2006. I. 28. New York

A szombatom szabad volt, ezért erre a napra koncertlátogatást terveztem. Nem meglepő módon az összes érdekes buli sold out volt már aznap. Szerencsére kiszúrtam, hogy a Municipal Waste nyom egy délutáni bulit is. A késői fekvés miatt nem volt már sok időm, hogy elérjem a délután 3-ra kiírt bulit, szóval gyorsan összeszedtem magam. Reggeli a már említett lekváros baromság.

Az ablakom alatt időközben elindult egy felvonulás. Kínai újév volt ugyanis pont aznap, és pont a szálloda előtt vonultak el a népek, és a szomszédos parkolóban gyűltek össze. Érdekes volt, nem is lett volna vele gond, ha nem zárták volna le az utcánkat a rendőrök, a felvonulás így az egész terepet elfoglalta. Nem volt tehát könnyű feladat kiállni az autóval, és minél gyorsabban elhúzni a környékről.

Korábbi tervemnek megfelelően ebédelési céllal egy közeli közértbe mentem. New York teljesen más, mint Dallas, itt nincsenek olyan nagy bevásárlóközpontok, az autók sem akkorák, sőt az emberek sem annyira dagadtak. Azért ez egy komolyabb bolt volt, vettem tehát egy nagy zsák chipset ebédre, hozzá egy Sprite 0-t, amiben 0 cukor, koffein, kalória, stb. van. Tehát nincs benne semmi. A kocsiban magamba tömve a nagy adag chips-et megint a dietary information-t tanulmányoztam. Mindig 1 serving-nyi adagról írják le, hogy a napi szükséges zsír, szénhidrát, vitamin hány százalékát tartalmazza. Ha 11 szem chips egy serving, akkor persze nem rossz a napi zsírigény tizenegynéhány százala, de közben meg ott virít a zsákon nagy betűkkel a levédett szlogen: “You can’t take just one.” Nos, én kb. 30 serving-nyi chips-et tömtem magamba, hogy aznap már ne nagyon kelljen ennem, nem igazán egészséges megoldás, de takarékos.

A parkolást az előző naphoz hasonlóan intéztem el, mint később kiderült, nem túl szerencsésen...

A 7-es metróról átszálltam az F-re, majd sétáltam egy kicsit, és eljutottam a kinézett klubhoz. Már az utcán gyűltek a punkerek, öröm volt látni. Volt még időm, szóval sétáltam a környéken, ez inkább klubnegyed bárokkal, stb. Befizettem a nem túl komoly beugrót, kaptam pecsétet és sorszámot (minek?) a kezemre, amit 3 nap alatt sikerült csak levakarni magamról. A klub, melynek nevét elfelejtettem feljegyezni, egy folyosóból, a belőle nyíló kisebb szobából, és egy nem éppen rendezett kertből áll. Mint később, megtudtam, több, mint 20 éve rendeznek itt koncerteket, és most végre meg tudták venni az épületet a várostól. A felújításra gyűjtöttek.

A disztróban találtam egy érdekes fanzine-t, a Heartattack-et, komoly fél dollárért megvettem. A lemezkritikák között örömmel fedeztem fel a Silver Shine 7”-et, írtam is gyorsan egy SMS-t Rolee-nak a jó hírrel, hogy Amerikában is ismerik őket. A teremben gyűlt a nép, és kezdett a Villians vagy a Disnihil, fene se tudja. Mindenesetre crust-ot játszottak, mert ez crust buli volt crustpunkokkal. A gyors kezdés után megmutatták, hogy lassan is lehet crust-ot játszani, érdekes volt. A nem létező színpad előtt 3-4 sornyi ember állt, majd következett a tánctér, ahol néhány ember produkálta magát, majd a többiek mögöttük álltak. A második zenekar a crust-ot trashmetállal ötvözte, többre nem emlékszem.

Az egyik zenekar:


A Caustic Christ már maradandóbb élményt nyújtott, a közönségben is többen beindultak a gyors hc-punk zenére. A dobost egy fiatal 17 éves srác helyettesítette, nagyon jól végezte a dolgát. Remek koncert volt.

Kis időre kinéztem a kertbe, itt találtam meg a Municipal Waste disztróját, volt nagy kínálat, végiglapoztam a kapható lemezeket, de érdekeset csak olyat találtam, ami már megvolt. A koncerten pedig elszabadult a pokol! A kis teremben mindenki megőrült. A koncert előtt hátulról egy varázsló ügetett be az első sorba, majd elkezdődött a buli. Emberek egymás hegyén hátán, singalong, stb. A zene annyira nem fogott meg, de tényleg hatalmas buli volt. A közönség soraiban egy sárkányt is láttam:


Itt nagyon megy a hátról body surf, többen térdeltek le a tömeg elé, hogy a hátukról lehessen dobbantani. Kb. ilyen volt a hangulat:


A zenekar tagjait mondjuk nem igazán láttam, de emlékezetes esemény volt mindenképp.

A bulinak kb. este 7-re vége is volt. Elindultam a Generation Records lemezboltba, amit a fórumon ajánlottak. Pár metrómegállónyira meg is találtam. Na, itt eltöltöttem egy kis időt, hatalmas punk/hardcore lemezboltról van szó, végiglapoztam az összes 7”-et és LP-t. Komoly feladat volt, mivel nem 100 darabról van szó. Mondjuk túl sok érdekeset nem találtam, ezért a nagy bevásárlás elmaradt. A Thrice Artist in The Ambulance-e, egy régi Sex Pistols 7” és a clear Locust / Melt Banana split került be a kollekciómba.

Nem meglepő módon a közönségből több ember is kötött ki, és itt is megtaláltam a Silver Shine 7”-et. :) Lehetett továbbá kapni rengeteg CD-t, pólókat, plakátokat, stb. Szóval volt választék.

Ez a lemezbolt, bár nem látszik:


Az utca másik oldalán kiszúrtam egy sakk-szaküzletet:


Volt “néhány” sakk-készlet, a kirakatban csináltam pár jó szar képet:



Ezt pedig bent a boltban:


A szomszédos üzletben pedig játszani lehetett.

Ha már ott volt, kisétáltam a Washington Square-re, ami semmi extra, viszont van rajta egy diadalív. Elindultam a CBGB’s felé, útközben belebotlottam a Tower Records és Tower Video szaküzletekbe, nos, itt is volt kínálat. A legendás klubot csak kívülről tekintettem meg, bent valami reggae buli ment éppen. Emberek lézengtek a hely előtt, szóval nem fotóztam, úgyse volt mit. Aztán továbbálltam.

Kicsit még sétáltam a környéken, meg van a hangulata az egésznek. Metróra pattantam, majd kisebb keresgélés után az autóm is meglett. Egész nap nem ettem semmit, csak a chipset reggel, szóval már elég éhes voltam. Vacsora: a közértben vásárolt biscuit, ami pogácsa alakú kis kenyérnemű, plusz cheddar sajt, plusz alma. Egész jó volt.

A szomszédban ordított valami kínai TV adás, erre aludtam el.