2006. XI. 12. Beijing
Kicsit korábban el tudtam indulni a szokottnál, szóval a taxist a Tiananmen térre irányítottam. Nekikezdtem a kölcsönkapott útikönyvemnek, szóval hasznos infókkal fogom fűszerezni a beszámolókat mostantól. Tiananmen = Gate of Heavenly Peace, ez a tér végében található kapu, ahonnan Mao kikiáltotta a köztársaságot 1949. október elsején, amúgy párszáz éve itt áll. A tér a 20. század első felében alakult ki, amikor lebontották az itt állt épületeket. (Régebben olvastam, hogy az Andrássy utat is hasonlóan kreálták otthon.) A könyv szerint a kapura 1989 óta fel is lehet mászni, de jó sokba kerül, hogy a kínaiaknak ne érje meg, csak a turistáknak. Majd kipróbálom. Mivel szokás szerint már sötétben értem a városba, nem sokat láttam. A tér körül mindenhol katonák álltak őrt, belül nem láttam egy embert sem, szóval nem próbáltam meg bejutni. A tér két oldalán hatalmas épületek állnak, a Kínai Történelem és a Kínai Forradalom Múzeumai. A tér közepén kivilágítva a Nép Hőseinek emlékműve. Körben a lámpákon jó kis vízszintes párkányok vannak, ahova le tudtam támasztani a gépet, így nem mozdultak be a fotók, csak túlexponáltak (?) lettek a képek a hosszú záridő miatt. Mindegy, így sikerült.
Emlékmű
Az egyik múzeum:
Tiananmen:
A kapuhoz átkeltem a széles út alatt, már az aluljáróban betámadtak a hiénák, hogy vegyek könyvet, képeslapot, vöröscsillagos sapkát, stb. Egy-kettő durván rámenős volt, nem lehetett lerázni őket. Meglepő, de itt is láttam hajléktalanokat néhány aluljáróban. A kapu alatt még több katona áll őrt kis emelvényeken. Besétáltam, de mivel már sötét volt, nem volt érdemes beljebb menni a Palace Museum-ba, ami más néven a Tiltott Város. Ide majd visszatérek nappal.
A kapu belülről
Mivel a téren két helyen is megáll a metró, nem hagytam ki az alkalmat, hogy egy újabb nagyváros földalatti közlekedését próbáljam ki. Két vonal van, egy kelet-nyugati és egy körkörös, ami kétszer metszi a másikat. Ezek az egyes és kettes vonal, van még a 13-as, ami északról csatlakozik, és inkább vonat állítólag. A jegy 3 yuan volt (vö. Londonban ugyanez 3 GPB, pont a tizenhatszorosa).
A megállók elég kihaltak voltak este 8 körül, viszont nagyon igényesek és tiszták, kb. mint nálunk a most felújítottak. A kocsi is hasonló az otthonihoz, bár nem orosz gyártmány (hanem meglepő módon kínai). A megállók ki vannak írva angolul is, és kb. 5 perces kínai duma után bemondják angolul is, hogy mi következik. Vajon mit beszélhet ennyi ideig a gép két megálló között?
iPod :)
Túlmentem egy megállóval, mert volt még időm, ismerős helyre jutottam, ahol taxival már párszor jártam. Újabb shopping centerbe néztem be jobb híján, de sajnos itt is csak ruhákat találtam. Itt nem volt tömeg, mivel luxusboltok sorakoztak egymás mellett, főleg neves nyugati márkás ruhákat árultak. Nem hozott lázba a dolog, sétáltam még egy darabig a környéken, csak nem tudtam, merre lehet a Xidan Market, ahol dolgozom. Végül visszafele is metróval mentem, mert persze rossz irányba indultam.
Úgy időzítettem, hogy a Haägen-Dazs-ba még be tudjak térni, a fondue után a legnagyobb menüt rendeltem 80 pénzért (itteni viszonyokhoz képest ez rengeteg pénz!), ami 8 kis gombóc fagyiból állt, mindegyik külön kis tésztagömbben, egymásra pakolva, tejszínhabbal, dióval, aszalt málnával (!), kis szósszal körben, plusz az egész hegyet egy lapos jégdarab tartotta össze. Nagyon szép volt, de nem volt pofám fényképezni. Az élvezeti értéke annyira nem volt magas, azért a csokis meg a kávés gombóc szuper volt. Az egyik gombóc fura zöld színben pompázott, az íze is extrém volt. Nem tudom, mi lehetett. Pisztácia vagy spenót? Végül nem ettem meg.
A munkával jól haladtunk, ezért most szombat estig nem kell mennem dolgozni. Ettünk teljesen hagyományosnak kinéző Nestlé csokis nápolyit, amiben belül meglepő módon fekete szezámos töltelék volt. Fura, de nem rossz. Reggel megvártam a reggelit, bezabáltam, aztán alvás.
http://en.wikipedia.org/wiki/Forbidden_City
http://en.wikipedia.org/wiki/Tiananmen_Square