tartani a színpadon. Néha csak röhögtek az idióta beugráló osztrák fiatalokon. Elhangzott sok minden, ami kellett, régiek és újak, plusz kevésbé régiek és nagyon jó volt, mint mindig. Ilyenkor végre nem kell semmivel törődni, csak ordítani.

Szerencsére nemsokára újra látjuk őket Ausztriában, már várom.


2007. V. 19-20. Kinizsi 100

http://youtube.com/watch?v=AU6yqUcOZg0
http://youtube.com/watch?v=_r2OpKDGaZs
http://youtube.com/watch?v=1GCiyhjebzw


2007. V. 28. Ajka - ANS, Clorox Girls

Erről a buliról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, annyira jó volt. Pedig nem voltunk sokan. De az a kb. 50 ember, aki hétfő este az ajkai Lucky Strike klubot választotta, iszonyatosan lelkes volt. A New Dead Project zenekar tagjaival vágtunk neki az útnak Budapestről, időben meg is érkeztünk. Megnéztük a kis pinceklubot, ahol régebben voltak koncertek, most a felső, diszkónak kialakított kis teremben tartották a bulit. Volt még időnk, ezért elmentünk a sarokra pizzát enni. Rendeltem egy jól hangzó darabot, csak rákot nem kértem rá. Idővel meg is kaptuk, a pincér elém rakja, mondja is, rák nélkül. Erre hát nem ott terpeszkedtek rajta a kis rózsaszín vackok? Szóltam, hogy ez így nem lesz jó. A pincér elvitte, kb. 1 perc múlva hozta is vissza ugyanazt, a közepéről kipiszkálva pár rákot, a többit bennehagyva. Kb. tátott szájjal néztem, hogy ilyen létezik 2007-ben Magyarországon? Újabb reklamálás után sütöttek egy újat, de ez már valahogy nem tudott igazán ízleni.

Visszatérve szép nagy disztrót találtam, így a Think Again-t csak a lemezek lapozgatása közben hallgattam. Asszem új énekesük van, mindenesetre sokkal lendületesebbnek tűnt az előadásmód, mint régebben. Közben egy Kamikatze meg egy Tangled Lines lemezzel lettem gazdagabb.

Aztán játszott a New Dead Project, amit nem csak azért szeretek, mert haverok, hanem mert jó is.

A The Feelers emlékeim szerint sajnos elmaradt, ezért következhetett a texas-i ANS. őket utoljára Fort Worth-ben láttam, mint a koncert után kiderült akkor hazai pályán játszottak. Király volt a Black Flag style muzsika, itt már beindultak az emberek, mindenki vigyorgott, táncolt. Nem vagyok benne biztos, de Matyipotter, az este sztárja szerintem már ebben a bandában is vendégszerepelt. A dobos egy csinos alsógatyában játszott, ennek később még nagy szerepe lesz.

A Clorox Girls koncertjére aztán mindenki megőrült. Igazából semmi extra garage-punkot játszottak, de azt olyan beleéléssel, hogy az egész hely a feje tetejére állt. Tomboltak az emberek! Aki nem táncolt, az csak simán vigyorgott. Matyipotter énekelt, néha még gitározott is. Nem tudom leírni, milyen volt, ott kellett lenni.

Zárásként az Iszonyat játszott 1-2 számot, amiből végül egy elég hosszú koncert lett. A basszerosuk nem tudott eljönni, ezért Matyipotter tanulta meg minden egyes szám előtt, hogy mit kell pengetni. Nem igazán szeretem az Iszonyatot, de jó volt látni az össztáncot.

A koncertek után folytatódott a buli a zenekartagok részvételével, az egyik skinhead csaj megkaparintotta az ANS dobos izzadt alsógatyáját, ami utána elég sok helyet megjárt a klubban. Vicces volt.

Idővel távoznunk kellett, rengeteg új élménnyel gazdagodva ültem be a volán mögé.

További beszámolók két fent belinkelt blogban is (konti és wdc).


2007. V. 31. Keret klub - McCheap

Ez a koncert a "klub" miatt volt érdekes. McCheap nem nagyon hirdette meg a dolgot, a helyről is mindössze annyi infónk volt, hogy itt meg itt van, plusz létezik wiw profilja. A Blaha melletti egyik utcában egy kis ajtón belépve érkeztünk egy elhagyatott talán régen üzlethelyiségként működő kis szobába, ahol az üzemeltető - mezítlábas, valószínűleg nem teljesen tiszta - fiatal srác fogadott minket. Elmesélte, hogy működik a hely (néhány embernek van kulcsa, amúgy meg csöngetni kell), bemutatta az emeletet, majd szállította nekünk a rendelt gyümölcsléket. Tapolczai Attila most a HT-basszeros Lacival kiegészülve nyomott el jó néhány slágert, amit 4-5 fős közönség ült végig. Ennek a fele végigpofázta a számokat. Nem értem, miért tekintik egyesek az akusztikus koncerteket simán háttérzenének. Ennek ellenére király volt, mint mindig.

Végignéztük a koncertet, majd gyorsan távoztunk.


2007. VI. 4. Zöld Pardon - Tigris

Rég nem láttam a Tigrist, értük még a ZP-be is elmerészkedtem. A koncert jó volt, de nem tudtam kellően élvezni, voltak zavaró tényezők. Például minek kell a táncteret bekamerázni? Körülöttem csak 14-15 éves gyerekek ugrándoztak, vén szarnak éreztem magam. Új számok, Varázsszőnyeg, ilyenek. Azért nem volt rossz.


2007. VI. 7. Tűztate - Last Minute

A Tűzraktér most már Tűztate, ami nem tudom, mit jelent, de trendi. Játszott a Last Minute a földalatti poshadt koncertteremben, jó szarul szólt, de legalább volt. Aztán a Rizsa játszott, ami a mostanában egyre nagyobb méreteket öltő Csepel-pride-core stílushoz tartozik. Amúgy elég szar volt. Végignéztem pár számot, mert állítólag a múltkor játszottak Hátsó Szándék feldolgozást, de most nem. Meg pingpongoztunk is Madával meg két csajjal, az jó volt.


2007. VI. 9. Trafó - Shell Beach és a többiek

Nagyon akartam Dorogra menni fürödni meg lángosozni meg a helyiekkel bandázni, de végül nem igazán akart senki jönni, szóval Heroes nézéssel csesztem el az időt, majd este Kutyával lenéztünk a Trafóba mindenféle nem túl érdekes zenekarok koncertjére. A buli többnyire a klub melletti téren zajlott, itt bandáztak az emberek. Lenn csak néhány ember kavarta fel az álló levegőt. Kezdett valami akármilyen banda, ami ex-valami másik, amiről ugyancsak nem hallottam. Aztán volt Spadeful of Dust, amiben most NeszeTibi dobol és kicsit stoner hangulatú, vagy mi, mindenesetre számomra teljesen érdektelen volt. Aztán a FallenIntoAshes-ből megnéztünk egy számot, de most nem tetszett.

Végül a Shell Beach megmentette az estét. A hamarosan megjelenő lemezükről játszottak szép hosszú, dallamos, összetett számokat. A kétszámos első korong tartalma is elhangzott, én örültem neki. Az első sorokban ostoba hülye picsák vonaglottak, fotózták egymást, nekem nem igazán hiányoztak. Talán kicsit hosszú volt a program, a végére már kezdett unalmassá válni. Jó lesz ez a lemez.

Hova tovább? A szomszédban található csodás Tűztate mellett döntöttünk, ahol hajnalig röhögtünk minden baromságon, jó volt. Még fotók is vannak rólunk a hivatalos oldalon.


2007. VI. 10. Zöld Pardon - Prosectura

A múltkor megfogadtam, hogy egy darabig nem megyek többet a ZP-be, erre megint ott kötöttem ki. Sajnos a Prosectura Budapesten csak szar helyeken (VY, ZP) játszik mostanában, amúgy is ritkán, szóval kénytelen voltam a közelgő vihar ellenére lenézni. Túl sok ismerőssel nem találkoztam a 8 órára hirdetett kezdéskor, átverekedtem magam a kedves biztonságiakon, majd az üres színpad előtti téren csevegtem kicsit pár megjelenttel. Hamarosan elkezdett csöpögni az eső, beálltunk hát egy napernyő alá. 9 körül kezdett a Prosectura, kénytelen voltam beállni a színpad elé és hamarosan szarráázni. A koncert remek volt, elhangzott az új slágerek mellett sok régi is az öreg szarok kedvéért. Mindenki énekelt, ment a pogó ezerrel, én csak álldogáltam középtájt. Idővel zavarni kezdett az egyre több szélsőjobbos kisgyerek megjelenése, szóval hátrébbról követtem az eseményeket. A kivetítőről megtudtam, hogy a ZP shopban való vásárlás esetén ajándék autogramkártyát lehet kapni. Nagyon kíváncsi voltam, ezért a koncert után felcsendülő Offspring és Green Day slágerek után beugrottam a boltba, ahol megtudtam, dedikált ZP-s képeslapokról van szó. Csodás! Szerencsére én már ’96-ban kaptam autogramot Norbitól, most már nem volt rá szükségem. Elégedetten zárhattam tehát a hétvégét, kellett ez a Prosectura koncert a végére.


2007. VI. 13. Gólyavár - PASO Ska Club

Ez már tényleg a mélypont volt. Kutya lerángatott PASO klubba, mert hogy lesz Tizenhét. Lementünk, és nem lett. Mert elmaradt. Játszott a Fekete Teve, biztos lelkesek meg minden, de én már nem 16 vagyok, szóval 2 szám után fejvesztve menekültünk, egészen hazáig.


2007. VI. 16. Eötvös 50
2007. VI. 17. Falasok(k) 50

Ez bizony 101 km volt egy hétvégen rohadt melegben, meg is szenvedtem vele a rendesen. Azért szép volt, lásd fotó szekció...


2007. VI. 23. Kultiplex - NDP, Nesze, HT

Végre egy igazán fasza buli!

A kezdésről sehol nem voltak információk, szóval este 9 körül begurultam a Kultihoz. A környéken már rengeteg többnyire nagyon fiatal de annál szakadtabb punk ténfergett. Rég nem láttam ennyi anarchiajelet. Tarajból nem volt sok, de azért akadt egy-két szép kreálmány. Elég büdös is volt a legtöbb gyerek, biztos direkt nem fürödtek a buli előtt három napig. :) Ingyenes volt a buli, nagy meglepetésemre szabadon lehetett ki-be mászkálni. Kíváncsi lennék, mennyi bevétele volt így a büfének.

A Kultiban alig pár ember lézengett, mindenki inkább a szabadteret választotta. Aztán idővel belekezdett a New Dead Project a koncertjébe, egész sokan megnézték őket. Viccesnek szánt bekiabálásokkal próbáltuk emelni a koncert fényét, de szerintem e nélkül is fasza volt a NDP. A demó számain kívül is elhangzott pár, szerintem egész jók. A közönségben egy-két ember lelkesen énekelte a szövegeket, pár punk pedig lelkes pogóba kezdett. Valószínűleg nagyon mindegy volt nekik, mi szól.

A Neszének újabb lemezbemutató koncertje volt, most tényleg meg is jelent a Hanyatlás, sajnos annyira elmerültem a koncertekben, hogy CD-t elfelejtettem venni. Majd legközelebb. A színpad jobb oldalán tömörültek a zenekar munkásságát ismerő törzsrajongók, ott ment a singalong, a tánctér többi részén zúzták a fiatalok a pogót, a háttérben még további nézőknek is akadt hely. Nagyon jó hangulatú koncert volt annak ellenére, hogy egyes tagok már kicsit "fáradtak" voltak. Néha szétcsúszott egy-két szerzemény, de nem ez volt a lényeg. Kicsi utoljára játszott a bandával, megtapsoltuk. Talán most játszották először a Falak felújított változatát, szerintem fasza lett, bár hiányzik a ska betét. A végén a Közöny következett, Zsopa felhívott a színpadra, és megmutathattam csodás énekhangomat. Fasza volt.

Egy szódára és pár perc csevegésre volt csak időm, majd egy új számmal kezdett is a Hatóságilag Tilos! A terem szépen megtelt, a hőmérséklet gyorsan 35 fok fölé emelkedett. Dőlt az izzadtság mindenkiről, ment a pogó, mosolygós fiatalok és öregek ropták újra a régi slágerekre. Kálci sajnos kiszállt a bandából, így újra háromtagú lett a HT. Ez kicsit az újabb számok rovására ment, de persze itt sem a hangzás volt a lényeg. Más volt a playlist, mint Veszprémben, de most is sokat játszottak a Filmekről, de persze adagoltak régi slágereket is. Összesen három új szám hangzott el, az egyikben eléggé érzékelhető volt az akusztikus projekt hatása, a szövegek alapján pedig az, hogy McCheap felnőtt. Tuti jó lesz az ötödik lemez, de eléggé különbözni fog az előzőektől. Valamiért levonultak a színpadról, majd egy hosszas ráadás következett Kapuvári buzibárral, Kakasokkal, stb. Szuper volt! Sajnos a régi arcok közül már nagyon kevesen tűntek fel. Azért voltak páran, akikkel már kezdő punkerként is roptuk...

A buli után pár órán keresztül szárítottam a szétázott pólómat, közben kellemesen elbeszélgettem sok kedves emberrel a kertben, ez is jó volt. Ritka az ilyen. :) Véletlenül az est zárásaként a Fanniban kötöttünk ki, ahol kiderült, hogy a NDP dobosa nem bírja a csípős kajákat...

Van beszámoló a Sofa King oldalon is, ajánlom, mert sokkal jobb, mint ez itt.

20070625

Vannak új fotók. Idővel lesznek új beszámolók is.

20070618

2007. V. 7. Gödör - Green Dye

Az internetről értesültem a Green Dye zenekar létezéséről, nem nehéz kitalálni, hogy egy Green Day tribute bandáról van szó, a DikiD nevű zenekar tagjaiból áll. Úgy tűnt, nem a szokásos szerencsétlenkedésről van szó, ezért tegnap az Ignite/DBS buli helyett inkább a Gödörbe mentem ingyenes koncertre.

A tér környékén már tolongtak a bringás, görkoris hippik meg egyéb elemek, a "kertben" sokan üldögéltek székeken. A koncert megint az előtérben lévő kisebb színpadon volt. Bent is üldögélt pár ember, én meg kipróbáltam, a Gödör klubban van ingyenes wifi. A meghirdetett 9 órás kezdés után kb. 10 perccel fel is vonultak a zenészek a színpadra, és a minimális létszámú, üldögélő közönségnek elkezdtek játszani. Asszem a She-vel nyitottak, én pedig nem tudtam, mit csináljak, legszívesebben az első sorban ordítottam volna, de ez elég viccesen hatott volna. Szóval csak álldogáltam a háttérben és mormoltam magamban a jól ismert szövegeket. Aztán idővel lett 4-5 ugrándozó ember az első sorban és pár bámészkodó a háttérben. Nagyon profin játszották el a Green Day slágereit, a hangzás is teljesen rendben volt. Basket Case, American Idiot, When I Come Around, néhány kevésbé ismert korai sláger, stb. Egész jó válogatás volt, persze tudtam volna még kérni pár nagy kedvencet. Sok ezer éve nem hallott számnál előjött a libabőr effektus, a Green Day Dookie lemeze garantáltam az az album, amit a legtöbbször hallottam, és kb. 12 év távlatából is simán mentek a szövegek. Egy idő után kénytelen voltam a zenekarral együtt tátogni.

Annyira feldobott a koncert, hogy a kb. fél órás repertoár végén éreztem, hogy azonnal át kell mennem Death By Stereo-ra. Sajnos (vagy szerencsére?) mire a hajóhoz érkeztem, a DBS-nek vége volt, ráadásul már minden jegy elkelt, szóval be se tudtam volna jutni.


2007. V. 8. Bécs, Arena

Volt ez a buli Bécsben, amire nagyon nem akartam menni, de aztán mégis mentem, de csak mint sofőr. Ha már ott voltam, persze megvettem a belépőt, ha már előző nap nem jutottam el Death By Stereo-ra. 22 Euró volt a jegy, és elég későn érkeztünk, szóval sietni kellett rendesen a távoli parkolóból, mert már szólt valami zene.

Odabenn meglepően kevesen voltak, a Rise Against buli után nem erre számítottam. A közönség fele magyar volt. Aztán persze idővel szépen megtelt a tér. Mint megtudtuk, valami akármi előzenekarról csúsztunk csak le, a Death By Stereo kezdésére már a színpad előtti porban álltunk. Szinte semmi reakció nem volt az osztrákoktól, csak pár metálos nyomta a pogót, előttünk egy Ossian pólós gyereket szúrtunk ki. ők voltak egyébként kisebbségben, szinte csak "emós" lányok jöttek a bulira, nagyon sok volt belőlük. Nagyon szimpatikus volt a zenekar hozzáállása, semmi pózolás, semmi divatozás, farmer és zenekaros póló, aztán mehet a metál. Viszonylag rövid koncertet adtak, ezalatt elhangzott pár sláger, amiknek a nagyját én is ismertem, pedig nem vagyok igazi rajongó. Kicsit sajnálom, hogy az A38-as bulit kihagytam.

Aztán következett az Ignite, Zolival az élen. Állítólag ugyanazt játszották, mint a hajón, volt sok új szám, aminek én örültem, pár régebbi (pl. Run, Run) meg egy-két szerzemény a hőskorból. Zoli sokkal szimpatikusabb volt így, hogy angolul beszélt, elég sok mondanivalója volt a számok között, teljesen pozitív volt az üzenet. Boldogan énekeltem még az 50 éves magyar kommunizmusról is annak ellenére, hogy a szöveggel nem teljesen értek egyet. A koncert második felében kezdett el csöpögni az eső.

Ez az eső hamarosan elég kemény zuhogásra váltott, a nép nagy része fedett helyekre próbált menekülni. Egy darabig álltam Kontiékkal a WC bejáratában, aztán belenéztem a Blindside nevű állítólag post-hardcore zenekar szerencsétlenkedésébe, nekem nem igazán tetszett a dolog, valahogy túl erőltetettnek tűnt. A szerencsésebbek szereztek reklámesőkabátot, nekem nem jutott. Az AFI kezdéséig a kisterem melletti kocsmában és környékén lógtam Borsóékkal.

Aztán jött az új Decemberakármi lemez intrójával az AFI. Eddigre az eső ellenére megtelt a nagyszínpad előtti tér. Faszán szólt a cucc, voltak szép fények, de nekem egy szám elég is volt így esőben, ezért a disztró áttekintése után (semmi érdekes) a kocsi felé vettem az irányt, ahol pár percet aludni is tudtam, mire megérkeztek a többiek.

Az UFO-városnál Sublime-ot hallgattunk, aztán szépen lassan mindenki hazatért.


2007. V. 12. Budapest - Veszprém - Budapest

Amikor megtudtam, hogy a HT a Free Fest előtt is játszik már bulikat, nagyon belelkesültem. Éreztem, hogy a következő One And The Same fest-nél sokkal fontosabb punkok között fetrengenem Veszprémben szombat este. Amúgy is iszonyatosan idegesít már a OATS reklámkampánya. Reggel lenyomtunk egy laza 25 km-es felkészülést a jövő heti Kinizsire, majd siettem a Kultiba, hogy elérjem a New Dead Project kezdését. Persze csúszás volt, szóval lehetett bandázni a kertben egy darabig, majd - mint a zenekar roadja - ingyenes bejutás után egy jó 20 perces koncertet néztem végig. Nem voltunk még sokan, nem csoda, hogy a szép napsütéses idő helyett kevesen választották a besötétített kis koncerttermet. A NDP mindenesetre egész jó volt, játszottak egy új számot is, ami másodszorra sikerült is.

Kis pöcsölés után Zsopa lemondta az utat, így Konti jött velem, plusz Mixit szedtük fel. Azért előnyösebb, ha az ilyen hosszú utakon ki van használva rendesen az autó, gazdasági okokból. De mindegy, mindenképp megérte a pénzt ez a koncert.

Vacsorát vásároltunk a helyi szupermarketben, most ittam először mangólét, nagyon finom, ajánlom mindenkinek. A Padlás mellett a csodálatos Hotel Veszprém előtt leparkoltunk. A szálloda enyhén lepukkantnak nézett ki, mindössze két szobájából szűrődött ki fény. A klub előtt már sok tarajos üldögélt a földön. Fent a jegyszedő azzal fogadott minket, hogy "semmi balhé". Befizettük a jegyet, megígértük, hogy ma este nem verekszünk, majd bementünk. Egyből pofáncsapott minket a 35 fokos párás levegő. Sajnos a régi Padlásból csak a kocsmarész maradt meg, a hátsó nagy koncertterem le van már választva. Nagy valószínűséggel ott üzemel a szomszédból nyíló disco. Így a kis kocsma végében állt a színpad, a szellőzést nem nagyon oldották meg. Valami punk banda darált a színpadon, egyelőre visszamenekültünk az utcára. A klub most Játékterem felirat alatt működik, ami azért érdekes, mert fenn mindössze egy zenegépet és egy kettészedett csocsót láttunk. Az első bandának hamarosan vége lett, mi pedig elvegyültünk a közönségben. Sok fiatal tarajos gyerek jelent meg, többnyire fetrengtek a földön, viccből verték egymást, vagy csak simán piáztak. A jegyszedő szekus fickó, bizonyos Józsi bácsi (a nevére nem emlékszem, de mindenki csak bácsizta a 30-as kigyúrt faszit) boldogan elegyedett beszélgetésbe a helyes 15 éves punkcsajokkal, a srácokkal viszont már keményebb hangot ütött meg többnyire. Megtudtuk azt is, hogy ha már 20 perce játszik a HT, fél áron, 400 Ft-ért lehet majd bemenni. A klub mellett egy szelektív hulladékgyűjtő helyezkedett el, végignéztük, ahogy az egyik srác ennek a tetejéről nyomott egy hátraszaltót a betonra. Elég veszélyesen nézett ki, de sikerrel járt. A kukák mellett volt még egy törött WC-s csésze, sokan ebbe pisáltak. Találkoztunk egy gyerekkel, akinek netről rendelt Something Against You pulcsija volt, netről ismerte a New Dead Projectet, és felismerte a hangomat a netről letöltött régi Csipariadó rádióműsorokból. Megismertünk továbbá egy nagyon csinos '88-ban született csajt, aki kb. másfél éve szereti a HT-t, és ez volt az első koncertje. Mondtam is neki, hogy én '96-ban voltam először HT-n... Összefutottunk még Lacival a Buttholes-ból, aki a szomszédos bornapokon csapta szét magát a HT koncert helyett.

A második banda nevére nem emlékszem biztosan, talán a Kultúrkör volt, de erre nem vennék mérget. Fiatal gyerekek nagyon lelkesen nyomták a tradicionális minimálpunkot, játszottak NOFX feldolgozást (Longest Line), meg persze volt ETA is. A közönség nagyon lelkes volt, egy tarajos srác számokon keresztül tudott oi-ozni vagy csak simán dúdolni a mikrofonba az énekes helyett. A közönség tudta a szövegeket, ment a tánc, félmeztelenre vetkőzött punkok nyomták a pogót. Így aztán megcsodálhattunk hátra varrt *PUNK* tetoválást, tarajos koponyát vállon vagy éppen nyakon. Dominált amúgy az Exploited és HT ruházat, csak időnként tűnt fel egy két Adidas póló.

Idővel aztán kezdődött a Hatóságilag Tilos! zenekar koncertje, két év után először. A felállás a legutóbbi, Benji visszaült a dobok mögé. A koncert előtt kicsit megcsappant a közönség, de az első akkordokra újra tele lett a kis terem. Az Éjfél előtt egy perccel-lel kezdődött a buli, a hangzás kellemesen szar volt, a mikrofonokból csak valami torz zaj jött ki, de ennyi elég is volt, a közönség végigénekelte a számokat az elsőtől az utolsóig. Szerintem kb. másfél órás lehetett a koncert, elég sokat játszottak. Az első lemezen kívül válogattak vegyesen mindenhonnan, meglepő módon a Filmek szerzeményei domináltak. Nagyon jó volt az egész. Sajnos nem raktam le a szemüvegem, így csak a tömeg végéről ordibáltam, pogózni nem álltam be. Csak messziről néztem, ahogy Konti szörföl a tömegen. Játszottak egy új számot a következő lemezről, sajnos nem sokat lehetett belőle hallani, de elég ígéretesnek tűnt a dolog. Gyors, összetett darabnak lesz és természetesen az aktuálpolitikáról szól. Stílusosan a Búcsú-val zártak, majd érkezett a ráadás, a végén pedig a Valahol, amit McCheap - úgy, mint régen - megint nekem küldött. Kedves tőle. Tökéletes befejezés lett volna, ha valamelyik hülye nem kezdi el kb. 3 másodperccel korábban üvölteni a nagy csöndbe a "de körülötted már senki..." sort. :)

A koncert után gyorsan összeszedtük magunkat és nekivágtunk a Budapestre vezető útnak, hogy még elérjük a kultis buli végét. Visszafele is megcsodáltuk a Balatont, a korábban felvetett éjszakai fürdés ötletét viszont elvetettük. Ismétlés gyanánt a HT diszkográfia üvöltött végig.

A Kultiban már alig pár ember maradt, a Tango Underground koncert végét értük el, aztán vége is volt mindennek, hamarosan mindenki elindult haza.

Összesítés: nagyon jó volt újra látni a HT-t, és mindent meg fogok tenni, hogy a következő bulikon is újra ott legyek.

Konti beszámolója

20070531

2007. IV. 26. Bécs, Arena - Rise Against

Láttam már elégszer a Rise Against-et, szóval nem terveztem szerdára utat Bécsbe, de aztán persze rábeszéltek, szóval mégis mentem. Korán kellett indulni, hogy a hétfőn elmaradt Tiger Army jegyeket még vissza tudjuk váltani, mert erre a három napig kinnlévő barátaink nem voltak képesek. Nyugisan telt az odaút, GPS-szel könnyű az élet, szóval a Jugendinfót is simán megtaláltuk, egy gyors Parndorf-os kitérő után még időben odaértünk. A visszaváltás sikerült, de sajnos Mad Caddies jegyet már nem tudtunk venni, mert a Jugendinfoban elfogyott.

Az Arena környékén már hatalmas embertömeg fogadott minket, parkolóhelyet is csak viszonylag messze találtunk. A bejáratnál kígyózó sor egyre nőtt, mi a megjelent magyar ismerősökkel bandáztunk egy darabig. Mentem volna már be a Cancer Bats kezdésére, de sajnos nekem kellett jegyet vennem valakinek, és a SK crew-ra várni, mire végre nagy nehezen befutottak.

Így az első zenekart teljesen lekéstem. A továbbiakban remek társaságom volt, én voltam a kísérő, sörvásárló, tömegtörő. Nem unatkoztam. A hely szinte teljesen megtelt. Szabadtéren volt a buli, de a kis- és nagyterem is nyitva volt, gondolom a WC-k maximális kihasználása érdekében. A régi Deco-s bulikon se voltak ennyien, mindenhonnan emberek lógtak. A The Bronx játszott másodikként, kellemes punk-rock-ban utaztak, nem volt rossz, de szerintem semmi extra. Meg annyira nem is figyeltünk még.

Aztán jött a Rise Against. Pár éve az Arena nagytermében a Mad Caddies előtt valahogy még nagyobb izgalom fogott el a koncert előtt, végig is zúztam a bulit a 40-50 fős rajongótáborral. Most a színpad közelébe sem tudtunk menni, középtájt megálltunk valahol, és onnan néztük végig a koncertet. Szomorú az, amikor a punk-rockból stadionrock lesz. Persze, biztos nem a zenekar tehet róla, hogy sokan szeretik már a zenéjüket, meg legalább próbálják pozitív dolgokra (pl. vegetáriánus életmód terjesztése) használni a sikerüket. Többnyire az általam kevésbé ismert új számok mentek, de szerencsére fűszerezték a programot az első két album néhány slágerével is, ezekre kénytelen voltam öklöt rázni meg halandzsát ordítani. A zenekar viszonylag nagy sztárkodás nélkül nyomta le a bulit, csak az énekes lógott néha itt-ott a nagy színpad széléről sok visítozó, karnyújtó tini nagy örömére. A ráadás előtti szünet annyira rövid volt, hogy észre se vettem, hogy ez már az lenne, következett az akusztikus blokk egy talán Glassjaw feldolgozással, majd egy szép akusztikus Rise Against-tel. Ez volt a koncert egyik csúcspontja. Aztán vége is volt, én vártam a cugrábét, de már csak a zenét keverték be, és oszlani kezdett a hatalmas tömeg. Mindenképpen jobb volt ez a koncert, mint a múltkori san diego-i, de szerintem csak a társaság miatt, meg most nem voltam annyira fáradt.

A hazaút viszonylag simán ment.


2007. IV. 27. Kutatóintézet

Nincs rosszabb, mint péntek este buli nélkül maradni. Kétségbeesésünkben már nem tudtuk, mit csináljunk, ráadásul a halál faszára szervezett kőbányai buliról se lehetett tudni, hogy végül megtartják-e vagy sem. Mezővel végül útra keltünk, és megtaláltuk a Budapest egyik legsötétebb pontján található Kutatóintézet nevű helyet, ahol valamilyen csőtörés miatt kiömlött kb. 200 liter aceton. Kellemes illat terjengett a klub előtt, a közönség már a kertbe menekült, ahol valami lebontott épület helyén a törmelékre borítottak egy pokrócot, majd kipakolták rá a többszázezer forint értékű hangcuccot. Persze szarul szólt az egész, de legalább volt koncert. Bár ne lett volna...

Elsőként a tudtommal gödöllői Körzeti megbízott zajongott, rohadtul nem voltam rájuk kíváncsi, főleg nem ilyen körülmények között, teljesen élvezhetetlen volt az egész. Az egyetlen vicces a szomszédos falra vetülő hatalmas árnyékkép volt, ahogy a minimális fény megvilágította a zenekart. Lófráltunk a többiekkel, meg hülyeségeket beszéltünk. Aztán volt valami Lada Níva nevű szerencsétlenség, elsőként egy Érdekfeszület feldolgozást játszottak (Kurt halott), ez se nagyon ment, aztán hamarosan én Slackers koncertre mentem a kocsiba.

A Skambulance érdekelt volna, miattuk mentem, de persze már be voltak baszva, meg az egész úgy szólt, ahogy... Sajnos a Szeszkór egyes tagjai, akik utolsóként játszottak, nevükhöz hűen már nagyon részegek voltak, amikor már másodszor zuhant be valaki a hangcuccok közé mindent felborítva, úgy döntöttem, ideje távoznunk.

Elsőként a Kultiplexet céloztuk meg, ahol hamarosan végzett a német csajénekes metalcore banda, a közönség jelentős része már a klub előtt bandázott, és az aznapi "patrol" következő állomását tervezgették. A cél a Süsi volt, előtte még üldögéltünk egy darabig a Szeráj "kertjében", majd lenéztünk a Pándi-Rabbi discora, ami persze szar volt, mert már megint nem voltam részeg. Elég kevesen is maradtak a Bëlga után a koncertteremben. Egy darabig lődörögtünk, majd elhúztunk haza.


2007. IV. 28. Blue River - Nesze

Kettes számú elbaszott este a hosszúhétvégén: újabb csodás látogatás a Blue Riverre. Valami tarajos punk gyerek szervezte a bulit, a Nesze meg gazdasági okokból bevállalta a fellépést mindenféle kezdő punk bandákkal. A közönség ifjú tarajosokból, szakadék hülye picsa punkokból, egy neonáci gyerekből és hasonló értelmiségiekből állt. A kapuban marcona szekus (2 diplomával, mint megtudtuk) szedte a 900 Ft-os (!) belépőt és motozta meg még a zenekar tagjait is. Szervezés nulla, hangcucc minimál, közönség retek. Ideális!

A koncertek kezdéséig (persze volt csúszás rendesen) elröhögcséltünk, aztán jött a talán Ellenérv névre hallgató talán várpalotai banda, akik korukhoz képest egész korrekt Exploited-punkot nyomtak buta szövegekkel, de sajnos én erre már nem igazán voltam kíváncsi.

Aztán kezdett a Nesze, és a kisebb táncra egyből beindult a szekus gyerek, és leállított mindenkit, mert hogy majd biztos kiesnek az emberek a Dunába az ablakokon keresztül. Hamarosan balhé, kurvaanyázás kezdődött a megjelent picsáknak köszönhetően, volt rugdosás meg minden, szóval én inkább kiültem a hajó elé, és onnan vártam meg a buli végét. Vicces jelenet volt, amikor a 88-as gyerek közölte Kutyával, hogy a kedvünkért inkább kifordítva veszi vissza a pólóját. :) A koncert után még beszélgettünk egy kicsit a mai "punkokkal", megismertük Nikit, aki 1990-ben (!) született, és a legértelmesebb volt az összes kölyök közül. A Nagyapunk, Linx, Végítélet zenekarokat sajnos már nem néztük meg.

Továbbálltunk a Trefort kertbe (asszem), ami valami puccos egyetemi kocsma az Astoria-n, itt láthattuk a Riddim Colony koncertjének végét, ami egész jó volt, nagyon befutottak a srácok. A közönség erősen raszta-bölcsész irányultságú volt, így a koncert végeztével hamarosan innen is menekültünk, egyenesen hazáig.


2007. IV. 29. Süsi - Donna Summers

A múltkori Drumcorps után nagyon belelkesültem, hogy végre én is diszkós leszek, ezért vasárnap este a Süsibe indultam, hogy megnézzem a talán breakcore stílusba sorolható Venetian Snares fellépését, ami állítólag nagy szám, meg Pándi is dobolt volna hozzá.

A kapuban Mansiz fogadott, mint jegyszedő, szóval az este nagy részét mint pecsétosztó töltöttem, így legalább szemügyre vehettem, hogy is néz ki a hazai underground elektronikus zenét kedvelő tábor. Sajnos itt is kevés a csaj, ráadásul a várt 300 ember helyett jó, ha 150-en lettünk a végére. Tudni kell, hogy ezek a bulik éjfél után indulnak be, 10 előtt leérkezni sem érdemes. Éjfélig DJ-k keverték a zenét, bizonyos Migu, meg talán Mesterházy. Voltak elég béna Scooter-szerű cuccok felgyorsítva, de amikor a már elviselhetetlenségig gyorsított zajos őrültségek jöttek elő, én is elkezdtem vigyorogni. Viszonylag sok külföldi érkezett a buliba, közülük néhányan táncra is perdültek.

Éjfél után jártunk már, amikor érkezett Donna Summers a Cock Rock Disco feliratú bugyiba bújtatott laptopjával, és lenyomott pár számot. Eleinte elég bénának tűnt a program, de aztán érkeztek a pörgősebb szerzemények, amik már elég vadak voltak ahhoz, hogy én is élvezni tudjam valamennyire. A felállás egyszerű: Jason Forrest, aki azonos Donna Summers-szel, mikrofonba beszól pár vicceset, majd megnyomja a Play gombot a laptopján. A zene elindul, Jason mint az őrült rángatózik álá DJ Rotterdam. Ráadásul szinte ugyanúgy is néznek ki. Szóval túl nagy kreativitás nem kellett az előadáshoz. Azért nem volt rossz, a nép is rázta magát néha.

Nagy várakozás előzte meg a Venetian Snares koncertjét, többen kérdezték, hogy ugye tényleg lesz? Mindenkit megnyugtattunk a kapuban, hogy persze, itt van a fickó. Aztán valamikor hajnaltájt hallom, hogy mégse, mert a csávó berágott a magyar csajára és lelépett. Kicsit még vártam, hogy hátha kapok valamit a befizetett 2200 Ft-ért, de nem. Kicsit csalódottan távoztam.

Balázs szerint hamarosan várható egy pótlólagos ingyenes koncert. Mindenesetre furcsa ez az egész, mert az előadáshoz gondolom a Play gomb megnyomásán kívül túl sok erőfeszítésre nem lett volna szükség, meg ilyet még nem láttam, hogy egy zenekar nem játszik, mert nincs kedve, inkább hazamegy...


2007. IV. 30. Dorog, Kacsa

Itt a tavasz, nyit a Kacsa! Mentünk ezt megünnepelni, egész jó party kerekedett. Vittem magammal Bobot, akit még vasárnap kaptam a szentendrei majálison, végig a kezemre kötözve lebegett. Játszott két zenekar, a Semmi Komoly meg a Left, és sokat lógtam Mamintivel meg Lujzával.

A Semmi Komoly szerintem jó volt, néhány helyi arc meg is mozdult rá. A Left kevésbé tetszett, de mivel hazai pályán játszottak, nagy buli kerekedett rá. Valahogy ez a deszkás stílus a néha kissé bugyuta szövegekkel nem jött be annyira.

A koncertek után még dumáltunk egy darabig, aztán irány a Fanni természetesen...


2007. V. 1. Óborozó - Questions

Éljenek a tízsoros beszámolók! Erről a buliról ennyit se fogok tudni összehozni. Arról volt szó, hogy délután lenézünk a Tabánba fetrengeni, de több órás pöcsölés után az lett a vége, hogy senkinek nincs kedve. Na, ettől nekem is elment az életkedvem, de azért lementem a csodás Óborozóba. Kicsit átépítették a helyet, most már van külön "koncertterem", ahova jó, ha a zenekar befér. Elmentünk a skacokkal kajálni meg ide-oda, aztán belenéztem a My Small Community koncertjébe, ami meglepően jó volt. Dallamos hardcore jellegű zenét játszottak. Mint kiderült, ők az ex-Mind The Gap.

Aztán a The Last Charge-ot csak a háttérből hallgattam, pedig nagyon kemény volt. A Questions-be belenéztem, de nem igazán tetszett a stílus, szóval hamarosan átmentünk a Süsi záró végére, ahova csak másfél rongyért akartak beengedni, szóval inkább hazamentem. Nem volt egy nagy este...


2007. V. 3. ELTE - Last Minute

Kutya szólt, hogy talált a neten egy infót, hogy játszanak az ELTE-n valami bulin. És tényleg. Meló után átsétáltam a helyszínre, ahol 300 Ft-ért belépési jogot és pár szál ropit kaptam. Az épület aljában valami HÖK iroda melletti téren ment a csocsó-bajnokság vége, mér készülődött DJ Enikő, plusz felállt a büfé is. Igaz sör még nem volt, de kb. 250 Ft-ért csodás vegás szendókat vásárolhattam (sajt zsemlében). Toltam mellé az "ice teát", és vártam, hogy végre történjen valami a pár sarokra található "koncertteremben". Egy lépcső alján alakították ki a színpadot, ahol épp valami béna rockzenekar hangolt. Egyetlen pozitívum a gitáros lány volt, aki bár játszani csak minimálisan tudott, igen szemrevaló volt.

Hosszas szenvedés és téblábolás következett, mire végre kezdődött az első produkció, 3 szerencsétlen ELTÉs rap bénázása, az egyik tag a Riddim Colony-ban is nyomja. Erről szerintem elég ennyi, kb. annyira volt izgalmas, mint amikor hajnal 4-kor 10 részeg BME-es kari dalokat énekel.

Aztán volt ez a béna rockzenekar, ami tényleg nagyon béna volt, még a nevüket se jegyeztem meg. A közönség kb. 50 főre duzzadt, de a nagy részük DJ Enikő béna zenéire ropta a táncot.

Aztán a beígért idő után pár órával végre játszott a Last Minute is, ami egész jó volt, csak nagyon kevesen maradtunk, csak a haverok álldogáltak a színpad előtt. Találkoztam egy általános iskolai osztálytársammal, aztán hamarosan elmenekültünk.


2007. V. 5. Pilis 50

Úgy terveztem, hogy csak a 35-ös távot nyomom le, hogy legyen idő Szegedre utazni Nesze koncertre. Időközben kiderült, hogy a Nesze elmarad, szóval átneveztem 50-re, és hatalmas ködben, párában nyomtuk le a távot, amiben sok ismerős pont volt. Az út nagy részét végigpofáztam, így viszonylag gyorsan eltelt a bő 10 óra. Menet közben érintettünk cukrászdát, ettem sült krumplit, szóval nem volt gond az ellátással. Kár, hogy a szervezők mindössze pár pohár szódát biztosítottak a résztvevőknek, még oklevél se járt a teljesítőknek, csak kitűző volt. Azért a táj kárpótolt, el is fáradtam rendesen.

20070506

2007. III. 19. Trafó - Jamie Saft Trio plays of Zorn and Dylan

"Engem a jazz untat"
- Vitéz Benedek Kristóf

Egy igen mozgalmas hét kezdeteként hétfőn a budapesti Trafóba invitált Pándi úr, a fucktothemusic booking feje. Az internetes információk szerint Jamie Saft komoly jazz zenész, de emellett sok rock/punk lemezen is közreműködött, Zornnal is játszott együtt. Érdekesen hangzott a dolog, ezért gondoltam, megnézem. A 8 órás kezdést nem vettem túl komolyan, fél 9 körül érkeztem a Trafóba, ahol nyitva volt a rendes jegypénztár. Nem volt olcsó a jegy, ezen nem lepődtem meg, azon viszont igen, hogy a koncert a nagyteremben volt, és már bőven ment, mire benyitottam.

Sejtelmes fények között állt egy zongora zongoristával, egy nagybőgő nagybőgőssel és egy dob dobossal. A nézőtér tele kultúrára szomjas fiatalokkal és kevésbé fiatalokkal. Az ajtótól vezető lépcső is tele volt, azért belépve megálltam, ahol voltam. A számok (így hívják egyáltalán?) között sem mertem beljebb merészkedni, jobb, ha van gyors menekülési lehetőség. Mint kiderült, Jamie Saft volt a szakállas zongorista, a zenésztársak nevét nem jegyeztem meg. Az egész produkciót szerintem a dobos vitte el, aki különféle eszközökkel ütötte, vagy éppen simogatta a bőröket, cineket. A zene többnyire túlságosan is jazz volt füleimnek, egyből a Burzsoá Nyugdíjasok kazetta borítójáról származó fenti idézet jutott eszembe. Szerencsére az elalvást betegebb elemek beiktatásával akadályozták meg, néha a zongorista húrokat pengett a billentyűk ütlegelése helyett, vagy csak egyszerűen őrült tempóban kalimpált fel-alá, a dobos néha átváltott speedmetal ritmusba. A bőgős többnyire csak fapofával pengetett. Kb. egy órás műsor után (aminek a felét lekéstem) még játszottak kb. felet ráadásként, fél 10 körül indulhatott mindenki haza. Ennyit végül is el tudtam viselni.

Konklúzió: ilyen koncerteken sokkal nagyobb esélyem lenne kultúrált csajokkal ismerkedni, de valószínűleg nem lenne sok közös témánk.

Pándi úr másnap mesélt Jamie-ről, aki nagyon nagy arc, és széles zenei skálán mozog, többek között grind-ot is hallgat, de erről majd inkább kérdezzétek meg Balázst, biztos szívesen mesél.


2007. III. 20. Süss Fel Nap! - Sonic Boom Six


2007. III. 21. City Pub - McCheap, Trafó - LK Beat, Ska-Hecc

A meghirdetett időpontban megjelentem az Almássy téren a City Pub előtt, ahol épp néhány fiatal bennszülött zaklatta a fellépő zenészgárdát és néhány társukat a zárt kocsmaajtó előtt. Hamarosan megérkezett a tulaj is, és beengedett minket. A kocsmából már nyitáskor brutál bűz áradt. Aztán erre még rátett a friss cigifüst is. 200 Ft volt a "zenekari hozzájárulás", a múltkori koncerthez képest most jelentősen kevesebben voltak kíváncsiak a koncertre. Megint kettesben nyomták McCheap-ék a műsort, nekem a saját számok mellett továbbra is csak a punk feldolgozások tetszenek, a más műfajokkal nem igazán tudok megbarátkozni. Mindenesetre így is nagyon jó volt a program első fele, ekkor Mezővel átmentünk a Trafóba PASO ska klubba. Beszereztem az új PASO 7-est, majd izgatottan vártam az LK Beat (éérted? elkábít...) zenekar koncertjét. Állítólag legendás ska zenekarról van szó, mások öreges blues-rock-ot emlegettek. A valóság a kettő között volt valahol. Idősödő fazonok tetőtől talpig kockásba öltözve játszottak Madness-szel kevert Kabinet Rt.-t. Nagyon érződött az egészen a 80-as évek és egy kicsit az erőlködés, hogy bizonyítsák, ez ska. Nem igazán jött be a dolog. A tánctéren a barátnők, feleségek ropták, amúgy a közönség többnyire a háttérben italozott.

A Ska-Hecc-re már sokkal többen táncoltak, sajnos a zenekar szemléletmódja már kicsit más, mint a Kókleré vagy a Csizmásé volt, a zene se közelíti meg a nagy elődökét. Az első koncerteken megkedvelt belassult reggae számokat sem erőltetik már. Szóval kicsit csalódás volt ez a koncert is...


2007. III. 23. Salgótarján, Kakukk Fogó


2007. III. 24. Téry Ödön 20

Kellemesen szar időben, 3 óra alvás után vágtam neki a Téry 50 ttúrának. A Moszkván találkoztam túratársaimmal, majd Hűvösvölgyben rajtoltunk. Nem tudtam, mi lesz a délutáni program, lesz-e Nesze lemezre vokálozás, de azért nekivágtam a túrának. Nem volt túl sok kedvem az egészhez, a táj se volt a legszebb, sok volt az aszfalt, ráadásul szinte végig esett. Aztán kiderült, hogy vokálozás nem lesz, de este le kéne nézni koncertre. A szar időre való tekintettel végül a 20 km-es táv céljában, Klotildligetnél a legtöbb túrázóhoz hasonlóan én is kiszálltam. Egy ideig száradtam, és figyeltem Orsit a pult mögött, majd felpattantunk a vonatra, és visszadöcögtünk Budapestre. Megvolt életem első visszanevezése.


2007. III. 24. Tokodaltáró - punk fesztivál

A túra után maradt még pár órám végre aludni egy kicsit. Sajnos ez nem jött össze, mert az ablakunk alatt található focipályán a Csepel csapata mérte össze tudását a helyiekkel, bíztatásukra pedig kivonultak a csepeli punkok, akik dobbal, Barackca és Exploited átiratokkal és hasonlókkal szórakoztattak minden környékbeli lakost. Füldugóval is csak jó egy órát bírtam aludni. Amikor felkeltem, olyan voltam, mint a mosott szar, a szomszéd szobába átmenni sem volt kedvem, nemhogy Tokodaltáróra vezetni. Szerencsére megígértem Tomiéknak, hogy leviszem őket, így nem maradtam le erről a remek buliról. Madárra sajnos elég sokat kellett várni, de aztán meglett a csapat, már csak házi Rotburgerért kellett megállni, aztán megtaláltuk a Tokodaltáró főútjáról nyíló művházat. Nem volt nehéz, punkok lófráltak a környéken. Leparkoltunk a kertben, majd irány fel a lépcsőn.

Igazi szocreál hangulata volt a helynek, amolyan régi Kamikáze feszt jellege volt a bulinak, csak nem voltak annyian, meg persze a fellépők sem a mai élvonalat képviselték. (Van még egyáltalán olyan, hogy élvonal?) A közönségben főleg környékbeli fiatalokat véltem felfedezni, voltak punkok, rockerek, néhány idősebb arc, konszolidáltak és tarajosok, és persze egy-két nagymagyar is. A büfé az egyik kisebb teremben volt, asztalokra kipakolt piákkal. Én vizet ittam.

A hangosítás nem volt a legprofibb, de szerintem elment. Elsőként a méltán híres Harapunk zenekart láthattuk. Nagyon vicces volt a nagyon magabiztos énekes srác, aki áriákkal fűszerezte az egyszerű punk zenét. Aztán elnyomták a Born to be Wild-ot, és sírtunk. :)) A végén szerveztünk nekik egy Böilerrel közös bulit is.

Aztán következett az izompunk Agresszív mozdulat, kigyúrt csávók játszottak valami punkfélét, elvileg pár próba után álltak színpadra, szóval megbocsájtható, hogy nem tetszett különösebben a dolog.

A Parasite-tal sajnos a frontember személye miatt nem tudok megbarátkozni, a most épp Wattie-klón gyerek nagyon illett az Exploited-punk zenéhez. Metálos punk paraszt előadásmóddal. Suttyó zene suttyó embereknek.

Aztán gyermekkorunk kedvence pakolt fel a színpadra. Én Macskanadrág koncertre jöttem, és azt kell mondjam, megérte! A hosszas szünet után újra koncertező zenekar új dobosra tett szert Feka személyében. Sőt, új ruhaszponzoruk is van! De nem ez a lényeg, felcsendültek a régi slágerek, és lassan a pogó is beindult. A legnagyobb kedvencemre, a Citromra én is bementem zúzni, kaptak is a fiatal punkok! :) Az a durva, hogy ezeket a számokat először 10 éve hallottuk. Az előző lemez slágerei is elhangzottak, ezeknél sajnos csak bambán néztem. Lesz elvileg valami új album is valamikor...

Macskanadrág után Fegyelmező részleg, most nagyon figyeltem, hogy mi is az, amit én igazából nem szeretek, meg hogy miért. Állítólag a Fegyelmező a streetpunk Picsája. Van benne valami. Nem elemezném, mi lehet a nagy népszerűség oka, azt viszont megállapítottam, nekem miért nem tetszik. Azért, mert teljesen más az érdeklődési köröm, mint amikről ezek a számok szólnak. Nem vagyok melós, utálom a focimeccseket, nem dobálok kockaköveket, és úgy általában nem érdekel ez az egész témakör. Ettől még persze biztos jó arcok, de nem hiszem, hogy gyakran fogok a koncertjeiken megfordulni.

Zárásként a Fall Out nevű "hardcore" zenekar játszott. ők azok a srácok, akik az átszerelés alatt berakott keményebb számokra azonnal mosholni kezdtek a terem közepén, ezzel röhejessé téve magukat. Úgy érzem, mostanában fedezhették fel ezt a stílust, és próbálkoznak visszaadni a dolgot, de még nem ásták bele magukat eléggé, ezért aztán csak szerencsétlenkedés jött le a színpadról. Gyakorolni kell még egy kicsit, aztán jobb lesz.

Nem vártuk meg a végét, hamarosan elindultunk vissza Budapestre. Megéri ilyen koncertekre járni, sokkal felszabadultabb a hangulat, mint a fővárosi bulikon, ráadásul sok új érdekes bandát megismerhet az ember.

fotók itt


2007. III. 29. Budaörsi napok

Kutyával látogattuk meg ezt a csodás rendezvényt, megint nosztalgia jelleggel, Fürgerókalábakon már nagyon rég nem voltunk. Helyszín a Budaörsi úti kolesz, a szokásos első bejárat helyett hátulról tudtunk csak bejutni jó pénzért, ráadásul minden ajtóban marcona szekusok vizslatták a karszalagokat. Volt legalább 4 színpad, ezek között ingáztunk a kollégiumi épületek földszintjei között cikázva. Az idő előrehaladtával egyre több részeg egyetemistával találkoztunk, de egy villanykaros bebaszós bulitól elég messze állt az egész rendezvény.

Láttunk pár szerencsétlen zenekart először, volt valami hippi bénázás, aztán láttuk a Pihent Elme nevű ska-punk próbálkozást, nem volt valami jó. A Stylaw nevű funky-reggae-ragga banda már jobban tetszett, csak a funky-t kihagyhatták volna, mert azt nem bírom. Láttunk egy "igazi" ska arcot, ilyenkor sajnálja az ember, hogy a PASO befutott, és ez a stílus ismertté vált.

Mivel a Honeyball és a Fürgerókalábak koncertje elvileg nagyjából ugyanakkor kezdődött, nem tudtuk, mit tegyünk. Végül megnéztük az FRL-t majd átmentünk Honeyball-ra. Blamázsék remek koncertet adtak, a rocker egyetemisták nyomták is a pogót kemények, a csajok rázták a hajukat, meg visítoztak. Az alapslágerek mellett a most megjelent új lemez buta számai is sorra kerültek. Megkaptam a CD-t Balázstól és megállapítottam, hogy pár szöveg nagyon viccesre sikeredett, de hosszútávon azért nem hallgatnám. Szóval folytatták az eddigi lemezek sorát. A ráadásban a Tanyabuli hangzott el közkívánatra, ennek nagyon nagy sikere volt. A koncert közben még a kedvünkért a Sex & Violence egy részletét is improvizálták. Kedves srácok.

A Honeyball végét sikerült elcsípnünk, most először láthattuk az új énekeslányt, "szciento" Katit, aki nem szerepelt túl jól, de azért én kellemesen szórakoztam a maradék néhány számra. Közönségük is volt valamennyi, kedvesen üdvözöltek minket a színpadról (a zenekar, nem a közönség), amikor feltűntünk, szóval minden rendben volt. Megállapítottam, hogy a metélős számban a "9-ből ketten" már nem teljesen stimmel darabra, de máshogy biztos nem jönne ki a rím.

A koncertek után még lógtunk kicsit az időközben hazaérkező Matyipotterrel, aztán leléptünk.


2007. III. 30. Süsi

Azt hittem, ez az utolsó bulim a Süsiben, de kiderült, csak egy hónap múlva zár. Egy sör elfogyasztása után nagyon rámjött, hogy meginnék még 10-et, de sajnos fuvaroznom kellett a népet, szóval el is ment a kedvem az egész estétől. Pedig csomó ismerős lenn volt, lehetett bandázni, meg végül is egy-két zenekart is érdemes volt megnézni.

A Fallenintoashes-t nagyjából lekéstem, de az Embers koncertjét szinte végigtomboltam az utolsó sorokban az ott állók nagy örömére. Metál volt ezerrel! Pár új szám, meg régiek, amiket a lemezek ismerete ellenére se tudok felismerni, buta szövegek az énekestől, állandó táncra buzdítás. Ez volt kb. az est fénypontja.

Aztán belenéztem a Hardcore Jukebox névre hallgató tribute zenekarba, kár, hogy a feldolgozott alapslágereket rohadtul nem ismertem. Egy-két Minor Threat elhangzott, de azoknak meg valamilyen metálosított átdolgozását adták elő, szóval nem volt olyan jó.

A német metalcore Zero Mentality megtekintése érdeklődés hiányában elmaradt, pedig nagyon szép színes lemezeik voltak a disztróban. A koncertek után Jogsiék sziromdiszkója következett, amit alkohol hiányában nem igazán tudtam élvezni, pedig még az UW-s népség is átözönlött a szomszédból.

Elbaszott egy este volt, hogy tovább rontsa a kedvem. Kár.


2007. III. 31. Batta - Semmi Komoly, Kultiplex - Drumcorps

Hallottam már párszor a Drumcorps nevét, most végre úgy döntöttem, megnézem, mi is ez, annak ellenére, hogy valami elektronikus akármiről volt szó. Nagyon jól tettem, egy új kedvenccel gazdagodtam! Eleinte péntekről volt szó, de aztán kiderült, hogy szombaton lesz a buli. Délután felvettünk pár vokált a Nesze új lemezére, majd hazaérve csekkoltam a fórumot, mikor is kezdődik a koncert. Korábban este 10-ről volt szó, de mint kiderült, csak 1 körül volt a várható kezdés. Gyors telefonálás után tehát elindultunk Százhalombattára Semmi Komolyra, két last minute utast sikerült szereznem.

Az IKSZ-ben ezen az estén nem túl sokan fordultak meg, nyilván kevesebb Battán a Semmi Komoly rajongó, mint a Honeyball-drukker, így a legutóbbi teltház nem volt várható. Szokás szerint a Tesco kúton kötöttünk ki, most legalább volt annyi mentségünk, hogy érkezésünkkor még ki se nyitott a kocsmapult.

Elsőként a Have No Choice nevű banda lépett fel, amiben talán Mező öccse is játszik, de igazából nem nagyon figyeltem oda, a terem hátuljában bandáztunk a SK "merchpultja" mellett.

Aztán kicsit gyűlt a nép, és a Semmi Komoly foglalta el a nagy színpadot. Korrektül szólt az egész koncert, és jó volt ezredszer is újra hallani a számokat. Pár helyi arc produkálta magát a tánctéren, amúgy csak Kutyával ketten csináltuk a fesztivált.

A Sage neve mostanában Sorrow is a Sage, nekik régebben emlékeim szerint Battán nagyobb bázisa volt, most alig pár fiatal srác vonult fel a színpad előtt, ők viszont komoly hardcore dancing mutatványokkal leptek meg minket, volt wall of death, kemény karate, meg talán circle pit is. A Sage mostanában egész jó zenét tol, és is beálltam kalimpálni egy kicsit a vicc kedvéért.

Hazafele megkaptam Ádámot a Semmi Komolyból utasnak, szóval nem unatkoztunk, amíg a Kultihoz értünk.

Éjfél után járt már az idő, amikor a kisterem felé vezető lépcsőkön felcaplattam. Befizettem a beugrót, bent alig pár ember lötyögött valami breakbeat DJ zenéire. Nem volt túl nagy pörgés, valószínűleg mindenki a nagy attrakcióra várt. Egy-két reggae alapra kevert ütem tetszett, amúgy kicsit unalmas volt a dolog. Szerencsére hamarosan érkezett Pándi mester, és bejelentette, a koncert a földszinti nagyteremben lesz.

Lent Blind Myself koncert volt korábban, eddigre már csak hatalmas mocsok, a Blind profi fénycucca, és egy rakás rocker maradt a helyszínen. Hamarosan érkezett Aaron Spectre, aki a Drumcorps maga. Kis állítgatás a Macbookon, billentyűk az asztalra, gitár az erősítőbe, aztán kezdődhetett is a buli. Az utóbbi idők egyik legjobb koncertélménye volt. A grind/crust/metál számokra kevert őrült breakcore néha kis gitárral fűszerezve teljesen megőrjítette a népet. Kb. az első ritmustól és is éreztem, hogy végre van valami új, valami izgalmas, valami totál vad dolog, nagyon tetszett. A metálosok időnként komoly pogóba kezdtek, Aaron nyomogatta a gombokat, zúzott a gitáron, néha felmászott a pultra, és csak a méteres rasztái lógtak mindenfelé. A hangulatot tovább fokozta a profi fénytechnika, most fura mód még a stroboszkóp sem zavart. A koncert közben időnként feltűnt Balázs egy felessel, amit a művész azonnal betolt, aztán mehetett minden tovább. Vicces jelenet részesei lehettünk, amikor a ki tudja hányadik pia után Pándi úr az erősítő mögött működő füstgépre azt hitte, hogy kigyulladt a cucc, és nekiállt mindent kikapcsolni. :)) Totális őrület volt! Aki kihagyta, nagyon sajnálhatja. Ráadásként az egyik fő sláger, egy kb. egy perces Converge feldolgozás hangzott el, aztán csak álltam, és néztem, hogy mi a fene volt ez?

Szerencsére sikerült beszereznem a maradék néhány CD egyikét, a hazaúton már azt üvöltettem. Lehet, hogy még a végén diszkós leszek?

egy hozzáértő beszámolója fotókkal


2007. IV. 1. Filter - Dragibus

A héten még alig voltam pár koncerten, ezért vasárnap még megpróbáltam az egészet megkoronázni egy Dragibus bulival, de nem igazán jártam sikerrel. Pedig vonzó volt az interneten terjengő információ, miszerint krokodilnak öltözött franciák játszanak idióta zenét...

A Filter egy igazán szar klub, az Almássy tér szélén a föld alatt található. A jegyszedő nulla váltópénzzel ült ki az ajtóba, így senkinek nem tudott visszaadni. De ez volt a legkisebb baj. A hely a mostanában szokásos "trendi" alteros, lepukkant szarokkal telepakolt, levegőtlen lyuk, amit percek alatt telefüstöl a sok elvont vendég.

Érkezésemkor már játszott a Csermanek lakótelep, akiket a múltkori szigetes koncertjükön még viccesnek találtam. Most már kevésbé, mivel egy viszonylag hosszú programot kellett végignéznem. A felállás: basszusgitár, dobgép, kb. 10 billentyűs szintetizátor. Egy darabig vicces, utána unalmas. Az énekes szintis srác beleillett a megjelent közönségbe. Van ez a 40-es tarajba nyírt hajú szerencsétlen csont alkoholista brigád, akik még mindig nagyon underground punknak érzik magukat, valójában inkább sajnálatra méltóak. Közülük talán csak Bucónak sikerült valamire vinnie, örült is mindenki, amikor megjelent. Csermanekék a számokból kifogyva épp valami cigányozóst ismételtek, Bucó láttán még siegheileztek is egy kicsit. A közönség amúgy tényleg mindig tök ugyanazokból az arcokból áll, még szerencse, hogy ritkán járok ennek a társaságnak a bulijaira.

Kiderült, hogy sajnos lesz még egy előzenekar, a ?. A szintiállványként szolgáló vasalódeszkára nagyobb eszköz került, a tagok hamarosan beöltöztek érdekes szerkókba, aztán kezdődhetett a felettébb unalmas koncert. A szerelés viszont tényleg jó volt, az énekes egy teljes házat húzott a fejére, a szintis lányon krumpliszsák volt, a dobos 4-5 világító fejlámpára húzott lukacsos gömböt. Szépek voltak.

Aztán végre jött a francia Dragibus. Ekkor hirtelen megtelt a pici kis terem, már alig lehetett levegőt venni, a sok suttyó meg ott tolongott egymás hegyén-hátán. Fura mód az énekes csaj kicsit beszélt magyarul, így egyesével, magyarul szólította színpadra a különböző állatoknak (pingvin, krokodil, stb.) öltözött tagokat. Vicces volt, meg érdekes, de valahogy nagyon minimál volt az előadás, nem igazán jöttek be az előadott gyermekdalok, ennél kicsit extrémebbre számítottam. Pedig volt egy-két magyar szerzemény is közte. Viszonylag gyorsan elegem lett a nyomorból, és fellélegezve léptem ki a klub ajtaján...


2007. IV. 4. Kultiplex - GWAR

A Pointing Finger és a sXe srácok helyett a GWAR-t és a vérrel kevert fekete gecit választottam szerdára. A pontos kezdésben nem nagyon hittem, de azért nagyjából időben érkeztem. Befizettem a borsos beugrót, majd a terembe érve meglepetten láttam, hogy az első, osztrák zenekar már nagyban játszik a megjelent kb. 2 fős közönségnek. A meglepetések sora itt még egyáltalán nem ért véget. A színpadot megemelték, telepakolták profi hangcuccal, a keverőpult a terem végében faltól falig húzódott, és az egész helyiséget befedték fekete kukászsák-szerű anyaggal. Már sejtettem, hogy nem ússzuk meg szárazon ezt az estét. A Mudfuzz tehát nyomta a béna metált az üres teremnek, én pedig nekiálltam végignézni a hatalmas GWAR disztrót az előtérben. Volt minden, mi szem-szájnak ingere. Egy rakás póló, girlie, hosszú ujjú girlie, hátfelvarrók, sapkák, CD-k, DVD-k, plakát, tanga, karóra, flaska, promó-gyufa, felespohár, és még limitált, dedikált, kifesthető GWAR figurát is lehetett kapni. Szerencsére idővel érkezett pár ismerős, így a Stereochrist koncertjét már nem kellett végigszenvednem, inkább a kertben üldögéltünk, amíg a háttérben valami focimeccs ment. Sajnos a bulit szinte egyáltalán nem hirdették meg, így erre a felejthetetlen koncertre jó, ha 50 ember ellátogatott. A nézősereg nagy része a terem végébe húzódva, biztonságos helyről követte az eseményeket, mi Mansival ketten a frontvonal szélére merészkedtünk.

A GWAR zenéjét nem igazán ismertem eddig, talán csak azt a fél perces Fish Fuck című opuszt halottam tőlük, ami a Short Music válogatáson szerepel. Azt viszont tudtam, hogy a koncertjük felejthetetlen lesz. Tényleg az lett, érdemes megnézni a buliról készült fényképeket, videókat. A különböző szörnyruhákba öltözött tagok egy pillanatra nem hagyták unatkozni a közönséget még úgy sem, hogy szerintem a zenéjük nem volt túl izgalmas. Profi horrorfilmekben is simán felvonultatható jelmezekbe bújtak a zenészek, rajtuk kívül még néhány ember csinálta a show-t a színpadon. Többnyire ismert személyek tűntek fel, mint pl. Jézus, Hitler, a pápa, Bush, vagy egy átlagos malacpofájú rendőr, akik hamarosan cafatokra hullva fröcskölték a vért a közönség pofájába. Az ételfestékkel kevert vizet folyamatosan locsolták a népre, bár csak néhány vállalkozó szellemű külföldi maradt az első sorokban. ők pár perc alatt teljesen szétáztak. Azért mi is kaptunk bőven, de nem bántam, annyira magával ragadó volt az élmény. Egyszerre szörnyű és iszonyatosan vicces. Amikor már eléggé pirosak voltunk, fekete lét tartalmazó csövet csatlakoztattak a főgonosz énekes seggéhez, és a kb. egy méteres, szemekkel is ellátott péniszén keresztül fekete gecivel locsolt meg mindenkit. Csodás volt! Fogalmam nincs, mennyi ideig tartott a koncert, de pillanatok alatt elszállt az egész, annyira élménydús volt a show. Ráadást nem adtak, de már így is eléggé dzsuvásak voltunk.

A teremből kilépve hatalmas tócsák fogadtak minket, az egész Kulti elázott. :) A lépcsőn lefolyó színes gányt már takarította a személyzet, amikor vigyorogva, pár idióta fotó elkészítése után hazafelé vettük az irányt. Vajon hogy néztek az emberek a buszon azokra, akik az éjszakait választották hazajutásra?

kettőnégy
beszámoló


2007. IV. 5. Kultiplex

Erre a bulira már nem nagyon emlékszem, de a főzenekar annyira jó volt, hogy mindenképp említést érdemel. Mansiz-buli volt két svájci bandával, a két basszgitárral és dobbal felálló Flimmer kezdett, ami nem tetszett különösebben, bár azért érdekes volt. Aztán játszott az új magyar metálbrigád, a Deepthroat, amit nem igazán néztem meg, de legálabb behoztak pár trendi picsát. Végül a thee Irma&Luise formáció darálta a rakkenroll-t igazi garagerock stílusban, nagyon tetszett. Áradt belőlük az energia, plusz az első sorban svájci crusty csajok táncoltak. Mi kell még?

Az est érdekessége a GWAR-t is felülmúló merch-kínálat volt. A Flimmer felnyalható műtetkókkal készült, a disztróban továbbá találtam 5.25"-ös C-64 lemezt és 8 mm-es filmet is a szokásos fanzine- és lemezkínálat mellett. Egy Irma LP-vel lettem gazdagabb. Kis buli volt ismeretlen zenekarokkal, mégis bőven kiemelkedett a mostani koncertdömpingből.


2007. IV. 7. Kultiplex

Erről a buliról már úgyis hallott mindenki, aki számít, az ott is volt.

Kora délután kezdtem a Nesze próbatermében, elhurcoltuk a cuccokat a Kultihoz, aztán kipróbáltam a sarkon nyílt új kajáldát, egész jó volt. A kezdésig a klub mellett lógtunk sok más punkerrel egyetemben, rengeteg régi ismerős jelent meg a neves eseményre. Eleinte volt egy kis kavarodás a sorrenddel, de végül nagyjából kialakultak a kezdések, élen a Neszével.

Viszonylag korán volt még, szóval próbáltam beterelni a népet a klubba, aztán beálltam előre, és végigrajongtam az egész koncertet. Jó, hogy sokan megnézték már az első bandát is, és hogy néha még kisebb tánc is kialakult. A tökrészeg Tunyi is emelte a hangulatot. Elhangzott pár új szerzemény, a legjobb pedig természetesen a Szándék féle Közöny volt.

A Böilerbe belenéztem, jó volt, de még mindig nem vagyok rajongó, és attól félek, már nem is leszek. Idővel kiültem a kertbe csevegni, és mivel azt hittem, a SFF következik, sikeresen lekéstem a Semmi Komoly nagyját. Persze, minden héten látom őket, de mégiscsak más egy ilyen nagy koncerten minden. Az utolsó szerzemények nagyon jók voltak, csak hamar vége lett. NeszePeti meg is szörföltetett a Denial alatt (amit köztudottan rólam írtak :), szerencsére a szemüvegem nem törtem össze.

A Social Free Face koncertje nem izgatott annyira, így kapóra jött a szünet visszafuvarozni a Nesze cuccait a próbaterembe. AMD-re visszaértem, és bár nem nagyon ismerem a számokat, jó volt újra látni őket és a lelkes közönséget, akiknek biztos sokkal többet jelentenek ezek a slágerek, mint nekem.

Liberal Youth-ra csak benéztünk, de aztán benn ragadtam, annyira jó volt. Hátul álltam, de nem tudtam abbahagyni a slágerek ordítását, annyira ütött az egész. Szerencsére sokat játszottak a legutóbbi albumról, amit már eléggé ismerek, szóval nagyon jó volt. Elhangzott egy új szerzemény, ami elég gyorsra sikerült, már-már grindcore-ba hajlott. Érdekes lesz így a következő hanganyag, elvileg ez az új irány. Szóval a végére még sikerült felpörgetni a bulit, így nem aludtam el.

Aztán indulhatott a kocsikázás kétszer végig egész Budapesten, kezdem unni...


2007. IV. 8. Gödör

Vasárnap a Gödör klubba mentünk Kutyával Tizenhét koncertre, valami ingyenes reggae balhé volt. Érkezésünkkor mar jól tele volt a hely mindenféle emberekkel (ez az ingyenes bulik átka), a Tizenhét pedig már koncertje vége felé tartott. Az előtér egyik sarkában volt a színpad, itt még nem voltam koncerten a Gödörben. A maradék pár szám jó volt, lehetett táncolni, bár a Rudeboy elmaradt. Pedig én ordibáltam, hogy RudEboy.

Volt pár ismerős, amúgy meg csak lófráltunk és vizslattuk a népet. Következett a Nicetime zenekar első koncertje, ez egyfajta ex-Re-G banda, a lényeg ugye az énekes Ferencz Kinga, de van még egy rakás vokalista csaj is benne. Az igazat megvallva elég viccesek voltak a szövegek, a zene se pörgetett fel minket túlságosan.

Aztán a Kingston Cruisers-nek volt születésnapi lemezmegjelenős koncertje, nem épp a kedvenc bandám, a Háromlábú nőt is szarul játszották, de arra legalább lehetett ordítani.

A Gravefruit-ot meg még a Patkánylyukas időkből ismertem, időközben reggae-sre váltottak, voltak benne mindenféle egyéb modern elemek is (pl. hip-hop), szóval egész jó volt az összkép, de a másnap kora reggeli kirándulás miatt hamarosan elindultunk haza.


2007. IV. 10. Blue River - No Respect

Valahogy sokkal rosszabb lett ez a buli, mint reméltem. Igazából nem tudom, mi volt a baj.

Korán indultam, hogy Kutyáékat le tudjam vinni a zenekar kajájával. Aztán jöttek a népek, nem túl sokan, de azért volt elég ismerős.

A Linx kezdett, amiért nem vagyok oda, viszont éhes lettem, szóval elindultam éjjel-nappalit keresni, ami nehezebb volt, mint gondoltam, de aztán lett. Persze a chips, amit vettem, valójában szar puffasztott krumplipor volt, amit nem szeretek, de azért megettem. A spéci teás víz viszont nagyon jó volt.

Gondolkoztam rajta, hogy átmenjek a Kultiba Black Friday ’29-ra, de mivel korábban benyomtam egy barna sört, nem mertem átvezetni. Hülye lúzer. Maradtam tehát Last Minute-re, eddigre már elég szar kedvem volt, nem tudom, épp miért. Szóval csak lófráltam meg ilyenek.

Aztán a No Respect sem tetszett különösebben, talán régen hallgattam, már nem rémlik, mindenesetre ska-sabb dolgokat vártam, ehelyett főleg ska-punkot kaptam, amit egyre jobban kezdek rühellni.

A szokás szerint tök részeg Skambulance-re viszont elmúlt a bánat, nagyon bejött a koncert, még táncra is perdültem. Fura, még mindig nem untam meg a koncertjeiket, pedig szinte minden héten látom őket. Szóval jó volt. Aztán még fuvaroztam a népet jobbra-balra szokás szerint, majd irány haza. Lehet, hogy a Kultival jobban jártam volna ezen az estén...


2007. IV. 17. Kultiplex - Death is not Glamorous

Kezdés pontban 8-kor, Danika rohan a melóból, 8-kor beesik az ajtón, kezdés persze sehol. Hülye vagyok, hogy mindig elhiszem. Szerencsére nem kocsival voltam végre, szóval dobozos sörrel a kézben ülhettem be Buster Blues koncertszervezőnek segíteni jegyet szedni. Egész korrekt nézőszám jött össze, talán megvolt a szükséges 50 ember is. A teremben sikerült bebaszni a fejem egy kiálló szegélybe, púp nőtt rá.

Hamarosan behangolt a Kickin' It Down, majd nekikezdtek rövidke műsoruknak. Emlékeim szerint a legutóbbi One and the Same-en kicsit harcosabban játszottak, ennek egyik oka lehet a mostani beugró dobos. Tréfásra vették az egészet, de a számok azért ütöttek. Bejön ez a 7 Seconds jellegű dallamosabb stílus, a norvégok egy-két feldolgozást is felismertek, amiket nekem persze nem sikerült.

Rég voltam már Something Against You-n, de arra még emlékeztem, hogy az ember nem unatkozik a koncertjeiken. Egyszerűen jól áll nekik a parasztkodás, a zene meg visz magával. Egy Bad Brains feldolgozást sikerült felismernem, plusz a sajátok is mennek már, csak a szövegeket kéne még magolnom. A népet Viktor mozgatta meg néha, amúgy csak mosolygott mindenki és élvezte az előadást. Egyértelműen ott van a SAY a magyar élvonalban.

Végül a csúszás ellenére is még bőven időben kezdett a norvég Death is not Glamorous. Az előzenekarok stílusának vonalát vezették tovább, nekem még a Strike Anywhere ugrott be róluk. Az első számra egyből beindult néhány ember, a viszonylag rövid koncert alatt szinte végig rohangált valaki fel-alá. Élen járt bt, aki többnyire az énekesbe csimpaszkodva rikácsolt a mikrofonba. Kár, hogy az ének elég halk volt, ettől függetlenül minden remekül szólt. Ilyenkor mindig visszatér az emberbe az "ez igen, ezért érdemes" hangulat. A népesség 99,9%-a soha nem fogja átérezni, milyen is egy kis büdös klubban 50 emberrel együtt ordítani egy totál ismeretlen zenekar számait. A feldolgozásokat remekül adagolták, egy Minor Threat I Don’t Wanna Hear It után nagy meglepetés volt a NOFX Linoleumja. Előnye, hogy mindenki ismeri, legyen az ember punk, hardcore, vagy akármi. Ordítottunk, ahogy bírtunk.

A disztróban sok szép színes hetes szerepelt, kettőre rábeszélt az énekes, aki beszélni alig bírt már a köhögéstől. Hirtelen ötlettől vezérelve egy interjút is csináltunk vele a Reaction-nek xBencével a Kulti melletti játszótéren, ahol csövesek és drogdílerek is letámadtak minket. Nagyon szimpatikus volt a srác, remélhetőleg megjelenik majd a következő számban a beszélgetés.

Este 11 után jártunk még csak, de a felső szint már kiürült (lent még ment a Supernem koncertje). Én is hazafelé indultam, és újra megtapasztaltam, milyen gusztustalan emberek is élnek a budapesti éjszakában. Ezért jobb kocsival járni.

fotók Janinál


2007. IV. 20. Esztergom, Molothow

Az utolsó pillanatban derült ki, hogy pénteken lesz Ausztriában Raised Fist koncert. Reméltem, hogy összejön a dolog, de sajnos nem sikerült elég embert verbuválni, így végül teljesen kétségbeesve keresgéltem alternatív programot péntek estére. Lehet, hogy a szombati munkanap miatt, lehet hogy másért, de semmi érdekes nem volt a környéken, így végül összeszedtem 3 partnert egy esztergomi Bridge to Solace-re. Szentendréről egy csodás hegyi úton haladtunk, szerencsére egyik szerpentines kanyarban sem csúsztunk ki, így élve megérkeztünk a már jól ismert klub előtti parkolóba. A környéken még csak lófráltak az emberek, az ajtóban metálos lányok szedték a jegyet. Elmentünk tehát a piacon keresztül a buszvégállomásnál található Hánytató nevű étkezdébe, de végül Robika (csak ő volt éhes) a közeli pizzériát választotta, szóval nem volt hányás.

A közönség soraiban néhány fiatal lány, pár oldschool egomi harcos, további rocker fiatalok, és pár igen komoly nagydarab motoros tűnt fel. Egyesek szivaroztak is, de a legdurvább az itt igen divatos fonott, gumizott hosszú szakáll volt. Nagyon szép példányokat láthattunk. Az első két bandáról (Eye Beyond Sight, Fetus) túl sok jót nem tudok mondani, metál volt a javából, az egyik énekese nagyon brutálisan tudott hörögni.

Aztán jött az Angelus, ami kis meglepetésünkre két fiú tagot is tartalmazott. Mint kiderült, a basszeros lány terhes, így a leendő apa (asszem a Watch My Dying-ból) vette át ideiglenesen a szerepét. A dobos lánnyal nem tudom, mi lett, utódja mindenesetre elég jól kezelte a duplázót, meg úgy általában is jól nyomta. Énekes fronton egy ordibáló, visítozó leányzó szerepelt, a gitáros pedig gitározott. Kb. 3 éve láttam őket utoljára a Vörös Yukban, akkor tetszett, és végül is most sem volt rossz a koncert. A mondanivalóból nem sokat értettem, valószínűleg nem túl mélyenszántóak a szövegek, bár fene tudja. Metálkodtunk egy darabig, aztán meguntuk, és visszaültünk az előtérbe.

Végül érkezett a Bridge to Solace. Már a buli előtt, amikor a kisbuszból kiköszöntek nekünk, érezhető volt az alkoholos befolyásoltság, ez a koncert idejére valószínűleg tovább fokozódott. Ez szerencsére nem sokat rontott az előadáson, a megszokottnál jobb bulit nyomtak. A pár fős közönség viszonylag lelkes volt, kis budapesti különítményünk is beszállt néha a táncba. A koncert közben kialakult bunyót is sikerült gyorsan lezavarni. Pár régi sláger mellett felcsendültek az újak, ahogy ezt illik, de persze a végén a These Maps is elhangzott, szóval lehetett szépen együtt énekelni.

A buli után gyorsan összeszedtük magunkat és hazagurultunk. Az úton találkoztunk pár macskával, két rókával és egy szarvassal is. Volt már nagyobb pörgés is péntek este, de egynek elment.


2007. IV. 21. Kultiplex

Dupla buli volt tegnap este a Kultiban, az alsó szinten két szolnoki brigád nyomta, fenn Mansiz szakdoga-leadó bulija volt. Nehezen, de sikerült elmagyarázni a jegyszedőnek, hogy mindkét bulit látogatni szeretnénk, és fel-le rohangálni. A rohangálás összejött, igazából koncertet alig láttam, fogalmam nincs, mivel telt el vagy 6-7 óra, amit a klubban töltöttem.

A Panksapka kifejezetten szar volt, csak az elejéről néztem meg pár számot, a hazai közönségen kívül nem igazán értékelte senki a koncertet. A hangzás is kellően gyenge volt a Kultihoz képest.

A Tigris viszont remek koncertet adott szokás szerint, eleinte kevésnek tűnt a nép, de aztán egész szépen megtelt a nagyterem. Valahogy már nem volt kedvem az első sorban tombolni, mint pár éve, hátul énekeltem a szövegeket, vagy csak álltam és néztem. Szerencsére játszottak pár hamarosan felveendő új számot is, így nem fulladt unalomba a koncert. Jók lesznek az új szerzemények, szerencsére kicsit begyorsítottak. Copy fűben ülős slágere vagy a Green Babylon szerintem nem épp koncertszám, iszonyat unalmasak voltak.

Fent nem sokat láttam, a New Dead Project fasza lett volna, ha az éneket is hallani lehetett volna, de sajnos technikai okokból ez nem volt megoldható. Még szerencse, hogy nagyjából már emlékeztem a dallamokra, így dúdolhattam magamban. :)

A Dunából és a Deepthroat-ból csak pár hangot csíptem el, a small fontsból néhány számot. Nem volt rossz, de a Choking Victimet jobban szeretem. :) Igazából a Choose Your Path érdekelt a legjobban, sajnos valami újabb technikai gond miatt (leégett egy basszusláda?) nagy csúszás volt, így hajnal 2 után kezdett el szedelődzködni a már kellően részeg brigád. Az énekes srác nagyon jó hangulatot teremtett, a maradék 10-15 félálomban üldögélő ember elmosolyodhatott az átszerelés alatt elhangzott baromságokon. Külön attrakció volt a lábdobot tartó fejére állított asztal, aminek a közepét mikrofonállványként használta. Maga a koncert nagyon jó lett volna, ha nem alszom át a felét. Állítólag hamarosan lesz egy rendes lemez, amin végre meg lehet hallgatni a számaikat.

Hajnal 3 körül indultunk haza, nem mondanám, hogy friss voltam...


2007. IV. 23. Bécs - Tiger Army

Hatalmas buli volt hétfőn Bécsben, kár, hogy egészségügyi problémákra hivatkozva elmaradt a koncert. Szegény Nick 13 biztos túlságosan bebaszott előző este. Csak azt nem értem, ezt előbb miért nem bírták kitalálni? Azért kellemes 5 órát autókáztunk... Ráadásul a jegyeket sem lehetett a helyszínen visszaváltani.

20070424