2006. XII. 10. Beijing

Újabb izgalmas nap. Először a kis kertünkbe sétáltam le, ami gyönyörű lehet világosban, nyáron. Kis patak folyik végig az egészen (ilyenkor üres meder), kupolák, játszótér, stb. Így éjjel télen kb. csak bukdácsoltam a sötétben. Sikerült normális képet csinálnom a szállodámról:



A kis kertet ilyen tornyok veszik körbe, a főbejáratnál található szállodában van az uszoda, amit kívülről meg is szemléltem, nagyon szép. Kár, hogy nem a mi hotelünkben van. Majd lehet, hogy kipróbálom. Kérdeztem a portán, merre van egy restaurant, ezt a szállodát ajánlották. Ide inkább nem tértem be, nem biztos, hogy luxushotelben akarok ebédelni.

Így hát elég bátortalanul, de útra keltem. A környéken több helyi kajáldát találtam egymás mellett, de egyikbe se mertem bemenni. Kicsit arrébb aztán volt egy mikulásos karácsonyfás, ez már jót jelent, gondoltam. Bent egyből egy asztalhoz ültettek, szokás szerint kb. 3-4 pincér sürgölődött körülöttem. Persze senki nem beszélt itt sem angolul, csak egy full kínai étlapot kaptam, amiben képek szerepeltek a kajákhoz. Előkaptam az iPodom, amire korábban gondosan elmentettem képként a vegetáriánus kínai megfelelőjét, és azt mutogattam a pincéreknek. Lehet, hogy nem teljesen azt jelentette, mert először az utolsó oldalon található zöldségeket mutogatták, de aztán kiderült, hogy van más kaja is hús nélkül. Rendeltem egy valamit, amit idővel ki is hoztak. Egy tányér talán zöldséges tészta, de lehet, hogy tök más volt, meg egy kis csöbörben félgömb alakú rizs. (Azt tudták, hogy ’rice’.) Persze pálcikát kaptam, magamon röhögve nekiálltam szerencsétlenkedni. Látván ezt az egyik pincér kerített egy villát valahonnan, de már azértsem fogadtam el. Egész gyorsan belejöttem a pálcikázásba, sikerült mindent kihalásznom a tányérokból. Még az elején kaptam egy pohár meleg vizet, az nem tudom, mire volt, inkább nem kóstoltam meg. Az egész kaja egy viszonylag elegáns helyen 22 pénzbe került, szorozd 25-tel. Tehát a pizza tényleg nagyon drága volt előző nap, és a 60-70 yuan-os fagyikelyhekből meg háromszor meg lehet ebédelni egy elegánsabb helyen. :)

Fogtam egy taxit, és bementem megint a melóhelyem vásárlóutcájába. Egy másik shopping centerbe néztem be, de tök ugyanolyan volt. 6 szinten keresztül csak ruhák, parfümök, irdatlan sok ember (este 9-kor!) a pénztáraknál nagy tülekedés, ordibálás. Ezek luxushelynek számítanak szerintem, volt pl. Swarovski, meg drága Parker szaküzlet is. Átsétáltam kedvenc fagyizómba, és egy kekszes kelyhet pusztítottam el. Kaptam bónokat, amivel olcsóbbak a fagyitorták, és a fondue is. Ha nem lesz más, megpróbálok egyet egyedül megenni. Az egyik hűtőben árulják a hagyományos dobozos fagyit, meg vannak pálcikásak is, amikből az egyiket Londonban ki tudtam próbálni. A felirat szerint ezeket Franciaországból (!) importálják.

Azt hittem, az előző napoknál korábban végzünk a munkával, nem jött össze, reggel 7-ig szívtunk, nem igazán ment minden úgy, ahogy kellett volna. Cserébe megtapasztalhattam a reggeli pekingi hangulatot. Úgy néz ki, az út rossz oldalára álltam, taxik csak a másikon közlekedtek. Nagy nehezen fogtam egyet, mutatom a taxisnak a címemet, erre elkezd kínaiul hablatyolni. Aztán kiderült, hogy nem bírja elolvasni a címet, mert gyenge a szeme. A következő sarkon kihajított a hidegbe. Újabb taxi, siker. Az egész várost szürke köd lepte el. Szerintem szmog és köd keveréke lehetett, azért nézett ki ilyen durván. Lassan bújtak elő a hatalmas toronyházak a horizonton, ahogy haladtunk. Az egész városban nagy építkezések folynak, gondolom az Olimpia miatt, sorra épülnek az újabb tornyok. A fejlesztések tehát megvannak, de hogy fognak itt soktízezer külföldit fogadni, ha senki nem beszél angolul? A széles utakon dugóban álltak az autók, szerencsére mi kifele haladtunk, ez az útvonal nem volt annyira tele. Rengetegen közlekednek rozoga ócska bringákkal, amikre sokszor utánfutó is van kötve, az egyikben egy kisgyerek gubbasztott. :) A Tiananmen téren valamiért rengeteg ember gyűlt össze, nem tudom, miért, közben kisebb csoportokban katonák masíroztak ide-oda. A taxisok általában kínai kabarét hallgatnak, zenét én még nem csíptem el, mindig csak az idióta blabla ömlik a rádiókból. Reggel 7-kor egy átdolgozott éjszaka után igazán élveztem.

Már bőven volt reggeli, mire visszaértem, szerencsére nagyon jó, nagy a választék, vannak kínai és nem kínai cuccok is, meleg kaja, stb. Szokás szerint bezabáltam, aztán lehetett aludni.