2006. I. 13. Dallas

Pénteki munkanap. Ebédre megint a közeli kínaiba mentem, de nem gyalog, mert el kellett ugrani kp-ért a bankba. Autós ATM, meg sem kell mozdulni. Egyébként igazából cash-re nagyon kevés helyen van szükség, talán a koncertbeugrón kívül minden fizethető kártyával, több helyen még a parkolóóra is. Az már más kérdés, hogy mennyire bízik meg az ember ezekben. Hogy ne legyen unalmas, megkóstoltam valami csípős levest, egész jó volt, aztán ettem mindenféle cuccokat.

A hosszú hétvégére tekintettel (hétfő itt szünnap) szóba került, hogy miket érdemes megnézni, két tippet kaptam, egy közeli műszaki cikk boltot, és a houston-i NASA-t. Utóbbi sajnos kb. 6 órányi vezetésre van, ami a térképet nézve nem sok, de otthon ennyi idő alatt simán megvan egy Bécs oda-vissza út.

A Fry’s-t viszont pár perc alatt elértem munka után. Ez után egy hazai Electroworld vagy hasonló csak egy vicc. Hatalmas bevásárlóközpont kizárólag technikai cuccokkal. Itt aztán minden van, amit csak az ember akarhat, hatalmas a választék. Számítógépes alkatrészek, kiegészítők, hangcuccok minden mennyiségben, hatalmas TV-k, játékok, kapcsolódó szoftverek, újságok, könyvek, rengeteg DVD. Néha kicsit tátva maradt a szám. Bementem egy hangtechnikát bemutató kis terembe, tényleg mintha beültem volna egy komolyzenei koncertre. Hihetetlen volt. Kissrácok nyomultak olyan számítógépes játékokon, amikről pár éve még álmodni sem lehetett, persze brutális háborús lövöldözős dolgokról van szó. Megnéztem végre működés közben egy X-Box-ot. Ami az egyik srácnak eléggé szaggatott a csúcs-PC-n, az itt tökéletesen folyamatosan ment (Call of Duty 2 asszem). Csak vitrin mögül láttam egy PSP-t, amin épp egy film (!) ment. Kár, hogy játékot nem láttam. A legleharcoltabb persze az Apple külön kis standja volt, ahol alig pár iPod maradt. Ezekkel szemezek, kénytelen leszek beszerezni egyet. Nem olcsó, és otthon is lehet kapni, de ez akkor is amerikai játékszer.

Rájöttem, jó, hogy 1-es kódú minden DVD, mert már tele lenne a táskám az összes kedvenc rajzfilmsorozatom gyűjteményes kiadványaival. Folyt a nyálam rendesen.

Hazafele egy vonat haladt át az úton. Itt még a vonatok is olyan hosszúak, hogy 5 percig csak tehervagonokat néztem áthaladni...

Pénteken nincs szállodai vacsi, szóval megettem a maradékokat, majd útra keltem szokás szerint a Deep Ellum-ba. Az új célpont a Liquid Lounge volt, ami pár sarokra található a Red Blood-tól. (Igazából az egész negyed csak pár sarokból áll...) A parkolást most $7-ból tudtam kihozni, kurva drága. A beugró $8 volt, személyi (esetemben útlevél) bemutatása mindenhol kötelező. Kaptam karszalagot, és pecsétet a kezemre, hogy vehetek alkoholt is. És igen! A legenda igaz, itt a 21 alattiak tényleg egy-egy nagy X-et kaptak a kezükre. A kezdésig még volt kb. egy óra, szóval sétáltam egy kicsit a környéken, benéztem valami szir-szar árus boltba. Láttam pár érdekes helyet, van egy kicsit arrébb egy reggae klub, ahonnan dancehall zene szólt, és elsétáltam egy kocsma mellett, ahol a nagy déli zászló előtt egy tipikus country zenekar játszott a körben ülő sört kortyolgató lokálpatriótáknak. Komolyan, mint a filmekben.

Visszatértemkor már jelen voltak az este szervezői (?) a Wrecking Crew. Azt hittem, a Meteors street team-jéről van szó, de nem, ez egy görkoris, egyenruhás csajokból álló csapat. ők tették ki az elég kis klub közönségének kb. felét. Sajnos a zenekarokról kb. említést sem érdemes tenni, annyira gyengék voltak. A The Vietnicks kezdett, ami egy hippi-kinézetű trió, valamiféle rockabilly-vel próbálkoztak, de elég minimális tudással rendelkeztek, pedig nem mai gyerekek. Béna volt nagyon. A The Hammercocks tagjai tudtak zenélni, csak sajnos igazi bunkó paraszt amerikai redneck-ekből állt a banda, és a néha fastcore-ral fűszerezett rnr-punkjuk többnyire az ivásról és a káromkodásról szólt. Szar tapló zene. Bár a Last of the Interceptors nem túl későn, fél 1 felé kezdett, és nem is volt rossz (semmi extra), már voltam annyira álmos, hogy inkább hazainduljak.

Kár, volt aznap este még vagy 3 érdekes buli, mást kellett volna választani. Hazafelé legalább szólt a NOFX. :)