2007. 11. 20. London

A tegnapi éjjel elég izgalmasra sikerült. Estig nem volt semmi, szokásos esős idő, elmentem Camden-be vásárolni, majd este 7-kor találkoztunk a World's End nevű kocsmában és megittunk egy sört. Hamarosan indultam dolgozni. Sajnos nem minden úgy ment, ahogy reméltük, ezért hajnal 3 körül az egyik helyi kollégával nekivágtunk London eső áztatta utcáinak kocsival és átmentünk a város másik végén levő helyszínre. Még szerencse, hogy volt nálam GPS... Bejutottunk, majd nagyjából helyrehoztuk a dolgokat. Elvitte a közelben lakó egyik srácot, majd mikor visszatért, közölte, hogy elszállt a kuplung, szerelőt kell hívnia. Nekem a portás szerzett taxit, persze megint valami jelölés nélküli autó volt. A fickó (kb. minden harmadik szavát értettem) elvitt a legközelebbi vasútállomásra, előre féltem, hány óra alatt jutok innen haza. Reggel 6 körül járt az idő. Nagy meglepetésemre kiderült, hogy megáll itt az én metróm is. A város totál másik végén lakom, de a Piccadily line egy rakás megálló után erre kanyarodik. :) Szóval felmarkoltam egy ingyenes metróújságot (itt nagyon sokfajta ilyen van és kicsit komolyabbak, mint az otthoniak), és csak ki kellett várnom, hogy visszaérjek a szállodámig. Éljen a londoni közlekedés! A buszok is sokkal korrektebbek, mint otthon. Kb. 200 méterenként van egy megálló, a táblákon csak a főbb csomópontokat jelölik, a köztes helyeken csak akkor áll meg a busz, ha valaki fel- vagy leszállna. Így nem kell sokat gyalogolni, mégsem áll meg minden sarkon a busz.

Ma napsütésre ébredtem, amin nagyon meglepődtem, de már kezd beborulni, meg ma a tegnapi bajok miatt korán is kell dolgozni menni sajnos.