2006. 10. 27. Hollywood, The Avalon - Fall of Ska tour

Gyorsan végeztem a melóval, fél 12 körül már egy pizzériában ültem, és vártam a medium size vegetáriánus pizzámra. Valamiért pizzát ebédelni mindig drágább, mint más kaját. Finom volt, és persze rohadt nagy. Közért után hazaugrottam, majd elindultam megint Hollywoodba. A közlekedés a szokásos, de azért viszonylag normális időben eljutottam az Avalon elé, a szemben található parkolóban egy 10-esért tudtam korlátlan időre megállni. Persze a következő sarkon már volt olcsóbb is, de mindegy. Így néz ki a klub, ahol este a koncert volt:



Elindultam lemezbolt nézőbe. Mint kiderült, ahol előző nap is mászkáltam a csillagokon, ez Hollywood szíve. A Vine St és a Hollywood Blvd sarkán állt ez az oszlop, amire le volt írva, hogy régen mekkora élet volt itt, filmcsillagok üldögéltek a kávéházakban, stb.



Jelenleg ebből már semmi nem látszik, a filmstúdiók rég északabbra vonultak, az utcák tök kihaltak, az egésznek nagyon falusi hangulata van, kb. mint Dallasban. Vagy lehet, hogy csak New York után tűnik minden amerikai város falunak? Kis házikók, tipikus amerikai hangulat, semmi extra. Rossz irányba indultam, szóval kicsit körül tudtam nézni, aztán a Sunset Blvd-on visszafordulva megtaláltam az Amoeba lemezboltot.



Óriásplakát a Nickelodeon oldalán:












Mit ne mondjak, elég durva. A Virgin Megastore-ok is általában nagyok, meg tele vannak lemezekkel, de itt sokkal nagyobb a kínálat! És persze sokkal jobb a hangulata egy leginkább rockzenékre szakosodott boltnak. Hatalmas területen, 2 szinten, több teremben stílusok szerint kategorizálva sok-sok ezer CD, bakelit, plakát, és egyéb érdekességek. A falakon drágább ritkaságok, volt sok Elvis, Beatles, punk lemezek, a legdrágább egy japán nyomású színes Beatles lemez volt $2500-ért. Nem vettem meg. :) Átnéztem gyorsan a ska szekciót, találtam egy Specials lemezt 2 dollárért, aztán rátértem a rock LP-kre, ahol a D betűig jutottam, sajnos így a Dead Kennedys-t pont elcsíptem, könnyebb lettem megint pár dollárral. :) Aztán inkább áttértem a 7”-ekre, ahol természetesen ugyancsak hatalmas volt a kínálat. Fent a pulton végignéztem mindent, aztán utána láttam, hogy alatta dobozokban még stílusok szerint kategorizálva kb. 20x annyi kislemez található. Itt is kénytelen voltam választani magamnak pár dolgot. Kb. 3 órát töltöttem el a boltban, de a tizedét se láttam annak, amit végignéztem volna. Lehet, hogy jobb is.

Visszasétáltam a kocsihoz lepakolni a lemezeket, aztán beálltam a klub előtt már kígyózó sorba. Volt még jegy a helyszínen is, de így egyszerűbb volt bejutni. A közönség nem meglepő módon kisgyerekekből állt. Voltak 12-13 évesek apuval anyuval, persze mindenki azonnal magára húzta a disztróban vett pólót, szóval rengeteg 120 centis egyenpólós kölyök rohangált fel-alá. Aztán voltak a nagyok, akik már egyedül jöttek, 15-16 évesek. A 18 fölötti korosztályban csak az apukák, anyukák, nagymamák (!), zenekartagok, és 1-2 elvetemült korombeli képviseltette magát. A disztrókban a szokásos cuccok mellett az RBF tett ki magért, volt övcsat, kesztyű, nyakkendő, és persze a szokásos dolgok is. Lemezből csak a most kijött live 2CD+DVD pakkot árulták.

Maga a hely a nevéhez híven (Avalon Theater) egy színház. Sokan végig fentről nézték a koncerteket. Egy nagy halloween tök volt a táncparkettre vetítve a koncert kezdetéig, valamiért mindenkit leültettek a színpad elé a földre, nem lehetett felállni. Ez nem értem, miért volt jó. Persze percre pontosan, 16:45-kor színpadra vonult a bostoni Westbound Train. Nem voltam biztos benne, de mint kiderült, egyszer már láttam őket Budapesten a Toasters előtt, remek tradicionális ska-t és reggae-t nyomattak. A közönség többnyire bambán állt, esetleg fel-le ugrándozott. A sok ska pólós kölyök szerintem nem is gondolná, hogy a ska nem a Less Than Jake-kel meg a Mad Caddies-zel kezdődött. Remek volt a rövidke koncert, aztán jött is a Suburban Legends. Már amikor hangoltak, és megláttam a frizurákat, sejtettem, hogy katasztrófa következik. És tényleg. Életemben nem láttam még ilyen hányadék zenekart. Emo frizurás hülyegyerekek koreografált tánccal játszottak trombitás sablon ska-punkot diszkóritmusra. Pózolás, vagánykodás, tapsoltatás, a közönségben végig vinnyogás és persze hatalmas pogó. Két szám után menekültem, váltottam pár szót a Westbound Train énekesével, és kiszúrtam a disztróban egy Bandits of the Acoustic Revolution pulcsit. A merch fickó azt mondta, jövőre várhatóan lesz új lemez. Ez nagyon jó hír!

Aztán jött a Streetlight Manifesto, és az előző zenekarokhoz hasonlóan egy viszonylag rövid programot nyomtak saját számokkal, egy-két Catch 22-val, és a végén egy BOTAR számmal. Látszólag ők voltak az este legnépszerűbb zenekara, ment a circle pit meg a pogó ezerrel. A C22 és BOTAR számokat pedig fenomenális volt hallani.

Végül kis hangolás után érkeztek a Reel Big Fish tagjai. A live album ismeretében pont azt kaptam, amire vártam. Jó hangulatú, viccelődésekkel átvezetett RBF számokat, régieket és újakat egyaránt. Nekem persze a régiek jöttek be jobban, meg is jegyezték, hogy fura, hogy a közönség az újakat ismeri inkább, pedig a Turn the Radio Off egy legendás lemez. Kb. másfél órát játszhattak, kiemelném természetesen a Beer-t, a Take Me On-t, és a ráadásban elhangzott Sublime cover Boss DJ-t. Vicces elem volt még a Suburban Rhythm, amit nem csak ska és punk verzióban, de country, death metal, blues, emo (!) stílusban is előadtak. Nagyon vicces volt.

A buli után nyomult ki a nép a klubból, a disztróknál persze volt nagy tolongás. Megvártam, amíg fogynak az emberek, és bevásároltam, aztán tereltek is ki egyből. Nem értettem, mi a nagy sietség oka, de amikor kiértem a klub elé, megtudtam. Már hatalmas sor várakozott a következő bulira. Az Avalonban esténként diszkó van, tegnap Halloween party lehetett, mert mindenki be volt öltözve idióta ruhákba. Látszólag ők már nem a 15 éves korosztályból voltak.

Este 10 körül járt az idő, ekkorra már beindult az élet az utcákon, ez is kicsit olyan volt, mint Dallas szórakozónegyede, ahol nappal senki, éjjel viszont nagy pörgés van. Kocsikáztam kicsit a környéken, aztán visszaindultam a szállásomra. A pályán a zsaruk kergettek valakit, ezért kicsit leállt a forgalom is, addig csináltam egy újabb bemozdult képet LA belvárosáról éjszaka.