2006. I. 10. Dallas

Nem túl sok érdekes történt ma eddig. Munka, csináltam ezt-azt délelőtt, aztán elvittek kajálni a munkatársaim egy közeli vietnámi étterembe. Na, ilyet sem ettem még. Az étlapon szinte csak húsok voltak, azért találtam valami tofus rizses csípős valamit, egész jó volt. Délután nem sok teendő volt, szóval elüldögéltem ott. Úgy tűnik, tovább maradok, mint terveztem, de ez majd kiderül.

Azt hittem, itt nincsenek dugók, de sikerült belefutnom egybe, amikor egy lemezboltot kerestem. A négysávos főút szépen megtelt, elég lassan lehetett csak haladni. A bolt meg csak mailorderrel foglalkozott, szóval tök felesleges volt odamenni. Visszafelé meg egy útlezárásba botlottam. A vacsorát ma nem vitték túlzásba, nem volt olyan nagy a kínálat, jobb is, legalább csak salátát meg egy kis chips-szerűséget ettem. Kezd megtelni a szálloda, eddig nem voltak ilyen sokan...

Estére mozizást találtam ki, megnézem az új Spielberg filmet, mindjárt indulok.

---

A következő izgalmas feladat a tankolás volt. Már csak kb. 45 mérföldre elég benzinem maradt, szóval kikerestem a legközelebbi benzinkutat, aminek a márkáját is ismertem, egy Shell-t. Sajnos a kút már nem létezett, csak a helye. Szóval úgy döntöttem, hogy elindulok a mozi felé, és út közben majd betérek valahova. Szerencsére találtam egy másik Shell-t. Nem volt egyszerű a dolog. Bementem megkérdezni, hogy hogy lehet számlát kérni, mivel a tankolás kártyás fizetéssel megy kint a kútnál, nem is kell hozzá senki. Nem sikerült elmagyarázni, hogy mit akarok, leginkább azért, mert itt nem igazán van olyan, hogy adott címre kér számlát az ember. Utána megpróbáltam tankolni, de nem ment, először ugyanis a bankkártyát kell betolni, aztán lehet nyomatni az üzemanyagot. Hogy mennyire volt olcsó a benzin, most sajnos nem tudom kiszámolni, 35 dollárt fizettem, amiről legalább egy fecnit kaptam, ez elvileg elég is lesz.

Megvan: 2.299 USD/gallon = 126 HUF/l. Elég olcsó. :)

A mozihoz simán eljutottam, parkolni nem volt annyira egyszerű meglepő módon. Kicsit keresgélni kellett az épületet, meglepve tapasztaltam, hogy pont amellett a Virgin Megastore mellett vagyok, amit még az autópályáról szúrtam ki, és már ki is kerestem a címét. Megvettem a jegyet a Munich-re, $8.5 volt. A maradék kb. fél órát a Megastore-ban töltöttem. Jó nagy bolt, de végülis nem sok érdekeset találtam. A bakelit-kínálat minimális volt (legalább volt!), zenei könyvekből itt is találtam rengeteget, nem is gondoltam, hogy pl. a Green Day történetéről is van már egy párszáz oldalas mű, Banned in DC nem volt. A CD-k nem nagyon izgattak, a PS2, X-Box, stb. játékokhoz pedig már nem értek. Még a repülőn láttam egy PSP-t, hihetetlen, miket tudnak a mai kütyük. Találtam pár vicces SpongeBob, South Park, stb. cuccot, de semmit nem vettem. Ami még király, azok a különböző full season sorozat-DVD-k. SpongeBob, South Park, Family Guy, stb. Kár, hogy mind 1-es régiókódú, szóval ezekkel otthon nem sokat érek.

Maga a mozi elég kihalt volt, semmivel nem tudott többet, mint egy otthoni multiplex. Annyi különbséget észleltem, hogy itt nem adott helyre szólnak a jegyek, tehát beültem a majdnem tök üres nézőtér közepére. :) A film rettenetesen unalmas volt számomra, a kb. 2 és fél óra alatt jópárszor elaludtam. Azért akit érdekelnek a közelmúlt történelmét feldolgozó filmek, az nézze meg. Kb. az egyetlen érdekes a filmben a sok budapesti helyszín volt.

A film után hazatértem aludni, moziba asszem többet nem megyek, mert semmivel nem jobb, mint otthon, csak drágább.