2006. I. 15. Dallas, Fort Worth

A vasárnap a szombathoz hasonlóan indult, ébredés 9 körül, kaja az utolsó pillanatban. A tejes dobozra rá van írva, hogy "open on the other side". Hihetetlen. A parkolójegy mindkét oldalán található szöveges instrukció, "this side up"/"other side up". Ki gondolná, hogy a dátumot tartalmazó oldalt kell felülre rakni...

11 körül bírtam elindulni, pont jó volt az időzítés, mivel a látogatandó fort worth-i Kimbell Art Museum vasárnap csak délben nyit, az út meg kb. egy óra. A környéken pofátlanul drága parkolók fogadtak, $6-7. Persze kicsit távolabb már simán leparkoltam ingyen egy ottani egyetem egyik épülete előtt. Mint kiderült, a nagy felhajtást persze nem a művészetek kedvelői okozták, hanem egy hatalmas vidámpark, ahonnan üvöltött a zene, pörögtek-forogtak a különböző játékok. Úgy gondoltam, ide inkább nem nézek be. Beléptem az igen visszafogott külsejű múzeumba. A $12 + adó (furcsa módon mindenhol az adó nélküli árakat tűntetik fel, mondjuk nem is 20%-ról van szó) kifizetése után beléptem a Gaugin and Imressionism című kiállításra. Nem vagyok különösebben járatos a művészetekben, de a kb. 50 képből és pár szoborból álló kronológiai sorrendben bemutatott alkotás végére érve rájöttem, hogy itt Gaugin korai műveiről van szó, amiket az előtt festett, hogy elvonult volna Tahiti-re. Végigolvastam majdnem minden infót, de tuti, hogy holnapra el is felejtem az egészet.
http://www.thelostimpressionist.com/

Elérkezett a kaja ideje, irány Fort Worth egyik legnépszerűbb vegi kajáldája, a Spiral Diner & Bakery. Kis kavarás után meg is találtam. Végre egy igazi amerikai kajálda, nem kínai, indiai, stb. A pincér srác elég ismerős volt, mint kiderült, előző nap ő fogadott a 1919-ben. :) Kicsi a világ. Mondjuk nem nagy véletlen, pl. érkezésem másnapján a vegi kajáldában egy Vitamin X pólós gyereket szúrtam ki, aki persze este ott volt a HC koncerten is. Ettem valami burrito-t, amiben mindenféle cucc volt, főleg vegan-rántotta. Nem volt rossz. Az étterem kis szigetként áll az amerikai szeméthalom tengerében. Minden organic food, teljesen vegan, igyekeznek minimális mennyiségű hulladékot termelni, stb. Különösen szimpi volt az étlapon a felszólótás, miszerint az alkalmazottak azért vannak, hogy segítsenek, nem hogy kiszolgáljanak ("to help and not to serve"), ezért úgy is bánjunk velük. Láthatóan a pincérek tényleg szeretnek itt dolgozni. Sajnos a vegan-fagyi elfogyott, ezért egy nagyon finom csokis sütit ettem, így $10-ból megúsztam az ebédet.

A helyi látványosságokat bemutató kis térkép alapján úgy döntöttem, hogy elmegyek még a Fort Worth Zoo-ba, amit pár mérföldnyire meg is találtam, de odaérve láttam, hogy csak délután 4-ig van nyitva, így már csak egy órám lett volna körbenézni, ennyit nem ért volna $15. Talán majd legközelebb.

Így tehát shoppingolni mentem. Egy netes ajánló említette a Galleria-t, mint látványosságot. Visszavezettem tehát Dallas-ba. Néha még mindig nehéz a navigációs rendszer instrukcióit követni, most egy olyan országúton kötöttem ki, ami a rendszerben nem is létezett. :) További érdekesség, amikor a 4-5 sávos autóút legbelső részén külön vészhelyzetekre kialakított plusz egy sávot alakítanak ki. Mondjuk hely az van bőven.

Megérkezve parkolót kerestem. Talán már mondanom sem kell, a shopping center hatalmas, a környező több szintes parkolókat különböző színek azonosítják, hogy visszataláljon az ember. A kékben találtam helyet, majd besétáltam a Galleria-ba. Képzeljünk el tetszőleges hazai bevásárlóközpontot, szorozzuk meg kettővel méretben és színvonalban, így már közel járunk a valósághoz. Itt nem ócska butikok sorakoznak egymás mellett, hanem igazi divatcégek boltjai. Drága ruhák, ékszerek (a gyémántkínálatba belenéztem:), órák, tollak, stb. A legtöbb kirakatba árak sincsenek kirakva. Persze itt is akadtak más boltok, kajáldák, stb., de teljesen más volt, mint egy hazai shopping center. Középen jégpálya, ahol leginkább kezdők próbálkoztak a korizással. Az alsó szintet márvány, a felső kettőt padlószőnyeg borította. Itt valahogy nem fogott el az undor sétálgatva a boltok között. Egy Sony szaküzletben megint tudtak újat mutatni nekem: olyan videójáték, amit saját tested mozgásával vezérelhetsz. Rövid kalibrálás után a játékos felé irányuló kamera segítségével lehet mozgatni a virtuális karaktert, aki mindent úgy csinál, mint a monitor előtt idiótán mozgó ember. (Érthető?) Továbbá PSP-k, hatalmas plazmatévék, laptopok, stb.

Betértem egy lemezboltba, ahol megpillantottam valamit, amit sajnos nem tudtam otthagyni. Nem nehéz kitalálni, SpongeBob-ról van szó. Kb. fél méteres plüss kivitelben. :) $25-ről $20-ra leárazva, amiből még lejött 25% kedvezmény, így aztán tényleg nem lehetett otthagyni. Most már tuti, hogy kell vennem egy táskát a hazaútra. Vicces lesz, amikor a csomagvizsgálatnál a monitoron csak egy hatalmas szivacsot fognak látni. :)


A hatalmas SponbeBob kínálat egy újabb érdekes darabja a PS2 Control Pad:


Besétáltam még egy zenekaros pólókat és hasonlókat áruló boltba, viccesen nézett ki az aktuális divatot követő ruhakollekció a kirakatban Bleeding Through pólóval. Még a lemezboltban láttam Dead Kennedys, Misfits, Green Day, stb. cuccokat, voltak igen jól kinézők, de hát ki az, aki ilyen helyen vesz magának felvarrót, sapkát?
http://www.galleriadallas.com/

A tankolás sajnos megint gondot okozott. Már nem lehetett tovább húzni, nagyon kevés benzinem maradt. A legközelebbi kutat otthagytam, mivel a bankkártya behelyezése után 5 jegyű zip code-ot kért tőlem. A következő Shell kútnál csak egyszerűen nem lehetett benzint venni, szóval a navi rendszer segítségével jutottam el a harmadik kúthoz, ahol már csak megkérdeztem, hogy mit csináljak, ha Magyarországon 4 jegyű az irányítószám. Bent a boltban hagytam a kutasnál a bankkártyámat, tankoltam, majd fizettem vele. Most csak azon izgulok, hogy remélhetőleg amíg én tankoltam, nem vett magának a fickó a kártyámmal egy plazmatévét... Nem kellett volna otthagynom nála. De lehet, hogy csak így tudta engedélyezni, hogy kint kártya nélkül tankolhassak...

Hazafelé még be akartam nézni egy másik elektronikai boltba, de valamilyen adminisztrációs hiba folytán megint a Fry’s-ban kötöttem ki. Most már egyenesen az iPod-okhoz mentem, ahol kipróbáltam egy kis 30 gigásat, persze beleszerettem, ha lett volna, meg is vettem volna egyet, de csak fehéret lehetett kapni (nekem fekete kell), szóval még van időm gondolkozni rajta, de szerintem kénytelen leszek venni egyet, annyira cool.
http://www.frys.com/
http://www.apple.com/ipod/

Este zaba itthon, lazulás.

Zárásként egy szép toronyház a Galleria mellett: