2006. I. 9. Dallas

Elérkezett a rövid beszámolók ideje. Reggel a vekker előtt néhány perccel ébredtem (6:40). A reggelinél fogadalmamnak megfelelően semmilyen brutál kaját nem ettem, csak egy kis tejbepapit és gyümölcsöt. Mivel időközben kitanultam a navi cucc címzési technikáját, már be tudtam ütni a melóhely címét is, így 8-ra benn is voltam, elsőként. Napközben tudtam hasznos dolgokat is végezni, szerencsére túlságosan nem égtem be semmilyen kínosabb kérdésnél. Találkoztam pár új emberrel, beültettek egy komolyabb tárgyalásra, ilyenek. Ebédre ki akartam próbálni egy másik vegi éttermet, az egyik címét nem ette meg a navi rendszer, a másik pedig (egy indiai hely) kívülről kicsit komolyabbnak tűnt (fehér abrosz, rendesen megterített asztalok), így inkább visszamentem a Veggie Garden-be, ahol most voltak új cuccok is, bezabáltam. A hely specialitása egyébként, hogy van egy rakás hús-szerű kaja. All you can eat, $6-ért. Király. Délután folytatódott a meló, csináltam ezt-azt, este 6-kor húztunk csak el, a végére már eléggé untam. Kezdtem örülni, hogy lesz egy nyugis estém, esetleg még elnézek egy lemezboltba, amikor elhívott a két kolleganőm vacsizni. Semmi kedvem nem volt hozzá, de persze nem mondtam nemet. Kicsit arrébb laknak egy ugyanolyan Marriott-ban, mint én, fél 8-ra mentem oda a szálloda elé, ahonnan gyalog sétáltunk el egy közeli kajáldába. Végülis jó, hogy elmentem, ilyet se láttam még. Asszem valami BJ’s vagy hasonló volt a neve, eggyel a fast food kategória fölött van a hely. Jó nagy terem, nagy asztalok. Az étlapon szinte kizárólag húsok minden mennyiségben és formában, plusz házi sör. Az árak a színvonalnak megfelelően magasabbak. Nem ettem még igazi amerikai hamburgert, szóval ez jó alkalom volt kipróbálni egy vega-burgert. (Az igazi ok az, hogy kb. ez volt az egyetlen húsmentes kaja.) Nem meglepő módon a tányérok is nagyok voltak, a hamburgerem mellé pakoltak egy rakás salátát és sültkrumplit is. Finom volt minden, sikerült felzabálnom annak ellenére, hogy nem voltam különösebben éhes. Tipikus amerikai dolog az is, hogy a piát hatalmas pohárban hozzák ki, és a legtöbb helyen a refill ingyen van. Töltik az emberbe a piát. Én mindenhol vizet iszom, így is kíváncsi vagyok, hány kilóval többet viszek haza, mint amennyit hoztam... Egész jó fej a két csaj, kár, hogy így estére azért már koncentrálnom kell, hogy megértsem őket. Amúgy semmi gond nincs az ír kiejtésükkel.

Asszem még nem írtam az útkereszteződésekről. A nagyobb autóutak találkozásánál több szinten keresztül egymás fölött kanyarognak a hatalmas hidak. Félelmetes látvány. Főleg ha a legfelsőn kell áthajtani. A navigálás sem egyszerű, kétszer kellett visszafordulnom, mire megtaláltam a helyes kijáratot. Továbbá fontos közlekedési szabály, hogy jobbra be lehet kanyarodni akkor is, ha piros a lámpa. Kivéve, ha ezt szöveges kiírás tiltja. Az út mentén mindenhol kajáldák. Tényleg úgy tűnik, hogy ez az ország nem szól másról, mint a zabálásról és a szemét-termelésről. Ma azt hiszem, kialszom magam, úgysincs más program.