2006. I. 14. Dallas, Fort Worth

Reggel 9-kor próbáltam életet verni magamba, mert hétvégén 10-ig van reggeli. Megszáradtak a zoknik, így párosítottam, amíg bootolt a gépem, a pólók vasalása még hátra van, teszt jelleggel pár zsebkendőt próbáltam ki, sikerrel.

Reggelire továbbra sem eszem olyan kajákat, ami otthon egy komplett ebédnek elmenne, de még így is túl nagy a választék. Volt körtekompót, amit mindenképp ki kellett próbálnom, finom volt.

Reggeli után a belváros, azon belül a helyi Dallas Aquarium felé vettem az irányt. Parkolás $5-ért, persze három lépéssel arrébb már csak $3 lett volna. Na mindegy, a beugró is majdnem $20-ba került. A hely kb. olyan, mint a Tropicarium, kicsit talán nagyobb, és persze kicsit más a kínálat. A fényképezőgépem persze itthon hagytam, meg amúgy sem akartam túlságosan turistaként viselkedni, szóval csak pár képet csináltam telefonnal a kihagyhatatlan dolgokról. Persze mindenhol gyerekek nyüzsögtek, továbbá az állatkerten belül is volt legalább 3 (!) kajálda-piálda. Amikor az egyik ilyen üveggel elkerített rész mögött megláttam egy kb. 200 kilós csajt, ahogy tömött magába valamit, megállapítottam, milyen érdekes állat...

Nehéz lenne felsorolni, miket láttam. Különféle madarak, rengeteg szép hal, teknősök, ráják, krokodil, stb. Sok állaton látszott, hogy nagyon rosszul érzi itt magát, a legtöbb egy sarokba bújt el, és próbálta elviselni a gyerekek üvöltését, vakuk villogását. Bár próbálkoztak normális életteret kialakítani, szörnyen kevés volt a hely néhány állatnak, pl. a krokodil a kis lyukában alig bírt megmozdulni. Ezért nem szeretem az ilyen állatkerteket. A legszörnyűbb egy párduc (gepárd?) volt, aki tök egyedül egy kis üvegketrec sarkában feküdt egy kis szalmahalmon, miközben mindenki az üveget kocogtatta, hogy megmozduljon.

A legemlékezetesebb állatok:
- két óriásvidra (vagy mi), persze baromi kis helyen, nagyon szép állatok
- olyan spéci csikóhalak, amik teljesen növényeknek néztek ki:

- lajhár szabadon, etetés közben. Tényleg barom lassú. :)
- gyönyörű flamingók hada

- a cápaúsztató kisebb, mint a Tropicariumban, gagyibb, ráadásul a világítás sincs túl jól megoldva, ezért többnyire a saját tükörképét látja az ember. Szerencsétlen állatok egy minimál medencében úszkáltak fel-alá.
- szabadtéri pingvin-részleg sok unatkozó pingvinnel.

- óriási halak és teknősök egy vízesés alatt
- óriáspolip az egyik akvárium sarkában elbújva

Azon kívül, hogy sajnáltam az állatokat, nagyon élveztem az egészet. A kiállítás végén újrafelhasználás céljából egy nagy bödönbe be lehetett dobni a kiállításhoz adott guide-ot. Én inkább elraktam emlékbe, plusz begyűjtöttem egy rakás szórólapot környékbeli látnivalókról. Most már tudom, hogy nem fogok unatkozni. :)
http://www.dwazoo.com/

Ebédelni elmentem az indiai kajáldába, ahova a múltkor nem akartam munkaidőben bemenni. Itt a boltok, kajáldák kisebb parkolók köré csoportosulnak, több helyen valamilyen nemzetiség képviselői üzemeltetik az egészet. Láttam már kínai-negyedet, ez pedig az indiai volt. Persze többnyire az adott nemzetiség képviselői látogatják ezeket a kajáldákat, üzleteket. Most gyorsan rá is keresek, milyen magyar helyek vannak itt. :)
http://www.magyarszo.net/
Fort Worth egyik testvérvárosa Budapest. :)

Az Udipi Café tényleg kicsit igényesebb, mint a kínaik, amikben voltam, rendes abrosz, szép teríték, de itt is van büfé jellegű szedd-magad. Ettem tehát mindenféle fogalmam nincs, miket. Többnyire jó fűszeres kaják, aki már evett a Szigeten Krisna-kaját, az sejtheti, milyen az ízvilág. Szerintem finom volt. Ettem pl. rizzsel töltött rántott erőspaprikát. :) Hétvégén mindenhol drágább az ebéd, szóval majdnem $10-t fizettem, de hétköznap ez is megúszható kb. $8-ból, szóval szerintem még visszatérek. Kaja közben láttam, hogy távozás előtt mindenki vesz egy kis üveg tányérból magának egy kis kanál valamit a tenyerébe, majd beleszórja a szájába. Persze ezt én sem hagyhattam ki. Az ebédet záró akármi kis magokból áll, olyasmi, mint a köménymag, csak más íze van. Egész jó.

Gyors bevásárlás után hazajöttem enni egy kicsit az újonnan beszerzett meggyes Haägen-Dazs-ból, majd indultam is tovább a Dallas és Fort Worth között található kisvárosba, Grapevine-ba. Itt megnéztem a Vetro nevű helyi kis üvegfújó üzemet. Meg lehetett nézni, ahogy készítik a kiállított különböző kreálmányokat. Láttam már pár ilyet, elég szép volt.

http://www.vetroartglass.com/

A környéken megtekintettem a helyi vasúti kiállítás szabadtéri részét.



Még elég sok időm volt, de elindultam a 1919 klubba, Fort Worth-be. Út közben megállapítottam, hogy FW-nek van belvárosa! Fények, emberek az utcán, éttermek. Ezek szerint csak Dallas központja halott.

A klub kicsit kijjebb, egy út szélén található. Este 7-ig, a kiírt kezdésig sétáltam egyet a környéken. Semmi extra, pár templom, külváros, benne egy elhagyatott ház, amit $100-ért ki lehet venni egy hétre, épp egy buli folyt itt. Délután a közértben rákérdeztem, hogy merre van a sör. A srác mosolyogva mondta, hogy az bizony itt nincs. Szerencsére a klubbal szemben találtam egy liquor store-t, ahol vettem egy hatos Budweiser Select-et. Amerika nem épp a söreiről híres, szóval főleg európai söröket árultak. Elhitték, hogy elmúltam 21, nem kértek semmilyen papírt.



A 1919 igazi punk hely, erősen foglaltház jellege van, bár nem az. Érkezésemkor az ott talált srác bemutatkozott, majd megmutatta, hogy mi merre van. Megnéztem a könyvtárat, ahol mindenféle könyvek, fanzine-ek közül lehetett válogatni. Működik itt még egy CD/bakelit kölcsönző is, ahol helyi bandák lemezeit lehet kivenni. Találtam egy szobát, ami az anarchista elveket követendő ingyen elvihető cuccokkal volt telepakolva, leginkább használt ruhákkal. Take what you need! A könyvtárban olvasgattam pár ingyenes fanzine-t, találtam érdekes dolgokat, pl. a környékről származó Budapest One nevű zenekarral egy interjút. A felső szinten készültek a koncertekre. Ez egy nagyobb üres tér összefirkált falakkal. Az egyik sarokba pakolták ki a hangcuccokat, amik persze teljesen profik voltak, otthon egy korrekt klubban ritkán szólnak ilyen jól a zenekarok. Eddig bárhol jártam, mindenhol nagyon jó volt a hangzás, és persze mindenkinek márkás hangszerei voltak. Ez itt sem volt másként.

Ha jól sejtem, a Bob White and The F-Electrics kezdett. Ez egy háromtagú zenekar, akik elég összetett, egyedi zenét játszottak. A dobos valamiféle effekt-szerkezettel generált mindenféle zajokat, ehhez jött a gitár-basszus különféle torzításokkal, minden tagnak volt egy rakás pedálja, néha társult az egészhez valamilyen rikácsolás. Egész jó volt. Látszólag a kb. 20 fős közönségnek is tetszett a jó fél órás koncert.

Az átszerelésre semmit nem kellett várni, mert a nem létező színpaddal szemben, a terem másik oldalán már kezdett is a Blonde Girls. Két gitár + dob, változó felállásban. Nekem a Tera Melos ugrott be róluk (nem mintha azt bárki ismerné), instrumentális őrület volt, amit nagy beleéléssel adtak elő.

Egy zenekar elmaradt, szóval zárásként érkezett a fő attrakció, az egytagú El Paso Hot Button. A srác egyszerre játszott a gitárján, dobolt, és énekelt. Rendes show-t kapott az a kb. 10 ember, aki megnézte a produkciót. Egy szál alulról világító lámpa, füstgép, lábdob, egy effekt (chaos pad), egy házilag gyártott lábdob-pergő kombó, és egy lábcinre szerelt csörgő. Ez volt a felszerelés. Zeneileg annyira nem volt nagy szám a dolog, megintcsak rnr-punk szerűséget kaptunk, de az előadásmód mindenképp tiszteletreméltó.


Az első két zenekarnál egyébként country elemek is feltűntek, ami errefelé nem meglepő, az Against Me! a legjobb példa rá, hogy lehet ezt jól is csinálni.

A bulinak kb. este 11-re vége lett, a srácok még elüldögéltek a klub foteljeiben, én inkább hazaindultam, mivel majdnem egy órányira van a szállásom a helytől.

Hogy a kaja-téma ki ne maradjon: itthon Baby Bel-t ettem friss kenyérrel, plusz bébiparadicsom és hagyma. Mindehhez a délután vásárolt sör.


http://www.1919hemphill.org/
http://www.ephb.com/
http://www.myspace.com/bobwhiteandthefelectrics