2007. I. 6. Beijing

Meló után mentem haza, 5 után valamivel már a szobámban voltam. 6-tól volt reggeli, a múltkori szállodában mindig késtek, szóval itt is kicsit várni akartam, de már rohadt éhes voltam, szóval kb. 6:10-kor felmentem az executive lounge-ba kajálni. Itt már minden készen állt. Nagyon elegáns az egész, a kajákból kevés van kirakva, de nagy a választék. Ettem mindenféléket, aztán alvás. Keresztben az ágyon tök jól lehetett aludni.

Délután jakuzzi, majd irány a porta. Azt terveztem, hogy találok egy jó vegetáriánus éttermet, ahova két hétig minden nap mehetek, és akkor nincs probléma. A weboldalon, ahol van pár cím, találtam egyet, ami elvileg az én district-emben van. Leírtam egy papírra. A portások nem ismerték a helyet, és attól féltek, hogy a taxis nem fog odatalálni (úgy látszik, ezek tényleg tapasztaltabb portások), szóval nekiálltak böngészni a számítógépüket, meg valami információs újságot, hátha benne van. Nem volt, de az újságban van egy rakás másik vegi étterem, szóval onnan kinéztünk egy közelben találhatót, és annak a címét felírták papírra, felhívták őket, hogy van-e angol étlap, majd taxit hívtak, és megmondták neki, hova vigyen. Profi ellátásban részesültem. A taxis kis szenvedés után oda is talált.

Sajnos nem ez lesz az a kajálda, ahova minden nap vissza fogok járni. Nézzük, hány ember foglalkozott velem: egy ember az ajtót nyitotta. Egy várt a lépcső alján. Aztán még érkezett vagy három, akik közül az egyik csaj már beszélt angolul. Tudakolták, mit szeretnék. Mondtam, kajálni. (Meglepő, nem?) Szokás szerint megkérdezték, hogy hányan vagyok, mondtam, hogy "one". Leültettek a nagyon szép, de tök üres étterem egyik fa asztalához, majd valaki hozta az étlapot. Gondoltam, nyugodtan átnézem. Erre nem volt lehetőség, álltak felettem vagy hárman, érkezett egy angolul beszélő srác is, és mindenféléket ajánlottak, meg várták, hogy rendeljek, így nem bírtam átnézni a viszonylag széles kínálatot, hanem ráböktem valami csirkésre aztán kész. Volt kis meg nagy adag, gondoltam, megpróbálom a nagyot, de mondták, hogy a kicsi elég lesz nekem. Oké.

Idővel kihoztak egy hatalmas tál darabokra vágott szezámmagos sült, szárított erőspaprikát, amiben el volt rejtve néhány szem szójacsirke meg rendes paprika. Kértem hozzá rizst, megint kérdezik, hányat. Hát hányan vagyok?? Na mindegy, kaptam kis csöbör rizst, meg egy pohár forró vizet. Nem igazán értem, ez mire jó, nem tea volt, csak víz. A kaja iszonyat erős volt, taknyom-nyálam egybefolyt. Próbálkoztam az erőspaprikát is enni, de aztán inkább nekiálltak kihalászni a szóját meg a rendes paprikákat, ettem hozzá a rizst. Nagyon finom volt, de rohadt erős, meg nem tudtam, hogy most a nagy halom erőspaprikával mit is kéne tenni. Itt is folyamatosan állt valaki felettem, de szerencsére a hátam mögött, nem előttem, így nem zavart annyira. Fizettem, és leléptem.

Olyan étterem itt nem létezik, ahova csak beül az ember, kap valami értelmes kaját, megeszi nyugodtan, fizet, és távozik? Vagy ez csak Amerikában létezik? Nagyon zavar a személyzet durván megalázkodó stílusa, hogy kb. úgy viselkednek velem, mint valami királlyal. Gondolom ez van itt beleverve az emberekbe.

A hazaúton egy idősebb papa vitt, akinek nagyító kellett a cím elolvasásához, de tudott két szót angolul, kérdezte, hogy USA? Mondtam, hogy nem, Europe, de ezt már nem értette, és fizetés után szépen Bye-bye-jal köszönt. Útközben nézegettem a McDonalds, Pizza Hut, Subway éttermeket, lehet, hogy az lesz a vége, hogy ezekben kötök ki.

Próbáltam pénzt felvenni, ami megint nem sikerült elsőre, de megoldottam, aztán elsétáltam megnézni közelebbről a CCTV tévétornyot. Nagyon szép.







A szálloda alatt van kis éjjelnappali, ahol alapvető kajákat lehet venni, másra igazából nincs is szükségem konyha híján. Vettem vizet meg egy kis chipset végszükség esetére, és jégkrémet, ha már Haägen-Dazs nincs a környéken. Sajna ezt is kicsit benéztem, a Magnumom csokibevonata mentolos volt. :( Szóval megint szépen próbára van téve az emésztésem. Nagy halom csípős cucc, rá mentolos csoki... (Update: nem gyenge a hatás.)



A melóhelyemre eljutni megintcsak problémás. Kaptam tegnap papírt, amin hosszasan le van írva, hogy lehet idejutni (gondolom ez van rajta), de a taxisnak persze nem sikerült. Végül telefonos segítséget kértem, aztán én ismertem fel az épületet, és mutogattam a taxisnak. Azt nem értem, hogy itt nem létezik olyan, hogy utcanév meg házszám, meg térkép? Oké, hogy hatalmas város, de ha mondok egy címet, nem tudja valahol kikeresni?

Most itt ülök, és várom, hogy kezdődjön a munka...