2007. 08. 23-24. Budapest - Florida

Újabb külföldi kiruccanás, ezúttal a célpont Pompano Beach, Florida, a légitársaság a Swiss. Nagyon kellemes volt az út, Zürich-ig söröztem, svájci csokit ettem, majd a nagyon szép reptéren vártam az átszállásra. A hosszú szakasz Miami-ig majdnem 10 órát vett igénybe, ez alatt megbukott az a korábbi elmélet, hogy azért mentünk korábban mindig északra Grönland felé, hogy minél kevesebbet legyünk az óceán fölött, mert most végig, az egész úton csak vizet láthattunk magunk alatt. De valamiért most se egyenesen haladtunk, hanem ívben. Az ellátás itt is remek volt, finom vegetáriánus kaja, volt kis pizza is, de amivel végképp levettek a lábamról, az a kisdobozos fagyi volt. Láttam valami unalmas filmet (The Hoax), játszottam Legyen ön is milliomost meg egy másik vetélkedőt rohadt nehéz kérdésekkel, olvastam egy kis King-et, és már meg is érkeztünk Miami fölé. Élmény volt felülről ugyanazt látni, amit korábban a Google Maps-en már megtekintettem, Miami Beach, fura alakú tavak körül lakóparkok, világoskék medencék és pálmafák hatalmas paloták mellett.

A svájci (és budapesti) után kissé lepukkantnak tűnő miami reptéren hosszasan vártam az útlevélkezelésre, és már itt érzékeltem, mennyire más az amerikai és az angol angol. Nyelvben, udvariasságban és mindenben. A csomagok között sajnos csak a kisebbik pakkom került elő, mint kiderült, a másik Svájcban maradt valamiért. Benne az összes ruhám és mindenem. Aztán amikor megtudtam, hogy másnap a szállodába kiszállítják és egy kellemes összeget is kapok kártérítésként kp-ben, már nem is bántam annyira. Mondjuk most már lassan 3 napja ugyanabban a pólóban ülök itt büdösen és várom a ruháimat...

A reptérről kilépve pofán vágott az esti floridai levegő, ami nem volt nagyon meleg, de a pár nappal korábbi londoni 15 fokhoz képest mindenképp. Sokkal zavaróbb a nagyon magas páratartalom, másnap a légkondis laborból kilépve bepárásodott a szemüvegem az utcán! Az autó hőmérője szerint ma kb. 36-37 fok volt amúgy. Egy nem épp új Toyota Corollával mozgok most, ami kis visszalépés a korábbi vadi új szép járgányaimhoz képest, de ez is elvisz mindenhova, és szinte ugyanúgy megy, mint a többi. Légkondi persze alap.

A szállásig vezető jó 30 mérföldes úton 3 kapunál kellett összesen 3 dollárt fizetni, ennyi egy Miamiba beugrás költsége, nem túl sok. A szállásom se a legszebb Marriott, ahol eddig voltam, a TownePlace sorozatba tartozik, ami igazi alsókategória, de ezt választottam, mert itt van konyhám, ahol főzőcskézhetek. Persze ez is magasan afölött a kategória fölött van, amit zsebből kifizetnék. Mint kiderült, itt sajnos reggeli nem jár a szobához, szóval elmentem a pár sarokra található közértbe. Itt egyébként szinte minden tök ugyanolyan, mint Texasban, csak talán kevesebb a hatalmas pickup autó és több a pálmafa, a közért is ugyanaz a hatalmas épület ugyanolyan kedvezményekre jogosító tagkártyával, hatalmas adag kajákkal és mindenféle felesleges cuccal. Vettem vacsorát, a fogkefe nem jutott eszembe, az maradt a reggeli bevásárlásra. A Haägen-Dazs-t persze nem felejtettem el. :) Itt sokkal olcsóbb, mint otthon és persze a választék is sokkal nagyobb. Érdekes élmény volt reggel az önkiszolgáló pénztár, egy alkalmazottat se találtam, szóval kénytelen voltam ezt használni. Már láttam Londonban is, az a lényeg, hogy az ember magának húzza le a vásárolt termékeket, majd egy zacskóba pakolja, az alatta található mérleg ellenőrzi súly alapján, hogy stimmelt-e a termék kódja. A végén pedig lehet kp-ben vagy kártyával fizetni. Ilyen se lesz soha Magyarországon...

Reggel bementem melózni (hajnal 5-kor keltett egy telefonhívás), 4 mexikói gyerek a kollégám. Haladtunk valamennyit, délután elmentünk kajálni a nagy Chrysler terepjárójukkal egy általam kinézett Natural Vibes nevű vegetáriánus helyre. Mint az a nevéből sejthető, jamaikai hangulatú volt a hely, leginkább egy kis lepukkant lyuk, de a kaja végül is nem volt rossz, csak minimális volt a választék és nagyon zavart, hogy műanyag dobozba kaptuk az ételt műanyag evőeszközökkel és csak műanyag üveges pia volt. Itt egyébként továbbra is lehetetlen környezettudatosan élni, mindenhol ezerrel megy a légkondi, tonnaszám termelődik a szemét, naponta cserélik a törülközőket a szobámban, stb.

Péntek esti programot nem igazán találtam, szóval valószínűleg alvás lesz, viszonylag jól átálltam itteni időszámításra, szóval reggel indulhat a felfedezőút...