2006. VIII. 25. New York
Kb. 12 óra alvás után végre kipihentem ébredtem reggel. Két tervem volt erre a napra, megnézni a Bodies kiállítást és ellátogatni a Liberty Island-re.
Mivel kollégáim szerint vonattal kb. fél óra alatt be lehet érni a városba, reggeli után autóba pattantam és a közeli White Plains város vasútállomására hajtottam. Itt nagy parkolóházak vannak kialakítva az utazóknak, persze fizetős. $4.5-ért kaptam 12 órát, ennyinek elégnek kellett lennie. Aztán vonatjegyet is vettem automatából, $17 volt a retúr, ami nagyon sok. Persze ez egyszeri utazásra vonatkozik, és a csúcsidő miatt is drágább volt, ez az ára, hogy egyszer időben fel bírtam kelni. :) Lehet venni többutas bérletet, meg kombinálni a metrókártyával, de ezeket most nem tudtam kihasználni. Kb. 35 perc alatt ért be az expresszvonat a Grand Central-ra, ami nem sokkal gyorsabb, mintha metróztam volna, viszont sokkal többe került. Ezért azt hiszem, maradok a másik megoldásnál, ha kicsit lassabb is, és macerásabb a parkolás.
Elmetróztam Manhattan délkeleti részébe a Brooklyn Bridge-ig.
Municipal Building:
Brooklyn Bridge:
City Hall (ezek mind egyrakáson vannak egymás mellett):
Egyéb házak:
A közelben van a Ground Zero is, már a múltkor megnéztem, de azért most is odasétáltam. Továbbra sem túl szívderítő látvány:
Parkolás, középen van a lift, ami felviszi az autókat:
Elsétáltam a közeli kikötőbe, ahova annakidején az első hajók érkeztek. Ez a South Street Seeport.
Célállomásom az itt található Bodies kiállítás volt. Régebben már hallottam erről a dologról, és pár napja kiszúrtam egy buszon a reklámját. A lényeg, hogy fognak pár hullát, a testükben lévő folyadékokat szilikonra cserélik, majd kiállítják. Az elég komoly belépő megérte az árát. Eleinte csak remélni tudtam, hogy nem hányom el magam, aztán már inkább érdeklődve néztem a kiállított testeket. A kiállítás külön részletezte az egyes testrészeket, izmokat, légzést, emésztést, stb., mindig az aktuális részleteket kiemelve. Elég durva volt mindezt látni. Testrészek kis vitrinekben, teljes emberek szétszedve darabokra, külön kiemelt teljes érrendszer, csecsemők fejlődése lépésről lépesre, mindez igazi emberekből, szilikonnal kitömve. A legdurvábbak a különböző beteg testrészek voltak, pl. agyvérzéses agyból egy szelet, vagy egy dohányos tüdő az egészséges mellett. Szép példa volt egy felszeletelt elhízott nő rétegeit végignézni... Természetesen a kiállított “tárgyakhoz” nem lehetett nyúlni, de a végén kiraktak pár testrészt, amit meg lehetett fogdosni. Én egy emberi agyat vettem kézbe. Nem mondom, hogy kellemes élmény volt.
http://www.bodiestheexhibition.com/
A kiállítás után következhetett a kaja. Fura mód volt étvágyam is. Az egyik sarkon kifogtam egy pizzériát, ami egy puccosabb étterem sarkában külön nyílt, és az étteremtől függetlenül is árultak kaját kevésbé elegáns körülmények között. 2 szelet pizza + 1 dobozos pia volt akciósan $4.5, ilyen olcsón itt még nem kajáltam. Mondjuk nem is laktam túl jól. Az itteni pizzák messze jobbak, mint az otthoni próbálkozások, amiket eddig ettem. Átmérőre hatalmasak, viszont nagyon vékonyak, mint az olasz pizzák. Finom volt.
Elindultam a sziget déli csücskéhez, a The Battery-nek nevezett parkhoz, ahol már jártam januárban, de akkor nem volt időm megközelíteni a Szabadság-szobrot. Útközben láttam sok érdekeset, pl. a tőzsdét a Wall Street-en.
Tőzsde és környéke:
Meglett a park, kis kavarás után pedig a hajó is, az 1988-as útikönyvemben fél dolláros jegy szerepel, most tizeneggyel került többe. A szobor látogatása ha jól értettem ingyenes, de korlátozva van, aznapra már nem volt több hely. Maradt a külső nézelődés. A hajóhoz kis sátron keresztül vezetett az út, igazából már meg sem lepődtem, amikor odabent fémdetektoros kapuk fogadtak. Átvizsgálták minden cuccomat, majd hajóra szálltunk. Egész nap elég szar idő volt, reggel esett is, szóval a fotók nem a legjobbak, de azért rendíthetetlenül kattintgattam. Válogatok pár jobban sikerültet.
Battery Park:
Partról:
Ilyennel mentünk:
Hajónk első megállója a Liberty Island volt, mint megtudtam, korábban sok különböző neve volt már, és sok mindenre is használták, pl. a partok védelmére itt állítottak erődöt, stb. Most turisták és sirályok lepik el a helyet. Körbesétáltam a kis szigeten, és csináltam egy rakás képet, persze minden ugyanaz szerepel.
A szomszédos Ellis Island:
Manhattan néhány éve:
Következő állomásunk a közeli Ellis Island volt, itt is elég sok minden állt már, az utóbbi századokban ez a sziget szolgált bevándorlási hivatalként, ezért az itt maradt épületekben az Amerikába bevándorlók krónikáját megörökítő múzeumot rendeztek be. Elég nagy infóhalmaz állt rendelkezésre, ezért csak átfutottam a háromszintes épületet. Igyekeztem a magyar vonatkozású részeket lekapni.
Csomagok:
Kikerestem egy magyar útlevelet a falról:
Az egyik szoba sarkában meghagyták az eredeti falfirkákat, amit a bevándorlásra várók készítettek:
Hungarian servant:
Ezer korona:
Különböző vizsgálatoknak vetették alá a bevándorlásra várókat, pl. rombuszt kellett rajzolniuk. Sokaknak még nem volt a kezében ceruza, ezért nem nagyon ment:
Itt vizsgálták a bevándorlókat:
Ezt a képet párszor megcsináltam:
Bevándorlók névsora, részlet:
Néhány Kosa:
Ellis Island:
Visszaértem a partra, majd metróra pattantam.
A hazaút nem volt annyira egyszerű. A Grand Centralban az egyik információs táblán láttam, hogy éppen indul egy vonat White Plains-be. Nem pöcsöltem tehát, odarohantam a 107-es vágányhoz, és felpattantam. Aztán láttam, hogy ez North White Plains-be megy. A kalauztól megtudtam, semmi gond, megállunk White Plains-ben is. Aztán kiderült, hogy nem csak ott, de mindenhol, minden kis faluban megállunk, ez bizony nem expressz-vonat. De tényleg. Sorra hagytak el minket a vonatok, mi meg csak mentünk, mendegéltünk. Jó 55 perc alatt értünk White Plains-be, közben már magamon röhögtem, ahogy sorra jöttek a megállók, és még sehol nem jártunk.
Megtaláltam az autómat, és hazajöttem. 3 óra alvás következett, majd indultam dolgozni. Megint elég hosszadalmas volt a meló, de legalább nem nagyon voltak komplikációk. Reggel fél 8-ra végeztünk.