2007. I. 19. Beijing - Bécs - Budapest

A hazaút is tartogatott meglepetéseket szerencsére. Reggel bepakoltam a maradék cuccokat, a kiiratkozás és fizetés sikeresen megtörtént. A taxis persze még a végén át akart verni. Már a reptérre menet mutogatott valamit a műszerfalon, fizetéskor megkaptam a kb. 70 pénzről szóló taxicsekket, meg a 10-es útdíj papírt. Fizettem egy százassal, de a taxis mutogatott, hogy adjak még. Én meg mutogattam, hogy ebből még neki kéne visszaadni. Végül otthagytam a százassal, rohadjon meg... A maradék 50-esemből vettem duty free belga csokit, meg adományoztam a vöröskeresztnek.

Már reggel kaptam az üzeneteket, hogy Európában szélviharok tombolnak, és gond lehet a repüléssel. Egy Portugáliába tartó gép késett vagy 6 órát, de a mi bécsi Austrian-ünk szerencsére időben indult. Mindezt persze csak akkor tudtam meg, amikor már sikerült átverekednem magam a részletes ellenőrzéseken, csomagleadáson, stb.

A hazaút remekül telt, egy német pofa ült volna mellettem, de mivel volt bőven hely, arrébb ült, így 2 helyet foglaltam. Néztem valami béna filmet, zenét hallgattam, egész jó kaják is voltak szerencsére. Délután szálltunk fel, és egy nagyon hosszú naplementét láthattunk, mivel a 10 órás út végén kb. sötétedésre értünk Bécsbe. A pilóta többször tájékoztatott minket a várható időjárásról, szélviszonyokról, a kajákat is korábban felszolgálták a végén a megszokottnál, az utolsó órában már nem volt szabad felállni. Végül a leszállás viszonylag simán ment, de azért rázkódott a gép rendesen.

A Budapestre tartó járat persze késett, már rohadt fáradt voltam, de aztán felszállt végre, 35 perc volt az út. Budapest fölül mindent kifújt a nagy szél, így csodás látvány volt az alacsonyan szálló kisgépből felülről látni a kivilágított város térképét. Simán ki lehetett szúrni a munkahelyemet, a körutakat, vagy pl. az idióta színekben pompázó Művészetek palotáját.

Taxi haza. A nettó út háztól házig 19 óra volt.