2007. I. 3-5. Budapest - Beijing

A kalandok folytatódnak! Igyekszem az előző végét is bepótolni, addig itt a 2007-es út eleje.

Harmadikán az osztrák Bécs - Budapest járatot technikai problémák miatt visszafordították, ezért nem értem volna el a Bécs - Pekinget, szóval szépen hazaküldtek. Kicsit örültem is, majd biztos kapok compensation-t meg mindent. Ehelyett kaptam a nagy semmit, meg egy másnapi Lufthansa jegyet. Taxi haza.

Negyedikén taxi vissza. A reptérre érkezés előtt két remek hír fogadott. Az egyik, hogy a meló Peking nyugati részén lesz, tehát a múltkori, Peking keleti oldalán található szállodám semmiképp nem lesz jó, az út legalább napi két óra lenne. A másik, hogy eszembe jutott, hogy az új járatra nem kértem vegetáriánus menüt. Becsekkolásnál próbálkoztam, de mondták, hogy csak 24 órával az indulás előtt lehet kérni, de próbáljam meg a Lufthansa irodában. Megpróbáltam, ott ugyanezt mondták, de azért próbáljam meg Frankfurtban a csekinnék. Ott is próbáltam, ugyanaz volt a válasz.

Normális ülőhelyet persze már nem bírtak adni, azt mondta a csajszi, hogy legalább elválasztó fal mögé ültet, akkor fogok tudni mozogni. Jó.

Az egy napos késés miatt felhívtam előző este a szállodámat, hogy ne várjanak, csak egy nappal később érkezem. Éjfélkor hívtam, akkor itt már reggel volt, mondta, visszahív. Hajnal 2 után sikerült is elintézni a dolgot, nyugodtan feküdtem le aludni. Indulás előtt már nem volt időm az újabb módosítással foglalkozni, úgy terveztem, hogy elmegyek az eredeti szállodába, és majd onnan elintézem. A repülőre várva rájöttem, hogy egyszerűbben is meg lehetne ezt oldani. Vettem T-Mobile internetet SMS-ben, felmentem a Marriott oldalára, kikerestem a gold member-eknek járó egész Európában ingyenes spéci telefonszámot, és telefonon lemondtam az eredeti szállást, és foglaltam az újba, Marriott West Beijing. Örültem magamnak, meg a modern technikának. A szoba drágább, és persze nincs benne konyha meg ilyenek.

A Budapest - Frankfurt gépen egy kínai pofa ült mellettem, aki végig az én részemre lógatta a könyökét, meg amúgy is gusztustalan volt, hogy szokjam már előre a dolgot. Kaja sonkás szendvics...

Átszállásra mindössze háromnegyed órám volt, ehhez jött a frankfurti járat több, mint negyed órás késése. Kiszálláskor szerencsére azonnal buszra rakták a sürgősen átszállókat, és átvitték a szükséges terminálra, így még feljutottam a nagy Boeing gépre, ami már persze tele volt kínaival. Az igaz volt, hogy az ülőhelyem szar helyre, két ember közé szólt, de az nem, hogy válaszfal mögé, mert a válaszfal és közöttem még volt egy sor. Hogy még jobb legyen, balra mellettem egy fiatal kínai gyerek ült, aki durván szürcsölte a piát és csámcsogott, előttem pedig a kedves családja német apukával, kínai anyukával, és egy újszülött gyerekkel. Szerencsére túl sokat nem ordított, szóval igyekeztem az út nagy részét átaludni, ami többé-kevésbé sikerült is. (Filmet nézni esélytelen volt, mivel kb. fölöttem volt a TV.) Az út viszonylag rövid volt, 9 óra körüli. Kajáltam csirke mellől rizst, meg szalonnás rántotta mellől három szem sült krumplit, plusz salátát meg zsemlét. Jó volt végre kiszállni a gépből. A beléptetésnél most nem volt akkora tömeg, csináltam pár telefonos képet lefagyott windows-os kijelzőkről.





Megtaláltam a csomagokat, leráztam az utánam ordibáló magántaxisokat, leírattam az új szállodám címét kínaiul, majd reménykedtem, hogy most sikerül odatalálni. A várost a szokásos szürke szmog/ködfelhő borította reggel 10 körül, hosszas autókázás után eljutottunk a környékre. Volt annyi eszem, hogy felírtam a szálloda telefonszámát is a papírra, így a taxis felhívta őket, és könnyedén megtalálta a helyet. Nagy Marriott ez is, puccos előtérrel. Bent egyből átvittek a 17. emeleten található executive lounge-ba, ahol kényelmesebben lehetett becsekkolni. Ezt gondolom a gold státuszomnak köszönhetem. A továbbiakban itt is reggelizhetek a 17.-en. Pár perc alatt meglett a szobám, ami nagyon elegáns és szép, csak hiányzik a konyha. Van minibár drága piákkal, kis hűtővel, ami tele van minden cuccal, megpróbálok majd ide pakolni egy-két dolgot. A fürdőszobában jakuzzi várt, amit gyorsan ki is próbáltam, nem rossz, de szerintem semmi értelme. Az esti meló miatt alvás következett. Az ágyon keresztben egész jól elférek, amúgy megint lelóg a lábam róla. Internet nem jár alapból a szobához, de jó pénzért befizettem két hétre. Egy baj van vele, hogy iszonyatosan lassú. Ez a high speed internet. Kb. egy 33k-s modem sebességével ketyeg a dolog, de többnyire nem érek el semmit. Megpróbálok majd szólni, de ezzel úgyse bírnak semmit csinálni. Kénytelen leszek leszokni az internetezésről... :(







Látszik, hogy ez már egy régebb óta működő, felkészültebb szálloda, részletes információkkal ellátott füzet fogadott, van rengeteg szolgáltatás, uszoda, stb. A portások picit beszélnek angolul is. Volt egy lámpám, amit nem bírtam lekapcsolni, ezért hívtam valakit, hogy nézze meg, ő már persze csak kínaiul kommunikált velem. Találkoztam még egy agresszív takarítóval, aki folyamatosan kopogott és csöngetett, amíg be nem engedtem, persze ő is csak kínaiul társalgott velem.

Található a szállodában pár café meg étterem, gondoltam megtehetem, kipróbálom az egyik kajáldát. Meg kedvem se volt sehova menni. A másodikon nagyon elegáns étterem fogadott 10 fős személyzettel, kb. nulla vendéggel. Az étlapon csak hús szerepelt hússal meg rákkal meg hallal. Próbálkoztam egy csak zöldséges kajával, hátha. Azt mondták, nincs benne hús. Tényleg nem volt, a kaja egy halom félig főtt brokkoliból, pár szem kesudióból és valami húsleves szerű léből állt. Plusz szokásos rizs, az evőeszközeimet elvették, kaptam helyette pálcikát. Kénytelen voltam enni, ha már kihozták, most azon gondolkozom, hogy rosszul leszek-e tőle, vagy sem.

Elvileg este fél 9-re jönnek értem, és kezdődik a meló...


Egy biztos - amit már elinduláskor tudtam - még egyszer nem szívesen jövök vissza Kínába.

Folytatás: egy óra késéssel meg is érkezett értem az egyik főnök pofa, aki elvitt a nyugati szélen található laborba, ami újabb, mint a múltkori, valamivel modernebb, és szerencsére halkabb. A meló viszonylag simán haladt, ettem uborkás Lay's Chips-et, meg ittam mangós joghurt-italt. Odafele úton láttam a közelben található CCTV tornyot, amit majd mindenképp meg kell másznom, csak nem tudom, mikor lesz rá időm. Fotókat is próbálok majd felrakni róla, csak esélytelen ilyen net mellett, hajnal 5-kor is kb. 4-5 K/sec-et lehet elérni. A mailjeim elolvasása is gondot okoz.