2006. VIII. 23-24. New York

Kezdek átállni az itteni időzónára, sikerült kb. 8 órát aludni, 6-7 körül keltem. Reggelire volt valami bundáskenyérhez hasonlító dolog, plusz még ettem ezt-azt, hogy sokáig bírjam.

Amiről még nem esett szó, előző nap megnéztem, mit tud a TV, van egy rakás csatorna, kb. 30-40, ezek nem túl izgalmasak, de ezen kívül itt is működik a Video on Demand. A távirányítón külön erre kialakított gombbal lehet bemenni a menübe, ahonnan egy rakás film és egyéb kérhető, persze pénzért. Érdekes, hogy még a szállásom aktuális egyenlegét is le lehet kérdezni, vagy kicsekkolni TV-n keresztül(!).

Elég sokat pöcsöltem, így csak 11 körül indultam el. A parkolás most könnyebben ment, találtam egy helyet, ahova pont 11-ig nem volt szabad megállni, ezért még szabad volt. A legtöbb helyen ki van jelölve pár óra, amikor sejtésem szerint takarítják az adott járdaszakaszt, ekkor tilos ott megállni.

Külvárosi képek:




Metróvégállomás:


Metró belül:


Az állomásokon nem nagyon mertem fényképezni, ezek a legveszélyeztetettebb helyek terror-szempontból, nem akarom, hogy valaki rosszat sejtsem rólam.

Bemetróztam a Generation Records-ig, itt aztán elég jelentős időt töltöttem el. Az új 7”-ek között nem volt sok érdekes, de a használtak között rengeteg gyöngyszemet találtam. A falon pl. leltem egy eredeti Dead Kennedys 7”-et. Láttam, hogy van a pulton belül egy doboz, amit csak a műértők túrtak. A nagylemezek átlapozása után (itt is találtam 2 érdekeset) én is elkértem a dobozt. Ebben értékesebb régi heteseket tároltak, amiket gondolom nem mertek csak úgy kipakolni a pultba. Kénytelen voltam innen is beszerezni pár dolgot. Az egészhez hozzácsaptam a Heartattack ‘zine utolsó számát, majd egy jelentős összeggel könnyebben de egy rakás lemezzel a kezemben távoztam.


Pár sarokkal arrébb betértem a már előző nap kinézett vegetáriánus étterembe, ahol egy vegaburgert, vagy mit rendeltem. Nem volt rossz, így nézett ki (telefonos kép, csak nem vettem elő a nagy gépet:


Terveztem még erre a napra két reggae lemezboltot is, de már eléggé tele volt a kezem, meg számolnom kellett az esti melóval is, szóval inkább csak sétáltam egy kicsit északra a 5th Avenue-n egészen az 59. utcáig. Állítólag itt vannak a legelegánsabb üzletek, tényleg láttam egy-két komoly kirakatot.

Híd a házak között:


Még egyszer a Lapos Ház:


Madison Square:


Madison Square Park:




Itt tényleg kifekszenek a hatalmas toronyházak tövébe telepített kis parkra és úgy csinálnak, mintha valami természetes környezetben lennének.

Empire States, a hatalmas:


Tükör:


Valami állami épület:


Az épülő talán Bank of America székház, 2008-ra lesz kész, ilyesmit olvastam, amikor a tövében jártam:


Könyvtár:

Chrysler Building:


Jártam a legpuccosabb szállodák tövében is, teljesen megszokottak a hasonló autók:


Csokis, elég jó cuccok voltak a kirakatban, bemenni nem mertem:


Betértem a Barnes&Noble helyi boltjába, ami 1800-akárhány óta létezik, és szerényen csak a világ legnagyobb könyvesboltjaként hirdetik. Van benne valami. A dallas-i Barnes&Noble-ök is hatalmasak, de itt a kínálat még azoknál is nagyobb volt. A földre színes csíkokat festettek fel, ezeket követve juthat el az ember különböző termekbe, telis-tele kategorizáltan tárolt könyvekkel. Mindez három szinten. Van itt minden, és azon belül is mindenből legalább 10 fajta. Próbaképp kerestem magyar útikönyvet, 9-et találtam. Kb. ugyanennyi magyar nyelvet oktató szakkönyvet. New Yorkról legalább 100 kiadvány szerepelt, többek között legalább 3 vegetarian guide, vagy éppen olyan könyv, ami csak azt sorolja fel, hogy Manhatten-ben melyik utcában mikor lehet parkolni. Durva.
Hatalmas kínálat van tudományos és tankönyvekből, végignézhetetlen.

Sétám során betértem egy Best Buy-ba, ahol többek között megcsodáltam néhány hatalmas TV-t, $2-3000-ért már szépen be lehet velük borítani otthon a falat. Hihetetlen, hol tart a technika. Az egyik polcon az elavult DVD-k mellett már ott voltak a HD DVD és BlueRay filmek is.

Furcsa, de itt is létezik tök ugyanolyan Metro újság, mint otthon. Bár azt nem láttam, hol osztogatják. Másik érdekesség: tegnap magyar turistákat hallgattam a metrón, persze nem fedtem fel magam.

Hazatértem, kicsit pihentem, majd elindultam dolgozni. A szállásomtól egy köpésre található a hatalmas labor, ahol a munkát kellett végezni. Szokás szerint nemzetközi gárdával dolgozom, amerikaiak, írek, olasz írek, stb.

Azt hittem, fél óra alatt meglesz minden, nos kisebb problémák adódtak, így este 10-től reggel 9-ig rohadtam ott, amikor elengedtek, bár még nem oldódott meg semmi. Mivel előző nap reggel keltem, már jó 26 órája voltam ébren, azt se tudtam, hol vagyok. Nagyon szenvedtem.

Hazagurultam, még elcsíptem a reggeli végét, durván bezabáltam a sok gusztustalan junk food-ból (másnap reggelig nem is ettem semmit), közben termeltem 3 tonna szemetet (minden eldobható persze, itt nem ismerik a mosogatás fogalmát), majd lefeküdtem.

4 órát aludtam, úgy terveztem, hogy még bejutok a városba délután 4 körül, és beállok a sorba a Rancid bulira, mivel este úgysem kellett dolgoznom. Már úton voltam, amikor hívtak, hogy a probléma még mindig fennáll, valamit kéne vele kezdeni. Visszajöttem a szállodába, telefonkonferencia, problémamegoldás. Nem tudom, még mennyit szenvedtünk, mire sikerült lezárni az ügyet. Már nem lett volna értelme elindulni Rancidre, úgyse jutottam volna be. Szóval inkább lefeküdtem (délután járt az idő), és másnap reggelig aludtam. Most már teljesen összekavarodtak bennem az időzónák, nem tudom, mikor van nappal és éjszaka, itteni, otthoni időszámítás, nappali, éjjeli meló, stb. :)