2006. I. 8. Lake Ray Roberts, Dallas

Most már igazi amerikai vagyok, otthoni idő szerint délután kettőkor keltem, tehát reggel 7-ig bírtam aludni. Nem siettem sehova, szóval elég sok időt elpöcsöltem a reggelivel, ilyenekkel. Az volt a tervem, hogy a városban töltöm el a napot, de aztán találtam egy jónak ígérkező túrát:
http://www.localhikes.com/Hikes/Mura_Trail_0000.asp

Egy újabb tó, valamivel messzebb Dallastól. Az autómat vezetni is élvezet, szóval nem unatkoztam a kb. egy órás úton. Zene, légkondi, kényelem. Egyébként 2006-os évjáratú járgány, alig van benne ezernéhányszáz mérföld. Megismerkedtem a toll road-okkal, Dallasból kifele menet két helyen is kellett $0.75-t fizetnem. Az az érdekes, hogy csak itt a város szélén kell fizetni, távolabb sehol. Jól lehetett haladni, a laptopomba elmentett instrukciók segítségével a Ray Roberts tó hídján átkelve megtaláltam a parkolót, amire szükségem volt. Ez már egy jóval nagyobb tó, mint az előző napi, motorcsónakázni és pecázni járnak rá a népek. Még út közben rájöttem, hogy a fényképezőgépet otthonhagytam, de a fizetős utak miatt inkább nem fordultam vissza. Szerencsére volt nálam tartalék, azzal készültek a mai gyengébb fotók.

Part, csónak vízrehelyező hely:


Hogy itt valójában hol vezetett túra, azt nem tudom, én csak a tópartra vezető rövid ösvényt találtam meg, pedig többször körbenéztem. Jobb híján tehát a tóparton sétáltam pár km-t. Amennyire tiszta volt a tegnapi karbantartott út, annyira koszos volt ez. Kicsit Duna-part feelingje volt a helynek. Azért nem volt annyira vészes, a tóban fürödni is lehetett, azt hiszem. A kiírás szerint sasfészkek vannak a környéken, ebből gondolom, hogy sasok lehettek azok a nagyobb madarak, amiket láttam. Ezen a képen asszem van egy, csak nem látszik:


Szép fadarab a parton:


Csak nem egy töltényhüvely?


Kb. egy óra séta után megettem az uzsonnára hozott banánt, majd visszafordultam. A hazaút is kellemesen telt. Itthon mivel még sok kajám maradt, ami máskor már nem fog kelleni, plusz időtakarékossági okokból a vásárolt kenyérneműt ettem ebéd/vacsorára. Átnéztem a munkahelyi maileket, majd újra a Deep Ellum felé vettem az irányt.

A Red Blood melletti parkolóban megint lehúztak egy kis lóvéval, inkább nem részletezem. A mai estén punk buli volt, egy Jeff nevű srác emlékére, aki most októberben halt meg, 18 évesen. A környéket ellepték a punkerek, ez igencsak jó érzéssel töltött el. Nem hittem a 6 órás kezdésben, kicsit késtem. Jól tettem, pontban este 7-kor kezdődött a buli. A fellépők sorát kiragasztották a falra:


Szépen megtelt a hely, lehettünk vagy százan, a fiú/lány arány is egész korrekt volt. Érdekesség, hogy errefelé a köszönés nem kézfogás vagy puszi, hanem ölelés. Mindenki mindenkivel ölelkezett.

A Routine Therapy garagerock-ízű punkot játszott, az énekes nagyon lendületesen adta elő magát, egész jó volt. A The Vicious már teljesen a svéd rnr vonalat követte, annyira nem hatott meg. Majd következett a The Strange Boys, az este szerintem legjobb bandája. Megintcsak rnr-punk vonal, de elég egyedi megoldásokkal, és ami a legjobb, egy totál idióta hangú énekes-gitárossal. A fickó egyszerűen nyivákolt! Király volt nagyon. Sajnos lemezeket csak az utánuk következő The Kickz hozott, akik tradicionálisabb punkot játszottak. Rájuk beindult a nép, volt nagy pogó. Ugyanúgy, mint a Unit A1-re, akik hardcore-punkot játszottak. Szélsebes számok, ordító énekes. Nem volt rossz. Az Armed Riot-ban énekelt korábban Jeff. Eljöttek a szülei és a testvére is megnézni a bulit. Ez volt a búcsúkoncert, az énekes poszton egy másik srác nyomult, aki eleinte kicsit megilletődve mozgott a színpadon, de aztán belejött. Mondjuk sokat nem is kellett énekelnie, mert folyton volt, aki besegített. Népszerű banda lehetett ez az Armed Riot, rájuk volt a legnagyobb mozgás. A koncert végére megtelt a színpad, teljesen megőrült mindenki. Na, valahogy így képzelek én el egy ideális punkkoncertet. Bár a zene nem különösebben tetszett (’77-es punk, Oi!), és én nem ismertem a számokat, nagyon jó érzés volt ottlenni, és figyelemmel kísérni az eseményeket. Valahogy így nézett ki a színpad:


A végén még a Jump Boys nyomta le a saját műsorát, aminek csak az elejét vártam meg, megintcsak tradicionálisabb punkot hallhattunk. Este 11-kor indultam el haza, tehát 3 óra alatt lement 6 és fél zenekar úgy, hogy minden banda most is saját cuccon játszott, még a dobot is cserélték.

Összességében tehát remek buli volt, sokkal jobb, mint az előző napi HC-s rendezvény.

Hazafele jövet újra megállapítottam, hogy a hold itt teljesen máshogy fogy, mint nálunk, nem az oldala tűnik el, hanem a teteje! :) Vacsorára megcsináltam a szobához járó popcorn-t (a mikrón van külön popcorn gomb), majd ezt pár spongyabobos répa követte.

http://www.thestrangeboys.com/