2006. I. 20. Dallas, Fort Worth

Meló, ebédre elvittem a kollégákat a közeli kínai vegibe, ízlett nekik.

Este gyors közértezés. Egyszerűen nem lehet kevés kaját venni, mindenből csak hatalmas adagok vannak. Vettem persze megint fagyit, Pecan ízesítésűt. A szótár szerint ez a pekandió, ami kicsit más, mint a rendes dió, de hasonló az íze. A fagyi persze zseniális.

Gyors vacsora a vásároltakból, majd irány megint a 1919. Jó ez a hely. Szokás szerint barátságos hangulatban telt a buli, lehettünk max 20-an az előadókkal együtt.

Akusztikus estet tartottak, érkezésemkor kezdett egy szál gitáron egy srác. Nem volt valami nagy szám, kissé hippi-feelingje volt az egésznek.

Utána következett Shannon Murray, aki megmutatta, hogy egy szál gitárral is lehet igazán lendületes, érzelmekkel teli folk/punk zenét játszani. Remek volt! Persze sok kommentárral fűszerezve az egész, a közönséget is bevonva (pl. singalong:).

Harmadikként egy másik csaj próbálkozott egy fotelből előadva a kissé még kezdetleges számait. Értékelhető a bátorsága, hogy egy szál gitárral és nulla hanggal kiállt énekelni.

Zárásként átkergetett minket az utolsó fellépő a kis könyvtár-szobába, ahol az ott található orgonán adta elő a számait. Mint elmondta, a saját zongoráját pár napja falhoz vágta, ezért most azon nem tud játszani. :) A rikító ruhákba öltözött kissé őrült csaj elég érdekes szerzeményeket adott elő, szerintem sokat improvizált is. Többnyire összefüggéstelen gondolatokból állt a szöveg, ahogy a számok közti kommentárok is. Egyszer ilyet is kellett látni.

A hely egyetlen negatívuma, hogy bárki jöhet-mehet. A múltkor pl. egy csöves fickó zavart be kicsit a képbe, most egy kissé bolond nő szakította félbe az utolsó koncertet, és kis pénzért előadott egy-két saját számot.

A klubban egyébként senki nem dohányzik, piáról pedig végképp szó sincs. Elég fura, de itt a fiatalok nem isznak! Gondolom kicsit erősebb a törvényi szabályozás, mint otthon. A fellépőknek általában nem a szervezők biztosítják a szállást, hanem a színpadról bemondják, hogy kéne "a place to stay", és aztán valaki felajánlja a szállását.

A hazaút igazán élvezetes volt. 120-szal száguldani a majdnem üres utakon, miközben szól az Idoru, és érezni a járműben, hogy a 180-at is simán hozná. Király.

Shannon Murray honlapja, az összes lemeze letölthető:
http://www.shannonmurray.com/