2007. 08. 25. Florida

Reggel 6 körül ébredtem, hamarosan fel is keltem, meg kellett tervezni a napi programot. Eleinte koncertek után kutattam, de kb. egy órás szenvedés után kénytelen voltam feladni. Leginkább a Myspace-en lehet bulikat találni, de mind trágya zenekarok, a hozzám legközelebb álló stílusból is csak pop-punk meg metál van, semmi értelmes koncert. Lett volna egy HC-metalcore buli, de az meg elmaradt. Még nézelődök, de ez nem túl bíztató. Pár lemezbolt címét már korábban összegyűjtöttem, ezeket papírra véstem, majd megtekintettem a florida.hu címen található remek útikönyvet, és arra jutottam, hogy a különböző állatkínzó attrakciók (delfin-cirkusz meg hasonlók) helyett inkább a növényvilágra összpontosítok. Két neves park is van a környéken, de a távolabbi Fairchild Botanic Garden-ről több szépet írtak, szóval azt választottam.

Meglátogattam a portát, hátha megjött a cuccom, de sajnos semmi híre nincs azóta sem (most szombat este van), szóval ez kissé (nagyon) aggaszt. Próbáltam különböző vonalakon elérni a Swiss-t, de hétvégén sehol nem foglalkoznak ilyen apróságokkal, mint az elveszett csomagok. Azért remélem, meglesz...

Csináltam pár képet a lakhelyemről, ebben lakom a másodikon:


Ez pedig a ház melletti tó:



Igyekeztem ehető kajákat vásárolni, de azért eléggé eltér az itteni étrendem az otthonitól. Most épp mexikói barna sört kortyolgatok (Negra Modelo), reggelire volt csökkentett zsírtartalmú light csokis szójatej aszalt-ribizlis mandulás zabpehellyel, van bébirépám, valami idióta görög ízesítésű humusz-om, a kenyér persze messze van az otthonitól, most épp olasz fokhagymás van. Plusz még ez-az. Szinte mindennek fura mesterséges műanyag íze van. Ha megnézzük az összetevőket, általában rengeteg szar van belekeverve a kajákba. Egy sima krumplisaláta tartalmát 5 sorban sorolják a csomagoláson, a meggylekvár körtéből és egyéb vackokból készül, a 100%-os barack-narancs-mangólevem átlátszó, mint valami 12%-os Sió lé. Fura mód a Haägen-Dazs-ban csak az van, ami a fagyihoz kell. Olyan is. Vettem újat, chocolate-peanutbutter, nagyon finom.



Miami déli részén, az óceán mellett található a Fairchild Botanic Garden, az odaúton tapasztalhattam, hogy ez a rész már kicsit sem hasonlít Texasra. A környéken hatalmas házakat láttam gyönyörű kertekben, kicsit emlékeztetett az egész Beverly Hills-re.




A park trópusi növényekre specializálódott, rengeteg szép fajt lehetett végignézni. Egy kb. egy órás vezetett buszos túrán is részt vettem, ahol körbegurultunk a viszonylag nagy parkban, és az önkéntes igen lelkes néni mindenről mesélt valamit. Nagyon érdekes volt. Megtudhattam, hogy a parkban mindenhol lófráló iguanák nem helyi lakosok, csak egy időben sokat hoztak be délről, mert egzotikus állat, de mivel itt nincs ellensége, nagyon elszaporodtak. Láttam banánfát, rengeteg fajta pálmát, kókuszfát, mindenféle virágokat és hasonlókat. Szagoltunk pl. ylang-ylang virágot, ebből készült a Chanel No. 5. Volt külön esőerdő rész is, ahol minden este mesterséges eső is esik, hogy elég legyen a növényeknek. Az időjárás szerintem eléggé megfelelő volt, durván páras meleg levegő fojtogatott végig. Változékony egyébként errefelé az idő, az egyik percben süt a nap, a másikban esik, aztán eláll. Sok képet csináltam, itt van pár jobban sikerült:


























A következő állomás a The Last Carrot nevű kis vegetáriánus kajálda volt Miami Coconut Grove nevű kerületében. Egész jó volt a kaja, de persze itt is papírból ettem műanyag evőeszközzel. Minden kaját ott csinálnak az ember előtt, ittam is egy frissen préselt répalevet, meg a végén egy szelet finom répatortát. (A név kötelez...)

Kisétáltam a partra, fotóztam párat, majd következő lépésként lemezboltokat próbáltam felfedezni. A Sweat Records egy kocsma hátuljában található, de délután 2 körül még nem volt nyitva, azt mondták, menjek 6 után... Érdekes. Elvileg az Uncle Sam’s egy neves hely, elindultam tehát Miami Beach-re. Miami Beach Miami partjai mellett helyezkedik el egyfajta szigetként, nagy hidakon lehet átjutni rá. Tátott szájjal bámultam és menet közben próbáltam fotózni a látványt, toronyházak-szállodák, a belső parton luxusvillák jachtokkal, a kikötőkben 10 emelet magas hajók... A lemezbolt a parttal párhuzamos egyik főutcán volt, sikerült parkolóhelyet is találnom az egyik mellékutcában (itt már fizetős, de $1 egy óra, ami olcsóbb, mint otthon a belváros). Maga a lemezbolt nagyon minimál volt, semmi érdekeset nem találtam, de ha már befizettem két órát a parkolásra, volt időm kisétálni a beach-re. Ez tényleg olyan, mint a filmekben, fehér homokos part, nagy hullámok, kék tenger, széles, tágas partszakasz, x méterenként partiőrség kis bódékban. Ha lenne fürdőgatyám, kipróbálnám a vizet is, nagyon melegnek tűnt az ujjamat belelógatva.















Elgurultam még North Miami Beach-re, ami kicsit arrébb található, a Blue Note Records-hoz, ami ugyancsak zárva volt, az ajtóban egy tábla mutatta az új helyet, egy pár mérfölddel arrébb található kisvárost. Megtaláltam a helyet, egy nagyobb garázsban volt felhalmozva rengeteg lemez, még költözés alatt állnak, nem volt légkondi sem, szóval eléd durva idő uralkodott odabenn. Elég kiábrándítónak tűnt itt is a választék, amíg rá nem leltem a egy Frankenchrist bakelitre, amiben benne van az eredeti Giger poszter is! Első, Alternative Tentacles nyomás, gyorsan meg is vettem, bár nem volt olcsó. A tulaj gondolom látta rajtam a rajongást, bemutatkozott, és megígérte, hogy jövő szombatra előkeresi a punk 7"-eket tartalmazó dobozt is.

Irány haza, hátha megjött a bőrönd. Szomorú, de semmi, szóval elindultam ruhát venni. A google maps-be beírtam a Hot Topic-ot, ami a helyi Headbanger, ha már pólót veszek, legyen zenekaros jelszóval. A közeli Coral Springs-ben található hatalmas lapos mall-ban volt is Hot Topic, ahol végül egy szuper Futurama-s pólót vettem, kár, hogy az M-es kissé kicsi rám, de mindegy, most csak ez van. Úgyis a szűk póló most a trendi. Szereztem további szükséges ruhadarabokat, majd egy gyors közértezés után hazatértem.