2006. VIII. 21. Budapest - New York

Taxival próbáltam megközelíteni a repteret, a vihar utáni állapotok miatt az amúgy is reménytelen közlekedés tovább romlott, szóval másfél órával a célidő előtt már indultunk is. Nagyjából jól saccoltunk, kb. 70 percbe telt, mire kijutottunk Ferihegy 2A-ra. Jófej volt a taxis, anyázott a szabálytalanul közlekedőkre, közben ő követte el a legdurvább akciókat. A New York-ba induló gépre csomagot feladókat külön paraván mögé terelték egyesével, és átvizsgáltak mindent Ilyet még nem láttam, a nagy csomagokat soha nem nézte eddig senki. Amikor már jó hosszú sor kígyózott (2 órával a gép indulása előtt jártunk), elkezdtek szelektálni. Az én cuccaimat pl. nem kellett kipakolni szerencsére. Mondjuk nem is volt nálam bomba. A kézipoggyász- és személyellenőrzés nagyon lazán ment, szinte semmit nem néztek. Beszálltam a Malévos pontgyűjtő akcióba, aztán helyet foglaltam a földön, mivel a gate-nél már minden szék foglalt volt, nem vitték túlzásba. Jöttek-mentek az emberek, hívtak ezt-azt, én is bediktáltam az itteni szállásom címét, amúgy csak vártunk. A gépre felszállni csak újabb ellenőrzés után lehetett a legutóbbi biztonsági előírások miatt, semmilyen folyadékot és hasonló gyanús szert nem lehetett felvinni. Emiatt hatalmas sor alakult ki, majdnem 1 óra csúszással tudott csak mindenki felszállni. Körülöttem minden külföldi anyázott, hogy erre a reptérre többet nem jön. Gratulálok, ez Magyarország! Csak azt nem értem, miért nem kezdték el egy órával előbb az ellenőrzést?

Bal hátul, ablak mellett kaptam helyet. Csak egy gond volt, hogy pont a szárnyat láttam, és semmi mást. Asszem 767-essel repültünk, így nézett ki:



Nem a legújabb technika, de azért el lehetett viselni. A mellettem ülő amerikai suttyó a párnájára támaszkodott, amit a köztes elválasztó korlátra rakott, ezáltal totál átlógott hozzám. Ez kurvára idegesített az út első 4-5 órájában, de aztán megszoktam. :) Szóval ott nyomorogtam, és próbáltam átvészelni az utat. A képernyőket nem láttam rendesen, ráadásul a fülesnek csak az egyik fele szólt, szóval a két vetített filmet nem néztem meg. Fanzine-t olvastam, de csak lámpafénynél lehetett, mert a vetítés miatt le kellett csukni az ablakokat. A kaját sem vitték túlzásba, egyszer volt meleg kaja (vega kaja = tészta), egyszer valami szendvics, meg az elején kis sós bizbasz. Kicsit éheztem. Itatni sem itattak minket halálra, ami külön gáz, mivel nem lehetett vizet sem felvinni. Szóval most nem élveztem annyira az utat, mint a múltkor. Szerencsére 9:15 volt csak a menetidő, plusz a késés. Többnyire szép volt a kilátás, kis mozgással azért lehetett látni a tengert, sokszor nem takarták felhők. Csináltam pár képet, nem lettek túl jók, itt van egy-kettő:

Budapest:


Amerika:




A határőrségig kis folyosókon kellett bolyongani, aztán beálltam a sorba a sok külföldi mögé. A fiatal fickó elég sokat szívózott velem, nem igazán tudom, mi volt a baj, csomót nyomkodta a gépet, meg rázta a fejét, vett párszor ujjlenyomatot, de aztán végül átengedett, és 2007 februárig adott tartózkodási engedélyt is. Asszem elég lesz. :) Meglettek könnyen a csomagjaim, a vámvizsgálaton simán átsétáltam.

Sokat ér a tapasztalat, most már nem éreztem magam annyira elveszettnek a baromi nagy JFK reptéren, mint amikor DFW-ben szálltam le januárban. Össze nem lehet hasonlítani a mi kis Ferihegyünkkel. Vonatozás közben arra lettem figyelmes, hogy a szembejövő járműnek nincs sofőrje. Jéé, és mi is az első kabinban álltunk, és sehol senki. Automatizált vonatok járnak körbe-körbe a terminálok között! Eljutottam a Car Rental Centerbe, ahol simán megkaptam a múltkorról már ismert Ford Taurusomat. Kicsit vigyorogtam, amikor újra ott álltam a remek járgány előtt. :) Ez már egy újabb konstrukció, van benne pár újítás, pl. fényre sötétedő visszapillantó. Benne alig 1000 mérföld eddig. :) A vezetés sem okozott gondot, az ismerősök nyugalmával hajtottam el Elmsford városába. Persze GPS vezénylettel. Út közben most is perkáltam $4.5 hídpénzt.

Már otthon megnéztem Google Map-en a szállásom helyszínét, fura volt, hogy az adott címen csak egy felüljáró látható, semmi szálloda. Sajnos a GPS is oda vezetett. A környéken nem találtam semmit. Keveregtem egy darabig, aztán felhívtam a szállodát, szerencsére megvolt a telszáma. Valami rosszul van itt számozva, két 200-as házszám van az úton, mindenesetre a kapott instrukciók alapján kis további kavarás után meglett a hely. Így néz ki:



Ez pedig a szép autóm:


A becsekkolás rendben ment, szimpi vicces fickó állt a pultban. Elsőre nem jutottam be a szobámba, mert rossz ajtón próbálkoztam, de aztán sikerült. :) Van szép nagy ágy, hatalmas TV, szóval az alapvető dolgok, amik egy üzletembernek kellenek. Persze nem egy Residence Inn, nagyon megszoktam az ottani szolgáltatásokat. Nincs konyhám, de még csak egy hűtőm sem. Hova rakom így a jégkrémet, amit veszek? Persze ez a hely nem arra való. Net is van, wireless, valami kódot kellett az elején beütni, ez se ment elsőre, de segítettek. Szóval minden király.

Szoba:


Kilátás:



Már nagyon éhes voltam, szóval lecuccolás után azonnal kajáldát indultam keresni. Elmsford egy pici külváros, a főutcán találtam egy pizzériát. Nem tűnt túl puccosnak, de árak azok voltak. A fiatal pultos csávó beikszelte az étlapon a vegi pizzákat, én meg választottam egyet. Kérdezte, hogy szelet, vagy egész. Egészet kértem persze. Volt mini, small meg talán large. Gondoltam, a small jó lesz. Kb. 20 perc alatt elkészült, eddig kortyolgattam a Coca-Cola sajátmárkás vizét, ami csapvíz pár ásványi anyaggal dúsítva. Abba a hibába nem esek még egyszer, hogy itt valódi csapvizet igyak. :) A srác egyből dobozolta a kész kaját, de én szóltam, hogy a helyszínen fogyasztanám. Nem feltételezte, hogy egyedül nekiállok a "small" kb. 50 cm átmérőjű pizzának. :) Megpróbálkoztam vele. Isteni finom zöldséges cucc volt, kézzel-lábbal fogyasztottam, mert evőeszközt nem kaptam. A negyedik szelet környékén mondta a srác, hogy el is vihetem ám a végét, szóval inkább nem ettem magam halálra. Az ár mondjuk húzós volt, de egyszer megengedhettem magamnak.



Visszatértem a szállodába, és le is feküdtem gyorsan, mivel otthoni idő szerint már erősen hajnaltájt jártam.