2006. XII. 16. Beijing

Erre a napra terveztem a Tiltott Város megtekintését, de mivel hajnalig melóban kellett rohadnom, már nem maradt rá idő.

Inkább nekiálltam mosni. Kár, hogy a kézzel rajzolt konyhaeszköz használati útmutatóban valamiért nem szerepelt az én mosógépem, csak valami másik. Eltartott jódarabig, mire rájöttem a helyes gombkombinációra, amire végre elindult. A mosószer használati utasítása is persze kínaiul volt, szóval töltöttem egy adagot, aztán hajrá. Azért olyat vettem, aminek a márkáját legalább ismertem:



Sikeres volt az akció egyébként.

További érdekesség a reggelire fogyasztott italom, teás édesített tej. Nagyon finom volt:



Idővel elindultam a városba, a melóhely melletti földalatti shopping centerben néztem ki korábban gyorséttermeket, valamelyikben aztán leszólítottak, hogy mit szeretnék, kaptam elő az iPodot, szu-shi, azaz vegetáriánus kaja, mondani nem merem, mert lehet, hogy a tök ugyanígy hangzó japán halkaját rakják elém. A kínai étlapról választottam valami zöldes cuccot, amit idővel ki is hoztak. Komoly 400 Ft-ért hatalmas adag fűszeres hagymás-paprikás zöldbabakármit kaptam fémbödönben, aminek alá is gyújtottak. Plusz szokásos kis félgömb alakú rizs. Itt persze csak pálcika volt, egész jól elboldogultam vele, csak kevés volt az idő, mert hamarosan zártak. Már minden széket felpakoltak körülöttem, amikor még a zaba felét sem ettem meg, de már eléggé tele voltam, szóval inkább távoztam. Még volt pár percem, nyomás a fagyishoz, ahol az eddigi talán legjobb kelyhet választottam, két gombóc kávéfagyi plusz dió, mandula, tejszínhab, kis csokiöntet, az egész tetején pedig egy fagyott meggy... Kénytelen voltam kicsit késni a munkából, ezt nem lehetett elsietni.

A meló nem ment simán, de már megszoktam...