2007. I. 17. Beijing

Tegnap éjjel sikeresen befejeztük a munkát.

Ma délután szokás szerint elmentem vacsorázni. A taxisnak a szupi térképes névjegykártyát mutattam meg, amit taxisok jó szokása szerint elkezdett betőzni, aztán nekivágtunk. Durva, de tényleg szótagolva, hangosan olvas a legtöbb taxis papírról. Én elhiszem, hogy nehéz ezt a sok jelet megtanulni, de akkor is!

El is jutottunk a környékre, aztán egy sötét mellékutcába kanyarodtunk, azon mentünk egy darabig, majd a taxis jelezte, hogy itt vagyunk. Ezen kissé felidegesítettem magam, aztán mondtam, hogy nem, és mutogattam a papírt. A csávó lassan kapcsolt, magyarázott egy sort kínaiul, aztán lassan megtaláltuk a helyet.

Az étterem melletti utcában találtam három 10 yuan-ost a földön, nem nagyon kellett senkinek, szóval az ebédem fele ingyen volt. Hazafelé se nagyon akarta tudni a taxis, hogy hova megyünk, de aztán meglett a szálloda. De jó lesz már elhúzni innen!