2007. I. 11. Beijing

A mai nap nap egész jó volt. Ebben nagy szerepet játszott egy sikeres zabálás és hogy nem kellett dolgozni.

Kb. délig aludtam, szóval a reggelit buktam, de az állandó összevissza zabálás miatt nem is voltam túl éhes, szóval megettem egy munkából megmaradt sütiszerűséget, amit az egyik kolleginától kaptam. Lesétáltam az éjjelnappaliba, mert elfogyott a vízkészletem. Az ajtón kilépve egyből feltűnt, hogy tiszta az idő, és süt a nap!!! Na ilyet se nagyon láttam még Pekingben. Vettem pár kekszet a biztonság kedvéért, meg a múltkor megismert teás tejet.

Kis pöcsölés után nekivágtam a napi programnak, taxival irány a Temple of Heaven. Ez egy kisebb kert, amiben vannak mindenféle épületek, nem sokban tér el a korábban látott hasonló helyektől. Sokszáz éve épültek, aztán felújították őket, világörökség része, tradicionális kínai stílusban épültek, stb. Rengeteg kínai turista mindenhol, plusz pár fehér embert is láttam. Az odaút nagyon hosszas volt, a város másik végébe kellett eljutni, plusz persze az állandó dugókkal is meg kellett küzdeni.

A nagy kertben elég sok ember sétálgatott, az egyik helyen nagy zenebona volt, a nép énekelt, táncolt, máshol közös torna ment. Szóval valamennyire közösségi hely is ez, gondolom. A virágoskertet így télen nem igazán tudtam élvezni, de megnéztem valami zenetörténeti kiállítást, ahol volt pár régi hangszer.













Kezdtem már éhes lenni, szóval megkockáztattam újra egy vegetáriánus étterem fellelését. A kis papíromról kinéztem egy másik Haidan district-ben található kajáldát, és megmutattam a taxisnak. A visszaút is igen hosszas volt, aztán idővel eljutottunk valahova, ahol a pofa egy épületre mutogatott, és kirakott. Sejtettem, hogy nem lesz jó, de azért megpróbáltam. Valami irodaház volt, a neve nem is hasonlított a papíron lévőre. A portán mutattam a papírt, a fickó mutogatott az egyik irányba. Elindultam arra, a következő nagy épületbe. Ott eljátszottuk ugyanezt. Aztán kérdeztem pakolóőröket, ők is mutogattak. Így aztán kb. 6-7 lépcső után már tök máshol jártam, mint ahol a taxis kirakott, és eljutottam egy étterembe. Ott is mutattam a papírt, és kiderült, hogy a mellette lévő étterem az, az egyik irodaház aljában. És igen! Végre megtaláltam, amit kerestem. A felszolgáló kiscsaj kicsit beszélt angolul, az étlapon angolul is szerepeltek az ételek nevei képekkel, az árak nem túl magasak, de a hely nem lepukkant, szinte tele volt, szóval senki nem ért rá azt nézni, ahogy kajálok, ráadásul finom is volt minden. Ittam valami szupi teát, kaptam rágcsálni valami érdekes szárított magot, aztán ettem zöldséges akármit rizzsel. Elégedetten távoztam, ide tuti visszatérek még párszor. Kár, hogy nem az első nap találtam meg ezt a helyet.

A visszaút fél órát vett igénybe, ezalatt komoly 10 km-t tettünk meg. Még felugrottam az executive területre egy kis toncsira-csokira, most meg jöhet a Prison Break, mert a Lost-ot elfogyasztottam.