2006. VIII. 28. New York

Kezdem nagyon unni a reggelit, minden nap ugyanaz a pár dolog van. Ráadásul sikerült kizárni magam a szobából, benn hagytam a kártyát, ami az ajtómat nyitja. Kértem egy újat a recepción, szó nélkül adtak, csak a szobaszámom kérdezték meg. Ennyi erővel bármelyik szobához szerezhettem volna kulcsot...

Kb. délben bírtam rávenni magam az indulásra, túl sok kedvem nem is volt hozzá, de mégsem illene a szállodában rohadni, ha már itt vagyok. A parkolás most is simán ment, a metró nem expressz volt, szóval eldöcögtem szokás szerint a Bakery megállóig, majd elsétáltam a Generation Records-ba, és megvettem a kinézett Kennedys lemezt, meg egy Exploited Punk’s Not Dead-et. A lemezbolthoz vezető utca túlvégén található a CBGB’s, ha már itt voltam, csináltam róla pár képet.

Pont eléállt:

A környéken található a Chinatown és Little Italy, amit az útikönyv szerint mindenképp meg kell nézni. Egy közeli reggae lemezboltban tett látogatás után (nem vettem semmit, csak benéztem) tehát elsétáltam tovább délre. A két negyed szinte közvetlenül egymás mellett van, az egyik utcában még Kínában érzi magát az ember, a szomszédosban mintha már Olaszországban járna. A kínaiaknál egy piacot fogtam ki, az olaszoknál a zaba-negyedet. A képek nem lettek túl jók. A piacon olyan cuccokat árultak, amiket még életemben nem láttam, a különböző tengeri cuccok miatt jó büdös volt, az olaszoknál annál jobb illatok terjengtek az éttermekből.

Ez a kínai negyed, csak nem látszik:

Single?

Elég komoly árak voltak, szóval nem ültem be az elegáns helyekre, úgy döntöttem, inkább egy fagyit eszem. Az egyik sarkon ki is szúrtam egy fagyizót, bár ez már nem olasz volt. Az $5 kicsit soknak tűnt két gombócért, de ha már bementem, kértem egy csokit és egy epret, édes tölcsérbe. Aztán csak néztem, amikor a kis tölcsért megpakolta a kiscsaj. Egy gombóc itt kb. olyan, mint otthon 4-5. Szóval durván megpakolta a kis tölcsért. Fizetés után gyors zabálásba kezdtem, ugyanis azonnal elkezdett olvadni, csöpögni a hatalmas fagyi-építmény. Sikerült az egészet elfogyasztani szintidőn belül, nem volt könnyű.

Az idő most sem volt túl fényes, de legalább nem esett. Kezdett melegedni, és egyre fülledtebbé válni a levegő. A metrómegállókban durva volt a forróság. Az F járattal mentem északra a Central Park-ig, valamiért a metrókocsiban sem működött a légkondi, szóval szaunáztunk egyet ingyé.

Januárban csak a park déli csücskébe néztem be, most jóval nagyobb területet jártam be.
Az első tónál már azt hittem, hogy a Reservoir-nál (nagy tó) járok, majd a park nyugati szélét elérve, hogy ez már az északi. Aztán kiderült, hogy kicsit eltájoltam magam, a park északi irányban hatalmas, ha nem is túl széles. A Reservoir körül sok futó edzett, nekem is megjött a kedvem a kocogáshoz, de lemezekkel, táskával, fényképezőgéppel nehézkes lett volna. Kis séta után eljutottam a 6-os vonal egyik megállójáig, ez már a Harlem déli csücske volt, feljebb inkább nem merészkedtem be. :) Légkondis kocsiban jutottam el az autómig. Vacsorára kenyér, ha már megint lemezekre költöttem a pénzem.

Déli bejárat szobor- és igazi lóval.