2007. I. 10. Beijing

Sikerült viszonylag normális időben felkelni, így most alvás után reggeliztem. A terv egy kinézett PDA megvásárlása volt. Eltaxiztam a jelenlegi szállásomtól jó messze található már többször meglátogatott computer-piacra. A legtöbb helyen nem is hallottak még a viszonylag új cuccról, amit kerestem, venni nem tudtam.

Kipróbáltam egy másik címet, amit a kollégám adott. Azt hittem, a 4 szintes hatalmas piac nagynak számít. Tévedtem. Ez egy 7 emeletes, jóval nagyobb hely, sokkal agresszívebb eladókkal. Nem kívánom senkinek az élményt, amikor az ajtón belépve vagy a mozgólépcsőn megérkezve kb. 10 helyről ordítanak az ember után, egyesek tapsolnak, hátha odanézel, a bátrabbak pedig fogdosnak is. Céltudatosan kerestem a nagy rengetegben az engem érdeklő terméket, de nem nagyon találtam. Az egyik helyen a fickó azt mondta (kínaiul), menjek vele. Lifttel felmentünk a 12.-re, itt volt a saját boltjuk. A liftezés külön élmény. Van liftes néni, aki a gombokat nyomogatja, TV a liftben, de az igazán érdekes az embertömeg. Kiszállni nem lehet a beáramló emberektől, beszállni nem lehet, mert már dugig van...

Az épületet elhagyva kiderült, hogy van még vagy 3-4 ugyanilyen nagy áruház a környéken tele mindennel, amit az ember akar. Csak épp az nem volt, ami nekem kell. Vagyis volt több helyen is, de mindenhol kínai szoftverrel. Otthon most hozzák be az első darabokat, és nagyon drága, szóval valószínűleg marad Bécs...

Hazataxi megint egy rakás idő, aztán a szobámban már viszonylagos nyugalom, csak egyszer támadott be valami takarító, aki kínaiul magyarázott valamit, aztán lelépett.