2006. I. 7. Lavon Lake, Deep Ellum

Szombaton már jobban alkalmazkodtam a helyi időhöz, hajnal 4-kor ébredtem. Kitaláltam, hogy mit kéne csinálni, aztán nekiálltam keresgélni a neten. Vannak szép helyek Texasban, de mind nagyon messze van a lakóhelyemtől. Így aztán hosszas keresgélés után egy közeli tavat néztem ki, ahol vezet egy turista út:
http://www.trinitytrailriders.org

Reggeli után nekivágtam az útnak, kb. fél óra alatt oda is értem. Útközben láttam tipikus amerikai vidéki házakat, pont olyanok, mint a filmekben. Az utolsó szakaszon már nem volt a legjobb az út, persze egy budapesti főút a közelükbe sem ér többnyire. Újabb érdekesség, hogy a nagyobb kereszteződésekben mind a négy sarokra stop-táblát tesznek. Aztán az udvariasság dönt.

Az egész útvonal és a környék természetesen profin ki van építve, nagy parkoló (tök üres), végig távolságot jelző táblák, feliratok. Lehet, hogy már írtam, nagyon jellemző, hogy mindig mindenhol minden ki van írva. A mikróra ráírják, hogy ne rakj bele vasat, a stop táblára, hogy állj meg, az út szélére hogy "no parking at any time". A trail bejáratánál kis információs füzetet is találtam, vettem egyet.



A 9 mérföldes út leginkább lovaglásra van kitalálva, a széles földutat patkónyomok borították. Nem számítottam túl sok izgalmasra az úton, mivel láttam a tájról pár fényképet a neten. Sima lapos út kanyarog a tó partján, bokrok, néhány fa. Láttam egy mókust, meg pár madarat a tóban, aztán ennyi.



5 mérföldnél található a következő kis település, itt megettem a túrára hozott almámat, majd visszafordultam. Kicsit körül akartam még nézni, de egy kutya nagyon ugatott egy olyan kerítés mellett, aminek láttam a végét, szóval inkább nem mentem tovább. A visszaúton találkoztam néhány lovassal meg egy apuka-gyereke párossal. Jellemzően barátságosak a népek, mindenki szokott köszönni, többnyire a "Hawyadoin'" megy. Az unalmas lapos terepnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy ideje elkezdenem a terepfutó pályafutásomat (micsoda szójáték!), szóval felváltva kocogtam, sétáltam az utolsó 3 mérföldön. Összesen tehát megtettem 10 mérföldet, ami 16 km. Ez mondjuk a HTMV 90-hez képest nem sok, de itt ennyi adódott.

Hazajöttem, átöltöztem, kinéztem pár látnivalót a városban, majd elmentem ebédelni. Jó ez a navi rendszer, enélkül sehova nem jutnék el. Sikeresen megtaláltam a Veggie Garden nevű helyet. Ez egy all you can eat kajálda, főleg kínai, ázsiai cuccokkal. Mindenféle érdekes és finom kaját pakoltam a tányéromra. Aztán kipróbáltam pár salátát is, ezeknek már elég extrém íze volt. $9 körül fizettem, hétköznap ez kevesebb. Szerintem még visszatérek ide.

Következő állomás: Bill’s Records. A navi cucc szerint nem létezett a házszám, de kis kevergés után meglett a hatalmas lemezbolt. Ilyet sem láttam még, nagy lepukkant terem, dugig pakolva lemezekkel, összetekert plakátok ezreivel, pólókkal, stb. Többnyire minden egymásra hányva, lemezek tok vagy bármi nélkül százával ládákban, stb. Azért valamennyire elvileg rendszerezve vannak a cuccok, találtam egy punk/hc 7"-es részleget, végiglapoztam pár száz kislemezt, de kb. 4-5 előadót ismertem összesen. Volt jópár Mystic kiadvány (az első NOFX-ek itt jöttek ki), találtam egy Shelter-t, meg egy halom Pistols demót, ami valami fanzine mellékleteként jött ki. Volt külön Beatles részleg tonnányi lemezzel, könyvvel, újsággal. A kazetták között kiszúrtam egy Green Day promo kazit, ami a Dookie megjelenése előtt jött ki. :) Volt még egy-két érdekesebb cucc, Clash, Bad Manners lemezek, de egyik se érdekelt annyira, hogy megvegyem. Időközben egyre többen lettünk, mert egy helyi zenekar kezdte meg koncertjét a terem végében. Country-t játszottak, amiért annyira nem vagyok oda, egyre nagyobb lett a tömeg is, szóval leléptem. Ide még visszatérek nézelődni szerintem.

Egy kinézett könyvesboltot kerestem, ami a Dallas Museum (vagy mi) mellett lett volna, de úgy tűnik, már megszűnt. Megtaláltam viszont egy másikat, ahol végignéztem a kínálatot. Főleg a zenei témájú könyvek érdekeltek, volt is szép számmal. Clash sztori, több Ramones könyv, Pistols könyvek, két általános punktörténeti alkotás, Rollins könyvei, stb. Amit kerestem (Banned in DC), az nem volt. Nézegettem a képregény-kínálatot, volt manga szép számmal, találtam egy Family Guy bábkészletet is. A CD részlegen sok érdekes nem volt, újságból viszont rengeteg. Tematikusan szortírozták őket. Hihetetlen a kínálat. Ami itthon nincs: egy rakás fegyver témájú magazin, gay/lesbian folyóiratok, stb. Persze itt is a zenei rész érdekelt a legjobban, találtam egy punk újságot, de nem volt túl érdekes, és egy friss Maximum RNR-t, amit végül azért nem vettem meg, mert úgysem olvasnám el.

A következő célállomás a Deep Ellum volt. A helyi szórakozónegyed a belváros mellett található. Itt már mindenhol fizetős parkoló van, egy fém láda parkolóhely szerinti részébe kell a pénzt belerakni. Megszólított egy fickó, aki nagyon barátságos volt, de mint kiderült, csak pénzt akart. Hülye voltam, adtam neki. A környéken sétálva több helyen is ki volt írva, hogy nem kellett volna. Gyorsan kiderült, hogy a környéken az ilyen fickók a turistákra vadásznak és mindenkit lehúznak. A másik bevételi forrás a parkolás, a fizetős ládák ártábláit leragasztják, és pénzszedők állnak minden parkolónál. Piros zászlókkal hajtják az autókat a saját parkolójukba. Kíváncsi lennék, hogy ezek a parkoló cégnek dolgoznak-e, vagy saját zsebre. Valószínűleg az utóbbi. A környék érkezésemkor, este 6 körül még teljesen kihalt volt. Sehol senki.


Elindultam tehát megnézni a közeli toronyházakat. Már a kocsiból megcsodáltam a központban emelkedő hatalmas tornyokat:



Meglepő módon itt sem találkoztam szinte senkivel. Main street, rajta senki, csak autók. Mentem egy kört, aztán a Deep Ellum-ban is sétáltam egy kicsit, majd bementem a Red Blood Club-ba, a célállomásomra. Eddig azt hittem, Amerikában betartják a kezdési időpontokat.


Este 7-kor még tök üres volt a klub, csak a szervező zenekar tagjai és pár alkalmazott üldögélt ott, és ment a 3 TV-ből 2. A jegyszedő fickó annyira kövér volt, hogy járni is csak bottal tudott már. Nem tudok túllépni az ilyen emberek látványán. 8 körül aztán érkezett a kb. 50 fős közönség (zenekartagokkal együtt). Minden banda teljesen saját cuccot használt, beleértve a dobot is. Így a terem felét kb. a hangszerek, erősítők borították be. Kipakoltak disztrókat is, csak helyi cuccokat lehetett kapni, semmi érdekes. A pult végén ingyenes hideg vizet tölthetett magának mindenki. A klubban elvileg tilos volt a dohányzás, de ezt nem mindenki tartotta be. Amerikai látogatásom óta kb. most először találkoztam helyes csajokkal. Befizettem a $10-os beugrót, kaptam amerikai zászlós karszalagot, miután bebizonyítottam, hogy elmúltam már 21. Ezzel gondolom vehettem volna alkoholt is. Egyébként all ages buli volt, ha jól láttam.

A fellépő zenekarok sok újat nem nyújtottak, de azért jó volt megnézni, mit tudnak a helyi bandák. A szervező Serious Youth kezdett, oldschool HC-t játszottak, egész jó lett volna, ha az énekes nem rondít bele a képbe. Később rámsóztak egy demó CD-t $2-ért, még nem hallgattam meg. Remélem nem keverem a zenekarokat, mondjuk az As Blood Runs Black nevéből már következik, hogy emo-screamo-t nyomtak, ami néha átcsapott dallamos nyivákolásba is. Láthatóan volt vagy 4-5 rajongójuk. A koncertek alatt végig jó volt a hangulat, mentek a beszólogatások, tréfálkozás végig. Valamelyik zenekar elmaradt, szóval nem tudom, melyik volt a következő, mindenesetre leginkább egy newschool banda tetszett, totál sablonos metal-hc-t játszottak, de azt elég jól. Páran keményen nyomták a mosh-t, volt circle pit, singalong, minden, ami kell. A korai kelésre való tekintettel a végén már nagyon álmos voltam, de azért megvártam a végét. A főzenekar, a kaliforniai Final Fight olschool-t játszott, nem hatott meg különösebben. Este 11-re vége is lett az egésznek, a srácok bepattantak a jobbnál jobb autóikba, és elhajtottak. Én is ezt tettem. Ekkor már tele voltak a Deep Ellum utcái, a parkolós hiénák gyűjtötték az áldozatokat, a fiúk-lányok a diszkókba tartottak.

Tipikus hátsó sorból készített gagyi fotó belógó fejjel:


Én meg hazajöttem, és gyorsan lefeküdtem aludni.