2006. X. 31. San Diego, SOMA - Rise Against

Szokás szerint az utolsó napok beszámolóját már itthonról, jóval később írom meg, szóval nem lesz annyira részletes.

Ezen a napon San Diegoba készültem, Rise Against koncertre. Kb. 2 óra az út, ha jól emlékszem. Nem is volt túl bonyolult, miután már ráálltam a délre tartó tengerparti egyenes útra. A GPS-em csak annyit mondott, hogy 50 mérföld múlva térjek le, addig egyenesen. A forgalom nem volt már vészes, lehetett nyomni neki. Csak a magasban cirkáló kétpropelleres katonai helikopterektől féltem egy kicsit. (San Diegoban van egy rakás katonai bázis, gondolom gyakorlatoztak, vagy ilyesmi.)

Útközben találtam egy kilátópontot, ahol már állt pár autó. Csináltam néhány képet a környékről, aztán indultam tovább.









Encinitas városában található a Lou's Records, amit az interneten javasolt a San Diego Punk weboldal. A kis tengerparti város egyik utcájában találtam meg a két helyiségből álló üzletet. Viszonylag nagy volt a kínálat, új és használt cuccok, néhány punk/hc lemez is, CD-ből azért többet találtam. Megvettem az új Tiger Army picture 7"-et, meg Zsopának egy CD-t, aztán indultam tovább. A kis utcákban autókáztam, néztem a tájat, aztán kijutottam a helyi beach-re, ahova kisétáltam, és fotóztam még párat.













San Diegoba érve még sok időm volt a koncertig, ezért gondoltam, kicsit körülnézek. A város szélén egy szép parkot találtam:





Nagy táblák hirdettek egy helyi aquarium-ot, meg is kerestem, de amikor odaértem, már látszott, hogy nem érdemes bemenni délután, egész napos program lehet a hatalmas hely végignézése. A parkoló bejáratánál sem állt már senki, hogy jegyet szedjen. Továbbmentem tehát a SOMA klubhoz, ami kis kavargás után meg is lett.



Már álltak páran az ajtó előtt, nekem volt jegyem, amit e-mailben lefoglaltam, mert a magyar bankkártyámat nem fogadta el az oldal. Nagyon rendesek voltak, félrerakták a jegyemet. Igaz, még a helyszínen is lehetett kapni. A gondot csak az okozta, hogy elfogyott a kp-m, és kártyát nem fogadtak el. A GPS segített, egy közeli automatából vettem fel 100 USD-t jó drágán.

Volt még időm bőven, ezért elmentem tankolni, alig volt már benzinem. Az első kútnál valamiért nem fogadták el a kártyámat, mert az credit card, és ott csak debit card-dal lehetett fizetni. Hülye legyek, ha értem, nem tök mindegy nekik?

A következő Shell kútnál tudtam tankolni, és szerencsémre pont az Old Town közelébe jutottam. Ez San Diego legrégebbi városrésze, ahol megőrizték a régi házakat. Körbesétáltam.



















A koncert szokás szerint korán kezdődött, szokás szerint percre pontosan volt kapunyitás, és szokás szerint hatalmas sor várakozott a bejárat előtt. De hogy minek, azt továbbra sem értem. Én is beálltam, alá akartak velem íratni KFC ellenes ívet, amúgy nem sok érdekes történt, figyeltem az embereket. Ide már nem nagyon kísértek senkit a szülők, de azért főleg nem a 30-as korosztály képviselte magát természetesen. A bejárat előtt 3-as sorba kellett fejlődni, majd a motozás után már benn is voltunk. A nagy merch pult fogadott minket, borravalóért minden árus cukorkát adott Halloween alkalmából. A közönségből jópáran be is öltöztek egyébként.

A hely sokkal nagyobb volt, mint reméltem, több ezren is befértek, szerintem voltunk is bőven többen, mint ezren. Viszonylag nagy színpad, elég komoly hangerő. Üldögéltem a kezdésig, a Billy Talent nevű kanadai formációt csak a távolból hallgattam, jól tettem, nagyon szarok voltak. Ha jól tudom, mostanában kezdenek felkapottak lenni.

Már nem emlékszem, mikbe, de az első két zenekar tagjai be voltak öltözve, a Circa Survive tagjai valami vicces egyenruhába ráadásul, plusz mindenféle baromságokat is dobáltak be a közönségbe. Nem mondanám, hogy az én zeném a Circa Survive, de valamiért tetszett. Az Explosions in the Sky jutott eszembe, plusz hozzá a Sound of the Animals Fighting énekhangja. Most hallgatva előbbi nem annyira jellemző, de a hang teljesen. Végülis nem rossz. Nyivák ezerrel. :)

Pár Thursday rajongó nem igazán szeretne, ha ezt olvasná, a Thursday koncerten kb. állva elaludtam. Szokás szerint rámtört, ami néha szokott koncerteken, nem tudtam nyitva tartani a szemem. Szóval túl sokra nem emlékszem a koncertből, engem nem ragadott magával különösebben.

Végül Rise Against, amire nagyon beindult a nép, nem csoda, hatalmas sztárok lettek. Én a hátsó sorokból figyeltem a produkciót. Valahogy már nem volt olyan élmény, mint pár éve az Arenaban Bécsben. Sok számot már nem is ismertem. Azért voltak csúcspontok, főleg az akusztikus számok, de egy ilyen nagy helyen távolból figyelni a koncertet már egészen más volt.

A koncert után hazavezetni nem volt túl nagy élmény, de sikeresen megtettem a távot.