2006. I. 6. Dallas

Hajnal 3 körül ébredtem, ezek szerint még az otthoni idő szerint jár az órám. Kb. fél 5-ig fetrengtem, aztán inkább felkeltem, és neteztem kicsit. A fürdés elég gyorsan lezajlott, mivel nem tudtam meleg vizet kicsikarni az egyetlen kallantyúval ellátott csapból. Aztán később megkérdeztem a portán, csak tovább kellett volna tekerni, ott van a meleg is.

A reggeli sem éppen olyan, mint otthon. Meleg kaja sült krumplival, tojással, hamburgerrel, plusz különböző péksütemények, kenőcsök (ettem peanut butter-t), tejbepapik, stb. Ha már benne van az árban, reggel kell jól lakni, de azért igyekeztem nem túl sok egészségtelen cuccot magamba tömni.

Durva, hogy egymagam egy nap alatt mennyi szemetet termeltem. Minden be van csomagolva, minden eldobható. Tányér, evőeszköz is! Azért itt választható igazi tányér és villa is. Hatalmas TV-n ment persze a reggeli okosság, inkább háttal ültem neki. A 2 szobás lakásomban is van 2 TV. Hihetetlen. Mondjuk eddig még be sem kapcsoltam őket.

Reggel csináltam hajnali képeket, de elég bénák lettek.
Napfelkelte:

A szuper autóm:

Kilátás az ablakomból valami nagy házra:


A következő feladat az MCI-hoz való eljutás volt. Megvolt a cím, felírtam egy papírra, összepakoltam a szükséges cuccokat, és beültem a járgányba. Sajnos a navigációs rendszer nem volt hajlandó megenni a címet. Irány tehát vissza a szobámba, laptop újra bedugva, a Google maps segítségével kerestem közeli kereszteződést, amit felismert a navigáló. A laptopom kihajtva az ülésen, az segített a viszonylag közeli célállomásnál megtalálni a helyet. Kis kavargás után meg is lett. Itt még a házszámozás is máshogy van, mint otthon, a rendszert még tanulnom kell.

A kontaktszemélyem megadása után kaptam belépőkártyát, majd idővel érkezett is Charles, aki bevezetett a laborba, bemutatott Sarah-nak, majd körbenéztünk. A laborjuk baromi nagy, van benne rengeteg cucc, én csak a mi AXD-jeinket néztem meg. Az iroda pontosan olyan, mint a filmekben. Kis kalitkája van mindenkinek, az üvegfal mögött meg ülnek a főnökök.

Beüzemeltem a gépem egy labor-szobában, a helyi tűzfalak miatt persze a céges belső hálónk nem elérhető, így csak béna webmail-t tudok használni, ami többnyire nem működik. Feladat még nem volt túl sok, ezt-azt azért csináltam. Délután 1 óra körül elérkezett a kajaidő. Sarah elvitt egy zabálda-központba, ahol különböző gusztustalan fast food éttermek sorakoztak. Egy szendvicsesbe mentünk, ahol vettem kb. 9 dollárért egy vegi melegszendvicset, amihez még adtak egy zsák chipset, amit valami savanyú lébe lehetett mártogatni. Egész jó volt, és elég is. Amerikában tipikus pia a jeges víz, szóval ezt ittam. Amúgy általában minden piát jégben hűtenek.

A helyszínen nincs kajálda, szóval utánanéztem a dallasi vegetáriánus helyeknek. Durván sok van. Csak a meló pár mérföldes környezetében 3. Ezeket fogom végigpróbálni mostantól. Inkább, minthogy minden nap chipseket kelljen ennem.

5 körül húztunk el a laborból. Szerencsére nincs semmi sürgős feladat, szóval a hétvégém szabad! Még nem tudom, mit fogok csinálni, de megpróbálom értelmesen eltölteni az időt.

Mint itthon megtudtam, nincs vacsora péntek-szombat-vasárnap. Elindultam tehát beszerző-utamra. Még bentről rákerestem a legközelebbi Visa ATM-re, természetesen részletes lista van térképpel. Még az autóból sem kell kiszállni, az automatához be lehet állni, mint valami McDrive-nál. Felvettem egy kis pénzt. Viccesnek tűnik a naponta termelt hatalmas szemétmennyiség mellett (amit persze sehol nem gyűjtenek szelektíven) a kérdés az ATM-től, hogy nyomtasson-e papírt a tranzakcióról, vagy környezetvédelmi okokból eltekintek ettől. Ez kb. olyan, mint a szinte minden kaján megtalálható reklámduma, hogy milyen kevés káros anyag, cukor, zsír van benne, közben az emberek fele durván túlsúlyos. Számítottam rá, hogy ilyen lesz, de tényleg sokkoló a rengeteg 150 kiló feletti ember látványa.

Mondjuk a kínálat mellett ez nem is meglepő. Kicsit szinte semmiből nem lehet venni. A szállodai tájékoztatóban felsoroltak három környékbeli "közértet", ezek közül az alapján választottam, hogy melyikhez van kedvezményekre feljogosító mágneskártyám. A Tom Thumb-hoz volt, Petitől kaptam, szóval oda mentem. A tájékoztatóban található címet még a Google sem ismerte, de természetesen a cég honlapján könnyedén megtaláltam a lakóhelyhez legközelebbit. Mint minden Amerikában, ez a sima közért (nem bevásárlócenter!) kb. akkora volt, mint otthon egy fél Tesco.

Választék volt rendesen, rengeteg olyan cucc van, amit otthon nem lehet kapni. Vettem kenyeret, valami vegi krémet, hagymát, miniparadicsomot, almát, Boursin-t. Lehet, hogy csak én nem találtam meg, de normális nagy üveges ásványvízből csak Evian-t találtam. Ez legalább márkás. :) Vettem még valami Pilóta-keksz utánzatot, a legjobb pedig ez:


Spongyabobos minirépa! Rajta a cím: www.eatmorecarrot.com

Kártyával tudtam fizetni, itt már nem papírt kell aláírni, hanem egy spéci touch-screent digitálisan. Amíg ezzel voltam elfoglalva, már zsákokba pakolva kaptam vissza a cuccom a kosaramban. A vásárlói kártyámmal közelebb jutottam valami nyereményhez, de jó.

Visszavezettem a szálláshoz, és bezabáltam. Még el akartam menni sétálni a térkép szerint közeli parkok egyikébe, de most már inkább lefekszem aludni, hátha ma többet sikerül, mint tegnap.