2006. I. 19. Dallas

Újabb munkanap, ebéd egy másik szendvicsesben. Elég finom volt, bár van egy olyan sejtésem, hogy a biztonság kedvéért a vegetáriánus szendvicset is jól megforgatták húslében.

Elég sokáig ültem a melóban, szóval utána rohanás haza, gyors kaja (saláta kenyérrel, mint tegnap), majd nyomás a Red Blood-ba. Az $5-os parkolót kiborítónak tartom, de más biztonságos alternatívát még nem találtam. Beugró $10. Lekéstem pár bandát, meg igazából fogalmam nincs a sorrendről, szóval neveket nem mindig írok. Épp egy elég béna zenekar kezdett, amikor érkeztem, nulla lelkesedés, bénázás, húrszakadás, sablon metalcore zene.

Utánuk játszott a Ten Cent Pistol, ami kb. FallenIntoAshes meets Dillinger Escape Plan. Egész jó volt. Asszem őket követte az este legnagyobb nevű bandája, a Victory Records-os Scars of Tomorrow. Hogy ezek már ők, csak később jöttem rá, pedig egy lemezüket már hallottam. Mondjuk a tagok viselkedéséből sejteni lehetett, hogy nem kezdő zenekarról van szó. Kb. egy ember ismerte a számokat, néhányan meg nyomták a mosh-t. Nem volt túl nagy durranás. Ha jól sejtem, a The Final Burden alatt akartam majdnem elaludni, ki kellett mennem levegőzni egy kicsit, hogy ezt elkerüljem. Közben azon filozofáltam, hogy ugyan minek járok én totál ismeretlen zenekarok halál unalmas koncertjeire.

Aztán a záró két zenekar megmutatta, hogy miért. Na, itt már nem akartam elaludni! Az Upon a Burning Body a Darkest Hour korábbi lemezeinek hangulatát hozta, igazi mosh-metált játszottak, a közönség pedig felszántotta a táncparkettet. Az énekes többnyire ordított, de néha durván mély hörgésbe váltott át. Az egész nagyon energikus volt.

Zárásként pedig az austin-i Thumbscrew következett, akik a metalcore-t leginkább káosz elemekkel ötvözték. Összetett ritmusok, őrült összevissza dallamok, mindehhez profi előadásmód és spéci fények. Nagyon nagy bulit csináltak.

Közönség egyébként kb. a zenekarok tagjaiból állt, kívülálló alig pár ember érkezett.

Bevásároltam az utolsó két zenekar CD-iből, majd hazaindultam.

Kisebb problémám akadt abból, hogy a navi rendszer nem akart egy műholdat sem látni, így aztán érzékelhettem, hogy mennyire nem tudnék bárhova eljutni a segítsége nélkül. Szerencsére egy idő után már ment a dolog, így sikeresen hazajutottam. Azt hiszem, el kell kezdenem memorizálni az utcák nevét, mert így még jól eltévedhetek a városban egyszer...